Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

4. szám - Molnár László: Vízgazdálkodási feladatok a debreceni területi szervezet körzetében

Molnár L.: 1Vízgazdálkodási feladatok Hidrológiai Közlöny 1983. 4. sz. 175 2) A hagyományos falusi lakásokban élők élet­körülményei miatt nem termelődik jelentős szennyvízmennyiség. Többnyire űrgödrös ár­nyékszékek vannak, a fürdő és mosóvizet az udvarra kiengedve szikkasztják el. Kevés helyen építenek szikkasztó aknát. Sok helyen bevezetik az ásott kútba. 3) A csatornázás nem látványos létesítmény, így nem alakul ki a lakosság közötti versengés. A megépült csatornákra többnyire az intéz­mények, üzemek, közületek, és a többszintes lakó­épületek csatlakoznak. Mindebből is következik, hogy területünkön a VI. ötéves tervben előirány­zott számok alapján a „közmű olló" tovább nyílik. A szennyvizek talajba szikkasztása — megfelelő berendezéssel — legális eljárás, de számos köz­egészségügyi, környezeti és műszaki problémát okoz. Szétszórtságuk, nagy számuk miatt nem ellenőrizhetők. Hatásaként említem meg azt, hogy egyik hajdú városunkban, Hajdúböszörményben, annak belterületén 18 év alatt (a vízmű üzembe­helyezése óta) 3,5 millió m 3 vizet szikkasztottak el 3.8 km 2 területen. Ez 90 cm-es borítást jelent és 3.9 m-es talajvízszint emelkedést okozott. A szennyvíz kezelés, csatornázás első ütemének költségcsökkentésére egy a területünkön kialakult módszert szeretnék pártolólag előterjeszteni, ne­vezetesen: az alacsony költséggel megvalósítható tavas szennyvíztisztítást. A 18 csatornázott település közül 13 helyen a biológiai szennyvíztisztítás tározótavas jelleggel van megoldva. Ezek kisebb számban gépi, nagyobb számban természetes levegőztető tavak. A tavak­ba minden esetben ülepített szennyvizet jutta­tunk be. Az oldott szerves anyagot az algák bont­ják le. A tavakban 40—100 napos tartózkodás után 40—70 %-hatásfokú tisztítás megy végbe, gyakorlatilag üzemköltség nélkül. Lényegesen na­gyobb hatásfok %-ot lehetne kimutatni, ha a vonatkozó jogszabályok lehetővé tennék a víz­mintából az algák kiszűrését. Befogadóinkban az algák nem okoznak kárt, ellenkezőleg a víz biológiai életét javítják. A víz­vizsgálatnál mint szerves anyag azonban az oxigén fogyasztást növelik. Javasoljuk a jogszabály ki­egészítését, illetve értelmezését kiadni speciálisan a tavas tisztítási esetekre. Terveink szerint később a mesterséges biológiai tisztító berendezések meg­épülte után, a tavak második biológiai tisztító­ként lesznek felhasználhatók. A tavak méretezésé­re VITUKI tervezési segédlet áll rendelkezésre. A napi 300—400 m 3 ülepített szennyvíz biológiai tisztításához szükséges tófelület 2—3 ha. Ennek építési költsége — a helyi adottságoktól függően — 300—900 mFt, a terület használati jogának megszerzésével együtt. Már az eddigiekből is megítélhető, hogy rend­kívül heterogén és nagyszámú feladat ellátását teszi szükségessé ez a feladatkör. A VI. ötéves tervben a szakágazatot érintő állóeszköz fejlesz­tésekre 2,3 milliárd forint áll rendelkezésre és a létesítmények száma meghaladja az 500 db-ot. Áttekintésükre, szakhatósági feladattal kapcsola­tos beavatkozásra, szakirányításukra csak kellő összefogással, bátor kezdeményezésekkel és tár­sadalmi összefogással van lehetőség. Hogy ez mennyire így van, mennyire komoly gond ez vízvédelmi szempontból is, itt kell meg­említenem korunk, változó világunk nálunk is jelentkező egyik legnagyobb dilemáját, azt, hogy: miképpen lehet úgy növelni , fejleszteni az élet fenn­tartásához szükséges termelést , liogy eközben ne tegyük tönkre létfontosságú természeti környezetünket (ő. kép). A libatenyésztés igen jelentős növekedése, a kommunális és ipari szennyvizek egyre rosszabb összetétele, a nagy területeken és mértékben je­lentkező hígtrágya, de főképpen a termelési szer­kezet változásával, a termékváltással lépést nem tartó szennyvíztisztítás üteme a természetet és benne vizeinket minden eddigit meghaladó mér­tékben veszélyeztetik, terhelik. Külön figyelmet érdemlő, hogy ráadásul erősödő az a szemlélet, mely szerint gazdasági vezetőink nagy része a termelés elsődlegességét és csak a saját közvetlen gazdasági érdeket hangsúlyozza, mondván, hogy minden egyéb csak ezután követ­kezik. Időnként ebből komoly konfilktusok kelet­keznek felügyeleti munkánk során s gyakran sem bírság, sem a hatósági eljárás, de még a kapcsolat sem hoz megoldást. Az a véleményünk, hogy a köz­tudat nem érzékeli kellően a környezetszennyezés veszedelmeit és azt, hogy mind a termelés, mind környezetünk, vizeink védelmének érdekei egy­formán létkérdést jelentenek. Nincs vagy-vagy, csak: is-is! Ez ma területi vízgazdálkodási mun­kánk egyik fontos problémája, melynek megoldá­sán, szüntelen javításán szívósan igyekszünk dol­gozni (6. kép). Működési körzetünk második nagy feladat­csoportja a mezőgazdasági vízgazdálkodási tevé­kenység. Ma a 300 km öntöző és 600 km kettős működésű csatorna, annak műtárgyai, tározói és öntöző fürtjei útján kereken 100 ezer ha öntözés és halastó vízellátását tudnánk biztosítani a Tiszalöki Öntöző­rendszerben (melynek állami főművei 1,1 milliárd Ft állóeszköz értéket képviselnek). A 60-as évek nagyobb ütemű fejlesztései után jelentős vissza­esés következett be az öntözési lehetőségek ki­használásában. Ebben közrejátszottak a beruhá­zások mérséklésére tett intézkedések, a vízhasz­5. kép. Horgászvíz a debreceni Erdőspusztán

Next

/
Oldalképek
Tartalom