Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)
11. szám
486 Hidrológiai Közlöny 1982. 11. sz. Dr. Salamin P.: A meteorológiában szükséges hidrológia Levegő hőmérséklete [°C] -5° 0 5 10 15 20 25 Levegő hőmérséklete [°C] -5° 0 5 10 15 20 25 •>-240 4 6 ".S -300-I •5 1 &-320 _ 2W VII. g -s 5 fi -280 1 b, Szólunk még néhány érdekes kérdésről, így a hidrológus és a meteorológus kettős feltételi egyenletrendszeréről, az előrejelzésről, valamint a hidroés az aerodinamikai hasonlóság hasznosításának lehetőségéről. A hidrológiai feladatok megoldásánál általában a hidrológus a vízmennyiségek egyensúlyát kifejező vízháztartási egyenletből, vízháztartási mérlegből indul ki, leegyszerűsített alakjában: b=j+AT, (8) 3. ábra. A talajvízállás és a léghőmérséklet elliptikus kapcsolata: Németh E. klasszikus hidro meteorológiai összefüggése alapján Abb. 3. Elliptische Verbindung zwischen dem Grundwasserstand und der Lufttemperatur aufgrund des klassischen hydrometeorologischen Zusammenhanges laut Németh, E. Fig. 3. Elliptical relationship between monthly groundwater level and monthly air temperature (based on the classis hydrometeorological relationship of E. Németh) mények meteorológiai kérdéseiről. Ezeknél főleg a fagyhatás, továbbá — ha duzzasztó jellegűek — a felvíz és az alvíz között lejátszódó szivárgás hőmérsékleti körülményei meteorológiai természetűek. Az előzőekben elmondottakból önként következik, hogy jól kell ismerni a meteorológiában mindazokat az (elsősorban) természeti hidrológiai folyamatokat (C, F, T, K, M, N, V), amelyek alakulását a meteorológiai tényezők befolyásolják, mind az areális, mind a lineáris megjelenésükben. Miután a természeti folyamatok egyben a mesterséges folyamatok alapjai is, ezek megismerése egyben az emberi beavatkozások hatásainak feltárását is jelentik. Egyes esetekben magától értehetődően az emberi beavatkozások mind a mezőgazdaságban, az erdőgazdaságban, mind a vízgazdálkodásban új jelenségeket, hatásokat vetnek fel. Csak egyetlen példaképpen említjük a síkvidéki vízrendezés fékezett vízlevezetésének esetét, ahol is a gazdaságos csatornaméretek következtében kisebb-nagyobb felszíni, ún. belvízi elöntések keletkeznek, amelyek fokozott párolgást és beszivárgást eredményeznek az elöntött területeken. Röviden vázolva meg kell tehát ismernie a meteorológusnak a következő hidrológiai elemeket alaki tényezőikben és fizikai sajátságaikban : 1. a felületi víz keletkezését, a föld felszínének ala" kulását a csapadék hatására, a felületi víz le" folyásának megindulását, a lepelszerű vízmoz" gást, s ennek átalakulását vonalszerű vízmoz" gássá; 2. az areális felületi víz transzformálódását lineáris lefolyássá, s ehhez kapcsolódóan a vízgyűjtőterületeket, a vízfolyások és állóvizek alaktanát, ezek biológiai, fizikai és kémiai tulajdonságait; 3. a felszínalatti vízeket (T, M, K és N), keletkezésüket, alaktani tulajdonságaikat, biológiai, fizikai és kémiai jellemzőiket; 4. a mesterséges beavatkozások, létesítmények, művek különleges szempontjait. ahol b az input érték; j az autput érték; AT a tározott vízmennyiség megváltozása, amely változásban különösen az a jelentős, hogy az adott vízháztartási cél szempontjából az hasznos- vagy káros-e, azaz elemezni kell a: AT=AT k+AT h (9) egyenletet (hivatkozások: Salamin P., 1954; Barna A.—Salamin P., 1954; Domokos M., 1972). A vízháztartási egyenlet önmagában a sok észlelési és számítási bizonytalanság miatt nem adhat pontos eredményt, érdemes ezért kiegészíteni az előző egyenletet energiaháztartási, hőháztartási egyenlettel, amit elsősorban a meteorológus állíthat fel és oldhat meg. Ennek a kettős feltételi egyenletrendszernek felállítására és megoldására, a hidrológus és a meteorológus együttműködésének eredményességére a legszebb gyakorlati példát a Balaton párolgási folyamatainak vizsgálatára már említett Antal E.— Bárányi S.—Tóth E., 1977 tanulmánya mutatja. A számítás alapját jelentő energiaháztartási egyenleg: R^LP+Q.+Q^vt, (10) ahol fi a vízfelszín sugárzási egyenlege; LP a párolgásra fordított hő; Q 1 a levegő turbulens hőforgalma; Qv+vt a víz és a víz alatti meder hőforgalma. További kiindulás lehet az energiaháztartás vizsgálatára a Dalton-féle általános egyenlet: P=a(e 0—e) (b+cv), (11) ahol P a vízfelszín párolgása; e 0 a vízfelszín hőmérsékletéhez tartozó telítési gőznyomás; e a gőznyomás; (e„—e) a telítési hiány; v a szélsebesség; a,b és c az energiaegyenlet állandói, amely egyenletből kiindulva levezethető regreszszió-analízis útján a szabad vízfelszínek értékeit megadó egyenletek, a Balaton, a Fertő tó és a Velencei tó esetében az egyenletek állandói a 2. láblázat szerintiek. Többen is párolgási számításaikban Antal E., 1968 potenciális párolgást meghatározó képletéből indultak ki (így Tóth E.—Endrődi G.—Posza /., 1973 és Kienitz G., 1974): P = 0,9 (e 0—e)°> 7 (l + a,<) 4' 8 mm/nap, (1 2
