Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

11. szám

Dr. Salam-in P.: A meteorológiában szükséges hidrológia Hidrológiai Közlöny 1982. 11. sz. 483 húsz J1976: Vadózus vizek: infiltrációs, kondenzációs, vibrációs, izzadmánvos vizek és juvenilis vizek)-, a felületi víz lefolyásának a vizsgálata (areális lepelszerű vízmozgás alakjában, lineárisan mikrobarázdákban, barázdákban, szurdokokban, kis és nagy vízfolyások medrében). A felületi víz keletkezése és lefolyása Kienitz G., 1974 nyomán a következő elemi folyamatokra bontható: a) a felületi víz megjelenése (keletkezés) a lepelszerű vízmozgás megindulása (a lefolyás kezdete); b) a felületi víz összegyülekezése a jelzett módon a mezőgazdasági táblák nagyobbára ideiglenes jellegű mélyedéseiben (tócsásodás a földmunkával általában megszűntethető mikromélyedésekben); c) a felületi víz további mozgása a táblák makromélyedéseiben (ezek a mélyedések a foltosodást alkotó foltok rendszerint már csak nagyobb beavatkozással, az un. „tereprendezéssel " szüntethetők meg); d) a felületi víz lefolyása a táblamenti leeresztő csatornákban és lefolyása ezekben (foltláncok és a csatornák terhelésének kialakulása, vízmozgás a csatornákban nem permanens, esetleg közelítésképpen elfogadható permanens mozgás alakjában). Ez a logikai modell elsősorban síkvidékre érvényes, ahol a felszíni vízmozgás ún. fékezett, lejtős (domb- és hegy-) vidéken, ahol a vízmozgás ún. szabad, a c—d) elemek általában elmaradnak, mondhatjuk úgy is, hogy a felület bármely elemi dF felületi részén areálisan keletkező víz az a—d) logikai elemeken át transzformálódik a d) alatti lineáris lefolyássá síkvidéken, ugyanakkor lejtős vidéken ez a transzformáció egyszerűbb, bár az a) alatti lefolyás már nem követhető ilyen könnyen, mert az areális (lepelszerű) mozgás gyorsan átalakul a hidraulikailag kedvezőbb lineáris (mikrobarázdás-barázdás) vízmozgássá. A felületi víz keletkezése a legáltalánosabban a következőképpen jellemezhető: q(x, y, z, t) — i(x, y, z, t) -k(x, y, z, t) és , , (2) q(x, y, z, t) dt = / -s [i(x, y, z, t) -k(x, y, z, <)] At, (3) hőmérséklet, a kisebb mértékben a légnyomás változásától függő viszkozitást*-. Németh E., 1963; Kovács Gy., 1972 és Juhász J., 1976). Részletekben menve síkvidéken Kienitz G., 1974 nyomán az előbbi a—d) alatti logikai modell rendszervizsgálati úton a következő kettős egyenletrendszerrel mérhető fel: a) a vízháztartási egyenlet: , , dF , ahol b az egyenlet input értéke; dF —j— a felszíni tározódás időbeni változása; qt a felületi víz ún. „fajlagos hozama"; q

v az elpárolgó víz „fajlagos hozama"; qt, a talajba szivárgó víz „fajlagos hozama"; és b) a dinamikai egyenlet: ahol D a dinamikai tényező és általában időinvarianciát (V és a nem változnak az időben) és linearitást (a=l) tételezünk fel. Dombvidéken kiindulhatunk Jacquier, E., 1959 és Salamin P., 1966 és 1969 nyomán a felületi vízlepel vizsgálatából, ugyancsak a vízháztartási egyensúlyból: Vi~V

2, (6) ahol x, y, z a tért jellemző koordináták; t az idő; i a csapadék intenzitása; k a talajba szivárgás sebessége. Ez a kettős egyenletrendszer alapvetően szabja meg a jelenséget meteorológiai szempontból, hiszen ismerni kell az esőintenzitás idő- és térbeli változását, a beszivárgási sebesség szempontjából főleg a szivárgási tér (talaj és víz) hőmérsékletét (éspedig nemcsak a halmazállapot-változást jelentő fagypontot, hanem a sebességet igen befolyásoló, a ahol V.

t a felszín ideiglenesen (lefolyás közben) tározódó víz, amiely ki lehet téve, megfelelő időjárási körülmények között, párolgásnak; Fj a felszínen keletkező víz mennyisége nagyjában az előző (2) és (3) egyenleteknek megfelelő, s így függvénye meteorológiai szempontból a csapadékintenzitásnak és a beszivárgásnak, s ezzel, amint láttuk a hőmérsékletnek és kisebb mértékben a légnyomásnak a viszkozitás változásán át); V

2 a lejtő alján kifolyó víz mennyisége, amely elsősorban hidraulikai jellegű mennyiség; továbbá a vízlepel sebességének dinamikai jellegű egvenletéből: v = ßy, (7) ahol y a vízlepel mélysége; /?— ^m —a Chézy-képlet és Bazin tényezőjének megfelelően az érdességet jellemző szám (ha y 2 és 15,0 között változik m értéke 43,50 és 5,80 közötti); I a vízfelszín esése. Az areális vizsgálat során kell meghatároznunk a csapadék hatását a felszín alakulására, máskép* A folyadék viszkozitása a hőmérséklet növekedésével jelentősen csökken, a nyomástól való függés csak igen nagy változásoknál figyelhető meg, s ezért általában elhanyagolható.