Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

11. szám

484 Hidrológiai Közlöny 1982. 11. sz. Dr. Salamin P.: A meteorológiában szükséges hidrológia pen az ún. eróziós hatásokat (Salamin P., 1980). Meteorológiai szempontból a legjelentősebb az esőcseppek hatása sík- és lejtős vidéken egyaránt az ún. csepperózió (Mészáros E., 1959 és 1961; Dong, C. II., 1974; Csekő G., 1978; Salamin P.—Winter J., 1979; Csekő G.—Szalai Gy., 1980; Kerényi A., 1981). Ennek a hatásnak a felmérésére ismerni kell az esőcseppek méretét, eloszlásukat, fizikai paramétereiket (mint pl. sebességüket, energiatartalmukat stb.). További jelentős meteorológiai természetű hatás a talajfagy szerepe a felszín alkui ásánál (PinczésZ., 1979). És nem jelentéktelen az areális vizsgálatoknál a csapadékszegény-időszakok, az aszályok felmérése sem {Boros T., 1939; Szigyártó Z., 1901; Kontúr I.— Winter J., 1981) és legújabban az aszályok integrált osztályozásának megoldása Ramóna Rao, B. V.—Sastri, A. S., 1981 indiai kutatók nyomán. Az areális felületi víz transzformációja a természetben a lineáris lefolyásssá, s itt is elsősorban a kisvízfolyások vízhozamának megállapítása (VMS 20011—8., 1977-től, Salamin P., 1981) módszereiben igen gazdag, az egyszerű árvízi tényezővel való számítástól a legkülönbözőbb mélységig végrehajtott valószínűségi vizsgálatokig, amelyekben elsősorban a csapadék mennyisége, egyes esetekben az intenzitása szerepel. Vízfolyásainkra érdemes itt idézni Aujeszky L., 1952 szavait: ,,A közfelfogás egyedül azokat a meteorológiai eseményeket 2. ábra. Napi talajvízállás-ingadozás A talaj vízállás és a hőmérséklet változásának kapcsolata a tenyészidőszakban; szép példája a hidrometeorológiai összefüggéseknek Ubell K. nyomán, a VITUKI Kecsekeméti Komlósi telepén mért adatok alapján. Abb. 2. Tägliche Grundwasserstand-Schwankung Zusammenhang zwischen Grundwasserstand und Temperaturschwankung in der Vegetationszeit; ein schönes Beispiel der hydrometeorologischen Zusammenhänge laut Ubell, K. aufgrund der an der Anlage Komlósi in Kecskemét, durch das Wagserwirtschaf ts Forschungszehtrum VITUKI gemessenen Daten Fig. 2. Daily groundwater fluctuation Groundwater stage vs. temperature variation in the growing season (example of hydrometeorological relationships, after K. XJbell based on data measured at the Komlósi station of VITUKI at Kecskemét) tartja lényegeseknek (a vízfolyások vízjárása szempontjából), amelyek a vízgyűjtőterület számárá nagyobb vízmennyiségeket szolgáltatnak: tehát a nagyobb esőzéseket és a havas időszakokban beálló nagyobb felmelegedéseket. Ez a felületes szemlélet úgy látja, hogy a nagy esők és a nagy olvadások mindenképpen árhullámokat okoznának, ellenben az aszályos időszakok és a feltűnően hószegény telek okvetlen kisvizeket vonnának maguk után. A most vázolt egyoldalú felfogás azonban túl távol áll a valóságtól még ahhoz is, hogy durva közelítésképpen lehessen elfogadni. Alapvető hibája, hogy csak azokat a meteorológiai folyamatokat veszi figyelembe, amelyek a vízgyűjtőterületen nyers víztömegeket produkálnak, de teljesen mellőzi azt a .szempontot, hogy miként alakul ennek a víznek a további sorsa . . .„Ebbe a további sorsba" elsősorban a hőmérsékleti viszonyok, a levegő vízgőztartalma, a ködjelenségek, valamint a szél erőssége és turbulenciafoka avatkoznak bele. Ennek a szemléletnek alapján meg lehet állapítani az árvizeket okozó időjárási helyzeteket és az aszály periódusok keletkezését. Az előző okai a kiadós esőzések, a hirtelen olvadások, a lefolyási tényező kedvezőtlen megnövekedése, a folyóihálózat teljesítőképességének csökkenése a téli nagy hideg következtében. Az utóbbi okai a magas hőmérséklet, a párolgást és a beszivárgást támogató időalakulás, s nem utolsó sorban az élénk, turbulens szárító szelek gyakori megismétlődése, tehát nem egyedüli okok a csapadékhiány és a magashegyi olvadás elmaradása." (Összeállításunknál felhasznált szakirodalom a csapadék területén általában: Réthly A., 1945; Salamin P., 1954, 1964, 1980, 1981; Goda L., 1964; Péczely Gy.—Salamin P.—Winter J., 1968— 1972; Winter J., 1970, 1972, 1981; Winter J.— Wisnovszky /., 1979; Rétháti L. 1980, (a hóvizsgálatok területén: Kéri M., 1952; Salamin P., 1954, 1956, 1960, 1980; Kéri M.—Salamin P.. 1958; Kármán T., 1971; Babos Z., 1975; Kovács Gy., 1979; Kovács Gy.—Molnár Gy., 1979). Nagy vízgyűjtőterületű, szerteágazó vízfolyásoknál, folyóknál, folyamoknál egyrészt jól kell ismerni a vízjárás változásait kiváltó meteorológiai folyamatokat (a levegőfajtákat, mozgásukat, fizikai jellemzőiket, a frontokat, frontálzónákat stb.), másrészről ezen folyók, folyamok alaki sajátságait, a medrükben lejátszódó vízmozgásokat, az árhullámok levonulását, az apadás jelenségét, s az egész vízrendszerben a víz összegyülekezésének folyamatát. A levegőfajták szerepét vízépítési szempontból legjobban ezek alapvető fizikai sajátságain és néhány idézeten át mutatjuk be. Hivatkozunk itt a már említett meteorológiai szakmunkákra, s ezeken túl Aujeszky L., 1965, 1966 és 1968 írásaira). A levegőfajták (légtömegek) vízgazdálkodási szempontból legfontosabb sajátságai a hőmérsékletük, a függőleges mentén fennálló hőmérsékleti különbségük, nedvességtartalmuk, légáramlásuk, a légáramlás turbulenciafoka, szennyezettségi állapotuk, fényátbocsátó képességük. Párolgással kapcsolatban a következő idézeteket emeljük ki (Aujeszky L., 1965): ,,. . . a levegőfajták váltako-