Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

11. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

488 Hidrológiai Közlöny 1982. 11. sz. Dr. Salamin P.: A meteorológiában szükséges hidrológia nedvesség. A hőmérséklet befolyása az elpárolgásra és nedvességre." stb. A későbbi hidrológiai jegyzetek és könyvek elsősorban általános meteorológiai ismereteket nyújtanak (Bogdánjy Ö. 1902; Németh E., 1944, 1954; V. Nagy I., 1968—74 és 1979; Kontúr I.—Kőris K.— Winter K., 1980). Külön érdemes megemlékezni a mérnöki hidrológiai munkákhoz kapcsolódóan a hidro, ill. aerodinamikai kérdéseket tárgyaló munkákról (Németh E., 1963, Götz G.—Rákóczi F., 1980). Az agrometeorológiai ós az általános meteorológiai jellegű munkák az általános meteorológiai és éghajlattani szakterületen, Magyarország éghajlati kérdésein, s az egyes haszonnövények meteorológiai feltételein ttil számos hidrometeorológiai kérdést elemeznek. (Aujeszky L.—Herényi D.—Béli B., 1951; Kulin I., 1952; Bacsó N., 1973, továbbá Száva-Kováts J., 1952 és Péczely Gy., 1979), így pl. az Aujeszky—Berényi—Béli könyv vizsgálja az erózió jelenségét, a talaj vízháztartását, s ezzel sok helyen elmélyíti a hidrometeorológiai ismereteket. A kifejezetten hidrometeorológiai szakkönyvek (pl.: Schubert, H., 1963) közvetlen céljukon túl elősegítik a vízháztartási vizsgálatok pontosítását, pl. az intercepció (Walkovszky A., 1980) elemzésével. Das in der Meteorologie notwendige hydrogeologische Wissenschaftsmalerial Dr. Salamin, P. Universitätsprofessor in Ruhestand, Kandidat der technischen Wissenschaften In der Abhandlung wurde das in der Meteorologie notwendige hydrologische wissenschaftliche Material und im Zusammenhang hiermit die wichtigsten meteorologischen Faktoren der hydrologischen Prozesse (Tabelle 1, Abb. 1—2) untersucht und aufgrund dieser Untersuchungen auf das in der Meteorologie notwendige hydrologische wissenschaftliche Material, einerseits in seiner arealen, linearen bzw. punktmässigen, andererseits auf die natürliche bzw. künstliche Erscheinungsform hingewiesen. Weiters werden in der Abhandlung auch einige besondere hydrometeorologische Fragen besprochen: a

) die Bestimmung der Wasserhaushaltsfaktoren der Hydrologie mit Anwendung des doppelten hydrometeorologischen bedingten Gleichungssystems (Tabelle 2, Abb. 3); dieses Gleichungssystem setzt sich einerseits aus dem durch den Hydrologen das Gleichgewicht der Wassermengen ausdrückenden Wasserhaushaltsgleichung zusammen (Gl. 8 und 15) mit der Verfeinerung, dass bei der gespxeicherten Wassermenge auch das aus Sicht der Untersuchung nützliche oder schädliche Wasser, andererseits die Energie- bzw. Wärmehaushaltsgleichungen des Meteorologen angeführt werden müssen (Gl. 10—14); bJfdie Vorhersage der hydrologischen Faktoren mit Rücksicht der diese beeinflussenden meteorologischen (Witterungs)-Elemente in ihrer gegenwartigen Gestaltung sowie in ihrer Entwicklung in der nahen und früheren Vergangenheit wozu man natürlich auch die vorhergesagten Werte der den fraglichen hydrologischen Verlauf bestimmenden meteorologischen Faktoren kennen muss; c

) die Erkenntnis und Nutzung der theoretischen analogischen Grundlagen der Wasser- und Luftbewegung, wie z. B. die turbulente Diffusions Verdunstungsmethode im Falle der Anwendung der Gleichung 15. The fundamentals of hydrology for meteorologists by Dr. Salamin, P. Professor (ret.) Cand. Techn. Sei. An effort has been made at reviewing the hydrological knowledge which is needed in meteorology (Table 1, Figs. 1

—

2). In this context the major meteorological factors of hydrological processes have been analysed stribing to derive therefrom the chapters of hydrology, on the one hand in their areal-, linear- and concentrated", on the other hand in their natural- an artificial forms of appearance. Some special problems in hydrometeorology have also been considered

: a

) Determination of the water balance factors of hydrology by the application of a double set of hydrometeorological condition equations (Table 2, Fig. 3). b

) Prediction of hydrological factors, with regard to the meteorological (weather) factors affecting them, in their present variability and past evolution. c

) Recognition and application of the tehoretical analogy fundamentals of water- and air flow. The paper provides substantially general guidance as to the hydrological processes which the meteorologists must get familiar with to solve successfully their water problems. Ember és viz — Fejezetek a vízgazdálkodás történetéből — A Nílus áradásai. A folyó áradása a nyári—őszi hónapokra esett. Az etiópiai esők és a hó olvadása miatt indult meg a folyó árhulláma, amely Asszuán környékét május végén—június elején, Kairót három héttel később érte el. A folyó általában július 20-án lépett ki medréből, ezért az egyiptomiak július 19-ét tekintették az áradás első napjának és erre az időpontra tették az újév napját is. Az árhullám vízállása augusztus végén—szeptemberben tetőzött és a víz október—novemberben húzódott vissza a folyó medrébe. Az áradást a Szudánban a Nílusba ömlő Kék-Nílus, az Atbara és a Szobát táplálta, a Khartumnál vele egyesülő Fehér-Nílusnak ebben nem volt lényeges szerepe. Az áradások idején a víz színe is megváltozott: a Kék-Nílus hordalékától vöröses színt kapott. Kákosy László magyar egyiptológus a fáraókori Egyiptomról szóló munkájában, a Ré fiaiban (Gondolat, 1979. 20. oldal) a Nílus áradásairól a következőképpen ír: ,,A víz magasságában évente jelentős eltérések mutatkoztak, aminek komoly kihatásai voltak a termésre, s ezért természetes, hogy az egyiptomiak az írás megjelenésétől kezdve gondosan feljegyezték az áradás idején mért vízállást. A két fő Nüus-mérőt délen Asszuánnál, Elephantiné szigetén ós a mai Ó-Kairónál, HeriAha helységnél állították fel; ez utóbbit a görögök a Nílus városának, Nilipolisznak nevezték. E kettőn kívül különböző időszakokban több más helyen is regisztrálták a vízszintet, így Nubiában (Kumma) és Thébában (Karnak). Az áradás eszményi magassága a római korban északon 16 egyiptomi rőf (méh) volt (1 tneh — 52 cm), ezt fejezi ki szimbolikusan a vatikáni Nílus szobron látható 16 kisgyermek. Ez azonban nyilván ugyanolyan eszményi, szinte elérhetetlen határ volt, mint a hőn óhajtott 110 éves életkor. Elaphantinénél a katarakta sziklái miatt ennél jóval nagyobb magasság is előfordul, északon azonban a 12 rőföt biztosan nem haladta meg". A több évezredes észlelési adatok szerint a Ptolemaiosz- és római-kori értékek sokkal magasabbak a korábbiaknál — részben a metier fokozatos feltöltődése, emelkedése, részen pedig a vízmércék nullpontjának változása miatt. A nagy asszuáni gát megépítése óta ettől északra már nincsen meg a folyó természetes évi áradása. A Nílus áradó vizét Hápi néven férfi istenné tették a régi egyiptomiak, tiszteletére ünnepségeket rendeztek, áldozatokat — időnként emberáldozatokat is — mutattak be, az istenségekhez írott könyörgéseket a vízbe dobták. Az áradó vízbe pénz dobálása egészen a legutóbbi időkig szokásban volt. (Kákosy László id. könyve nyomán.) Szlávik Lajos \