Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
3. szám - Dr. Csekő Géza–dr. Szalai György: Módszer a szélhatás csökkentésére esőztető öntözésnél
114 Hidrológiai Közlöny 1983. 3. sz. Hozzászólás Módszer a szélhatás csökkentésére esőztető öntözésnél DR. CSEKÖ GÉZA* a mezőgazdasági tudományok kandidátusa — D R. SZALAI GYÖRGY* a mezőgazdasági tudományok kandidátusa 1. Bevezetés Bár jelenleg és a közeli jövőre vonatkozó tervekben csökken az öntözésfejlesztés üteme, a meglévő és a megvalósuló esőztető öntözéssel szemben növekednek a minőségi követelmények. Az öntözés minősége pedig hidraulikai (konstrukciós)''okokon túl, jelentős mértékben függ elsősorban a szélviszonyoktól. Két évtizeddel ezelőtt részletesen foglalkoztunk a szél esőztető öntözésre gyakorolt hatásával [1, 2]. Akkor az öntözési gyakorlat még nem jutott el odáig, hogy hasznosítani tudta volna ezeket az eredményeket. Ahhoz, hogy a mai technikához alkalmazhatók legyenek a korábbi eredmények, azokat modell vizsgálatokkal kellett kiegészíteni**. Az így kiegészített vizsgálatok eredményeit foglaltuk össze jelen tanulmányban, melynek bevezetéseképpen felidézzük korábbi szélvizsgálataink legfontosabb eredményeit is. 2. A szélviszonyok értékelése az esőztető öntözés szempontjából A szél hatására az ideális — szélcsendben közelítőleg köralakú — szóráskép eltorzul, a szél irányában megnyúlik, nagyjából ellipszis alakot vesz fel. Ennek következtében a különböző irányokban mért szórási távolságok megváltoznak: a szél mentében nő az öntözési távolság, a széllel szemben, valamint a szél irányára merőlegesen csökken, azaz változik a négy főirányban mért tényleges öntözési távolság és az átlagos öntözési távolság is. így az egyes szórófejek deformálódott hatásterületei között -— a szélcsendes szórási távolság alapján tervezett átfedés hiánya miatt — száraz területek maradnak. A szórási távolságban beálló változás és az ennek eredményeképpen az öntözésből kimaradó területek nagymértékű beázás egyenlőtlenséget okozhatnak — a szél sebességétől függően — az öntözendő területen. Az egyenlőtlenségek azonban nem csupán ebből adódnak. Az eső eloszlása a szórófej hatásterületén belül is megváltozik. Ha széllel szemben öntözünk, a kis cseppeket a szél az ellenkező oldalra átfújja, a nehezebb cseppek pedig csak rövidebb távolságra repülnek. Ezért a szélcsendben megfelelő eloszlást adó szórófejek hatásterületén is jelentős intenzitás különbségek állhatnak elő. A különbségek több 100 %-osak is lehetnek, s a nagy intenzitás alá eső területrészeken sokkal hamarabb megindul a tócsásodás (adott esetben a talajrombolás és erózió), mint az a talaj víznyelőképessége szerint várható lenne. * Agrártudományi Egyetem, Gödöllő ** A számításokat Berze Béla programozó matematikus végezte Az esőeloszlás egyenlőtlenségét egy bizonyos határig eltűrhetjük. Ezt a batárt elsősorban növénytermesztési szempontok határozzák meg. A szélsebesség növekedésével azonban az egyenlőtlenség olyan nagy lehet, hogy öntözésről a szó tulajdonképpeni értelmében már nem beszélhetünk. Emiatt egy bizonyos szélsebességnél (egyenlőtlenségnél) abba kell hagyni az üzemeltetést, s várni kell addig, míg a szél erőssége lecsökken, és ismét lehetővé válik a hatásos öntözés. Az a szélsebesség határ, amelynél az esőztetéssel meg kell állni, a különböző szórási távolságú gépek esetében más és más. Lehetnek azonban olyan vidékek, ahol csupán az erős szelek nagy gyakorisága már önmagában lehetetlenné teszi az esőztető öntözőmódszer alkalmazását, vagy más esetben, az öntözési időszak olyan nagy hányadában szeles, hogy a maradék, öntözésre alkalmas idő nem elegendő a szükséges öntözővíz kiszolgáltatásához. Szélklímánk feltárása, s az összefüggések tanulmányozása és megismerése céljából számos feldolgozás készült már, elsősorban az egyes speciális problémák, vagy feladatok (építési-telepítési, repülési, szélenergia-vizsgálati stb.) megoldása kapcsán. Sok — különösen szélirányviszonyainkat érintő, elsősorban tudományos jellegű — feldolgozás és értékelés mutatja, hogy a meteorológia milyen fontosságot tulajdonít e kölcsönhatásai tekintetében egyik legfontosabb időjárási elem részletes ismeretének. E vizsgálatok és eredmények számos gyakorlati —• műszaki — feladat megoldásakor részben, vagy egészben közvetlenül hasznosíthatók, mivel a kutatási cél megegyezik, vagy közel egyezik az adott probléma által felvetett kérdésre vonatkozó felelettel (pl. ipartelephez kapcsolódó lakótelep elhelyezése, repülőterek betonpályáinak iránya stb.). A mi szempontunkból, az esőztető öntözés szempontjából azonban, a szélsebességek és szélirányok eloszlására és gyakoriságára vonatkozó már feldolgozott adatok teljes egészében közvetlenül nem hasznosíthatók (kivéve a szélirány feldolgozások egy részét), mivel a feldolgozás és értékelés módját esetünkben különleges szempontok határozzák meg. Ezért a hatvanas évek elején részletes vizsgálat alá vettük szélviszonyainkat azoknak az állomásoknak az adatai alapján, melyek akkor már szélíró berendezésekkel voltak felszerelve, s a feldolgozáshoz elegendő hosszúságú adatsorokkal rendelkeztek. A továbbiakban e vizsgálataink néhány eredményét elevenítjük fel, hogy a jelen gyakorlata tájékoztatást kapjon a hazai szélviszonyokról olyan körülmények között, amikor megnőttek az igények az öntözés minőségével szemben.
