Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)
11. szám
Dr. Salam-in P.: A meteorológiában szükséges hidrológia Hidrológiai Közlöny 1982. 11. sz. 485 zása azért fontos esemény, mert a felszíni vizek párolgási veszteségei minden levegőfajtánál más intenzitással jelentkeznek, és a felmerülő különbségek igen jelentékenyek." ,,... télen, amikor az óceáni levegő a szárazföld feletti útja folyamán nem melegszik fel, sőt gyakran még le is hűl és vízpárával telített állapotba kerül. Ebben az esetben a felszíni vizek párolgása teljesen megszűnik." ,,. . . azokban a téli időszakokban, amelyekben szárazföldi hideg levegőfajta vagy sarkvidéki levegőfajta özönlik be hozzánk, a nyílt vízfelületeknek a évszakhoz viszonyítva igen erős mértékű párolgását, valamint a jég- és hófelszínek nagyfokú szublimálódását tapasztaljuk." Tegyünk most egy rövid megjegyzést az extrém levegőfajtákra. Az extrém levegőfajták esetében az átlagosnál lényegesen hidegebb vagy lényegesen melegebb időjárás uralkodik. Az év 8760 órás tartamából az extrém levegőfajták jelenléte kb. 3000 órát tesz ki, a fennmaradó 5760 órát pedig a mérsékelt levegőfajták jelenléte tölti ki. Érdemes megemlíteni, hogy az a ritka eset, amikor két szélsőséges levegőfajta kerül egymás mellé térben és időben kivételesen nagyarányú és gyakran igen hosszadalmas csapadékjelenségek lépnek fel, tehát ezek hidrometeorológiai jelentősége rendkívüli (Aujeszky L., 1968). A folyók, folyamok hidrológiai jelenségeit, elsősorban a nagy területeken változatosan jelentkező meteorológiai hatásokat tükröző összegyülekezési folyamatok előadási tárgyunk egyik legjelentősebb részét jelentik (az idézett műszaki hidrológiai szakmunkák ezt a kérdést részletesen elemzik, érdemes ugyanakkor megemlíteni Bartha Pné—Bartha P., 1980 tanulmányát, amely a kérdést a Tisza 1979-es árvízével kapcsolatosan mindkét oldalról egységesen elemzi). A földfelszín szárazföldi, valamint a vízzel fedett területeinek vízháztartásában a legjelentősebb hasznos, illetőleg teljesen elvesző (V) részét jelentik a párolgás különböző alakjai, amelyek tehát az areális egyensúlyok leglényegesebb részeit alkotják. A párolgás kihat, amint arra az előzőekből is következtethettünk, mind a természetes folyamatokra, mind a mesterséges beavatkozásokkal kiváltott jelenségekre. A hazai párolgási kutatások igen kiterjedtek. Általánosságban említhetők Szesztay K., 1960; Erdős L., 1966; Vancsó I. 1971; Balogh J.—Petrasovits I. 1970; Kienitz G. (1972—)1974; Petrasovits I.—Balogh J. 1974; és Petrasovits I. 1981 tanulmányai, amelyek közül Vancsó I. számos észlelési eredményt foglal össze az 1959— 1968-as időszakból. Petrasovits I.—-Balogh J. pedig az evapotranszpriációs kutatások hazai helyzetét vázolják. A területi párolgás meteorológiai számítási módszerét egy változatában Antal E.—. Tóth E., 1980 elemzi a legújabban. Igen elmélyedt nagy tavainknak párolgási vizsgálata metzorológiai és hidrológiai oldalról egyaránt (I. később a kettős feltételi egyenletrendszer bemutatásánál: (9—15) egyenletek). Így a Balatonnal foglalkoznak Hille A., 1963; BéliB.—Takács L., 1974; Bárányi S., Antal E.—Bárányi S.—TóthE.,1917 tanulmányai. A Fertő-tó párolgási helyzetét vizsgálják Tóth E.— Urbán J., 1980 és Dávicl A., 1981 írásai. A Velencei tó kérdéseit vizsgálják Dávid A., 1979; Tóth E.— Dávid A., 1980; Szabó Gy. 1980, 1981; Bratán M., 1981 tanulmányai. Az állóvizek (tengerek, tavak, lápok: síklápok és fellápok az átmeneti lápokkal együtt a vizenyős, ún. tocsogós területek stb.) párolgási folyamatain túl jelentősek meteorológiai szempontokból, főleg a nagy állóvizeknél a vízmozgásokat kiváltó meteorológiai tényezők: elsősorban a légnyomás, a hőmérséklet, a légmozgás, ennek turbulencia foka, az ár-apály, s mindezek halmozódása a szökőár, s főleg ez utóbbinak meteorológiai tényezői. A hidrológia lineáris elemeinél a legjelentősebb meteorológiai hatás az árhullámokat és az apadásokat kiváltó tényezőkön túlmenően a víz halmazállapot-változását előidéző fagyhatás (vízfolyások eljegesedése, s befagyott, illetőleg zajló vízfolyások minden jelensége). A lineáris elemeknél a párolgás (kivéve árvizek széles árterületein, valamint a folyócsatornázás szétterjedő duzzasztott felületein) viszonylag elhanyagolható az állóvizek párolgásához képest. Viszont a szél hatása az előző széles árvízi és duzzasztott vízfelületek mellett a vízfolyásokon, folyókon, folyamokon is jelentős vízmozgásokat (hullámzást stb.) válthat ki, sőt egyes esetekben még itt is felléphetnek az inkább az állóvizek partjait jellemző turzások. A lineáris közlekedési elemeknek is megvannak a meteorológiai ható tényezőik. ,,A közlekedési meteorológia területén elsősorban persze a vízi közlekedés van alávetve a frontálzónákból származó hatásoknak és zavaroknak. A téli frontálzónák azonban a szárazföldi közlekedést is rendkívül súlyosan érintik, mert tartós hófúvásokra adhatnak alkalmat." {Aujeszky L., 1966.) Foglalkozzunk még röviden a felszínalatti vizek (N, T, M ) és a meteorológiai tényezők kapcsolataival. A talaj nedvességtartalmát (N) a beszivárgást és az evapotranszpirációt alakító meteorológiai tényezők befolyásolják, mint ezt már láttuk (a csapadék makro- és mikro elemei egyaránt, továbbá a hőmérséklet, s kisebb mértékben a légnyomás stb.). A talajvíz színe nem túl nagy mélységben ki van téve evapotranszpirációs meteorológiai hatásoknak (2. ábra). Éredekes a hőmérséklet és a talajvízállás kapcsolata (Németh E., 1954 ma már klasszikusnak nevezhető elliptikus kapcsolatot állapított meg a több évi átlagos talajvízállás és a léghőmérséklet között: 3. ábra). Az infiltrációs vizek által táplált bármelyik felszínalatti víztér (talajvíz, rétegvíz, forrásvíz) esetében a szivárgás meteorológiai tényezői a jellemzőek, amelyekhez járulhatnak azonban adott esetekben az evapotranszpiráció tényezői is. Érdemes itt megemlíteni, hogy a talajvíz párolgásával még öntözés esetében is számolnunk kell (Szalóki S., 1968). A forrásvizeknél (K) a légnyomás változásával, a lunaszoláris jelenségekkel, s a szabad felszínű felszínalatti víztereknél a párolgással is számolni kell (pl. a karsztterek vízfolyásainál stb.). Talán meg kell még emlékezni a sem areális, sem lineáris jellegű csoportba nem sorolható egyedi művekről, műtárgyakról, mondható ún. pontokhoz, kis helyhez kötött mesterséges vízi létesít-