Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

11. szám - Gyöngyösi Lázár: Árvízvédelmi fővédvonalak helyreállítása

Hidrológiai Közlöny 1982. 10. sz. 489 Árvízvédelmi fővédvonalak helyreállítása GYÖNGYÖSI LÁZÁIl* A Körösök hegyvidéki vízgyűjtőjén 1980. július 21—25. között lehullott rendkívüli csapadék ha­tására igen heves árhullám indult el a Fe ke to­es Sebes-Körösön, valamint a Berettyón, viszony­lag mérsékeltebb volt a Fehér-Körös árhulláma. A Berettyó bal parti töltése a 0 + 450 km szel­vényben 1980. július 26-án 12 óra 12 perckor át­szakadt. A védtöltés a Tiszántúli VÍZIG kezelé­sébe tartozik. Az ideiglenes elzárást, a kiömlött vizek lokalizálását, majd a vizek visszavezetését és a töltés helyreállítását is a TI VÍZIG végezte, a helyreállítási munkát szeptember 27-én kezdték és október 29-én fejezték be. A helyreállításhoz 64 000 m 3 földet hordtak be 1,0 km-fes távszállí­tási munkával. A helyreállítás költsége ÉKN-áron 8 400 000,— Ft. A Kettős-Körös jobb parti töltése 1980. július 28-án 6 óra 35 perckor a 102 + 725 km-szelvényben, az altalaj belső eróziója következtében átszakadt. A gátszakadás szélessége rohamosan nőtt, a kez­deti 5 m-ről félóra múlva már 10 m-re, másfél óra múlva 30 m-re, két óra múlva 50 m-re és végső kifejletében a két gát vég között a kopolya aljában mérve 71 m-re bővült. A szakadás szelvényében a kiömlő víz 6,5 m mélységű kopolyát mosott ki. A gyulai és a budapesti VÍZIG árvédelmi osz­tagai azonnal hozzákezdtek a töltéscsonkok biz­tosításához, mellyel igen rövid idő alatt elkészültek. A két osztag ezután kiegészült az ABKSZ, a pécsi, a szegedi és a nyíregyházi VÍZIG osztagával és előkészültek az ideiglenes elzárásra. Az elzárást július 31-én 10 óra 30 perckor kezdték meg. Az ideiglenes elzárást 6—8—10—12 m-es CS—1 és CS—2 típusú szádlemezekből készült 5 m széles jászolgát alkotta. Az ideiglenes elzárás augusztus 4-én 22 óra 20 perckor készült el még a vízszint­kiegyenlítődés előtt, 47 cm-es vízszintkülönbség­nél, ami a hazai árvízvédekezésben az első ilyen teljesítmény. A vízszint-kiegyenlítődés augusztus 7-én 15 óra 50 perckor történt meg, akkor az ideig­lenes elzárás jászolgátján egy 15 m-es és egy 20 ni­es kaput nyitottunk a kiömlött vizek gravitációs visszavezetésére (1. ábra). A gravitációs vízvisszavezetés szeptember 2-án 4 órakor szűnt meg, amikor is a kapukhoz vezető vezérárkokat, melyeket korábban tőzegkotrókkal alakítottunk ki a gyorsabb vízvisszavezetés érde­kében, elzártuk. A jászolgátban levő kapukat a kopolya felőli oldalon CS—1 lemezekkel lezártuk és földfeltöl­téssel megtámasztottuk. Ezzel egyidejűleg elké­szült a hullámtéri oldalon az elzáró kőgát és mel­lette a meder felőli oldalon földbetöltés, valamint a meder szélén a vezetőmű. A kopolya víztelení­tése szeptember 3-án 2 db TO 300-as szivattyúval megtörtént, a beszivárgó vizeket állandó szivaty­tyúzással 2 db búvárszivattyúval és 1 db HONDA szivattyúval távolítottuk el. * Körösvidóki Vízügyi Igazgatóság, Gyula. Ezután a kopolyát egy földből készült szorító­gáttal két részre osztottuk és megkezdtük a töltés­test alatti kopolyából az iszap eltávolítását tőzeg­kotrókkal, az iszapot tehergépkocsikra rakva a hullámtér távolabbi helyén helyeztük el. Ezen kopolya teljes kitisztítása szeptember 10-én meg­történt és kezdetét vette a földbehordás. A töltés­építésre alkalmas földanyagot 10 km-ről kellett behordani távszállításos munkával nagyteljesít­ményű tehergépkocsikkal. A rétegek vastagsága 30 cm volt, a lebillentett földet dózerek terítették el, a tömörítés vibrojuhláb hengerekkel történt. A rétegek dőlése 1 : 20 volt a meder felé. A mentett old&lon levő szorítótöltés folyamatosan magasí­tásra került. Az előírt tömörség Try = 85% volt, melyet folyamatos tömörségvizsgálattal az igaz­gatóságunk talajmechanikai laboratóriuma ellen­őrzött. A két anyagnyerő hely közül az egyik —- Büngösdi főcsatorna depóniája a mentett ol­dalon — szárazabb volt, a másik — Békési duz­zasztó alatti, a hullámtérben — nedvesebb volt és a két anyagot úgy kevertük, hogy a tömöríthető­ség az optimális értékeket megközelítse. Nagy gondot fordítottunk a kopolyafenék teljes kitakarítására, a töltés csonkok alapozására, me­lyet a ferdén kialakított és befeszülő ék alakú síkokon kotróval fentről lefelé haladó és 30 cm mélységű bordákkal oldottunk meg, az egyenletes rétegterítésre, valamint a tömörítésre. Amikor a földbetöltéssel a 84,00 m. A. f.-i szintet elértük, akkor átmenetileg abbahagytuk ezt a munkát és a munkateret átadtuk az ABKSZ és a Gyulai VÍZIG osztagának, hogy az előírt szád­falat építsék be, 8 m-es CS—2 típusú lemezekből 95 fm hosszban (2. ábra). A vízzáró szádfal beépítését az tette szükségessé, hogy egyrészt a kopolyafenéken a vízzárást töké­letesebbé tegyük, másrészt a kopolyafenék alatt levő két tőzegréteget kívántuk lezárni. A töltés­szakadás helyén végzett talajmechanikai feltárás szemléltetően bizonyítja a kedvezőtlen altalajvi­szonyokat (3. ábra). A szádfalkészítés szeptember 18-án 13 órakor kezdődött és szeptember 26-án 17 órakor befeje­ződött. Ez alatt az idő alatt a szorító töltés és az ideiglenes elzárás közötti kopolyarész kitakarí­tásra és betöltésre került a tervezett terepszint­magasságig, valamint rendezésre került az ideig­lenes elzáráson kívüli terep is. A szádfal elkészülte után folytattuk a földbe­hordást és elkészítettük a töltést az előírt méretre október 4-én 18 órára. Ezzel a töltés-helyreállítási munka lényegében befejeződött, hátra volt még a kétoldali elő térrendezés, az ideiglenes elzárás elbontása és a megrongálódott töltéskorona rend­betétele. Az 1—6. kép a helyreállítást mutatja be, az építés sorrendjében. Elvégzett főbb munkamennyiségek: Iszapkitermelés a kopolyából 7 000 m 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom