Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

10. szám - Dr. Kincsi István: Tervezési tapasztalatok és feladatok sátorral fedett fürdőmedencéknél

452 Hidrológiai Közlöny 1982. 10. sz. Tervezési tapasztalatok és feladatok sátorral fedett fürdőmedencéknél DB. KINCSI ISTVÁN » a műszaki tudományok kandidátusa 1. A tervezés általános tapasztalatai és feladatai Az eddigi hazai, de főleg külföldi tapasztalatok alapján bebizonyosodott, hogy bármilyen kontúrral rendelkező alapterület lefedhető sátorszerkezettel. Az alaprajzi kontúr meghatározó jellegű lehet a szerkezetfajta megválasztásában, a tömegképzésben, a színmegválasztásban, a külső és belső megjelenésben és az esztétikai értékben. Az esztétikai igényszint elsősorban az építész és a szerkezettervező szakmai ambíciójától, igényességétől függ. Éppen ezért sok esetben elgondolkoztatónak tűnik a hazai tervezők részéről tapasztalható idegenkedés, amellyel a sátorszerkezetek alkalmazásának lehetőségét fogadják. A hivatkozás a legtöbb esetben, az egyhangú, unalmas, rideg stb. külső és belső formai megjelenés, amely előnytelen hatást gyakorol a közvetlen környezetre ós a „városképre". Ez az ország területén megépült sátrak példáján a legtöbb esetben tapasztalható. A tervezői feladat sátorszerkezetek esetében alapvetően két feladatrészre bontható. Nevezetesen: а) az építész, a szerkezettervező és az épületgépész tervezők tevékenységére, valamint б) a gyártó vállalat részéről a sátor felületi egységeinek ós egészének megtervezésére. 2. Az építész és a szerkezettervező íeladata és lehetőségei Az építész és szerkezettervezői tevékenység szoros együttműködést igényel a sátor anyagát és felületét gyártó vállalattal. A sátor helyszínrajzi elhelyezését az építésztervező a legtöbb esetben nem befolyásolhatja, hiszen általában meglevő medencéket kell lefedni. Nagyobb gondot jelent az öltözők és egyéb kiszolgáló helyiségek helyszínrajzi-alaprajzi elhelyezése, de ezeknek főleg esztétikailag is megfontolt esetleges csatlakozása a sátorhoz. A helyszínrajzi elrendezés feladatkörébe tartozik az üzemeltetéshez nélkülözhetetlen épületgépészeti gépegységek helyének kijelölése is, amelyek céltudatos egyeztetés és elhelyezés esetében, lényegesen előnyösebb megjelenést biztosítanának az egész létesítmény részére, mint ahogy ez jelenleg sok fürdőnknél tapasztalható. Az építész ós a szerkezettervező közös feladatát a sátor alaprajzi méreteinek, alátámasztó szerkezetének, felületi kontúrjának, a lehorgonyzás módjának, a belső és külső térburkolatnak, a külső csapadékvíz és a belső páralecsapódásból származó üzemi víz elvezetésének, a be- és kijáratok, valamint egyéb szerelvények vagy szerkezetek csatlakozásának kialakítása képezi. A megépült sátorszerkezetek formai kialakítása a lehetőségek ellenére meglehetősen egyhangú. Hiszen például az ország területén 19 fürdőmedence fölé épült sátor, amelyből 16 hengerfelülettel, egy gömbsüveg felülettel, egy tört gúla felülettel ós egy légpárna felülettel készült. Az ipari, mezőgazdasági és egyéb célra megépült sátrak száma számottevő, de többségük ugyancsak hengerfelülettel készült. A hengerfelületek lezárása önhordó sátraknál fél kolostorboltozat, vagy negyedgömb felülettel, az alátámasztott sátrak végfala üvegfelülettel, vagy egyéb könnyűszerkezettel készült (1—2. kép). A hazai sátrak formaképzésének egyhangúsága részben a tervezők „engedékenységén", részben a gyártó * Budapesti Műszaki Egyetem, Budapest. vállalatok gyártási feltételeinek tulajdonítható. A formai kialakítás lehetősége pedig szinte korlátlan, akár a szakirodalmat, akár a külföldön megépült létesítményeket tanulmányozva éppen a hazai gyakorlat ellenkezőjéről győződhetünk meg. A sátor, mint könnyen formálható ós anyagában színezhető térelhatároló szerkezet a maga játékos könnyedségében, vidám színhatással, kedvezően befolyásolhatja környezetének esztétikai értékét. A strandfürdők területe, ahová a fürdősátrak mindegyike épül parkosított, pihenésre ós felüdülésre szolgál, s így szinte önmagában is megkívánja a vidám hangulatú, nyárias jellegű és megjelenésű létesítményeket. A sátrak tartószerkezetének megválasztása jelenleg négy lehetőségre korlátozódik országunkban. Nevezetesen az önhordó (más elnevezéssel túlnyomásos, pneumatikus, légtartásos stb.) az ugyancsak önhordó párnaszerkezet, az alátámasztott, továbbá a függesztett szerkezet. Az alátámasztáshoz eddig acél és ragasztott faszerkezetű ívtartókat, ill. kábelekkel kimerevített acélárbócokat használtak fel. v A sátorszerkezeteket önhordó sátrak esetében a belső túlnyomás, alátámasztott sátrak esetében a szélerő nyomást ós szívást kifejtő hatása miatt, valamint a gyűrődés — redőzésmentes henger, kúp, gömb vagy konoid felület biztosítása érdekében le kell horgonyozni. 1—2. kép. Hengerfelületű sátrak végfallezárása Bild 1—2. Die Absehliessung der Zelte mit walzenförmiger Oberfl&vhe