Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

9. szám - Dr. Varga György: A vízkezelés és szennyvíztisztítás egységesítésének helyzete, fejlesztése

Hidrológiai Közlöny 1982. 8. sz. 393 A vízkezelés és szenyvíztisztítás egységesítésének helyzete^ fejlesztése* DB. VARGA GYÖRGY** 1. Előzmények A vízkezelés ós szennyvíztisztítás egységesítés célprogramjának létrehozását több rész-területi műszaki fejlesztési munka előzte meg. Ezek köze tartozik a hetvenes évek közepén működött Közműfejlesztési Célprogram Bizottság (ÉVM, OVH); a gépészeti gyártmányok fejlesztése és méretválasztékának szűkítése érdekében. 1975-ben indult meg a KGST Vízügyi Vezetők Értekezlete keretében az IA-4.02 számú, a vízkezelés és szennyvíztisztítás,gépészeti berendezéseinek tipizálására kiterjedő nemzetközi együttműködés. Már akkor felmerült a tisztítástechnológiák egységesítésének gondolata a gépi berendezések mellett, amely elv érvényesülését az OVH hazai és nemzetközi szinten egyaránt szorgalmazta. Hazai területen különösen nehéz volt elindulni. A szakemberek jelentős része (közöttük kutatók ós tervezők) a tisztítástechnológiák egységesítését nem tartották reálisnak („minden szennyvíz másfajta"). A kutatás-fejlesztési munka hiányossága volt, hogy a sokféle (időnként egyre szaporodó) megoldási módok között egyértelmű szűkítési (szelektáló) állásfoglalások nem születtek. 1975-ben a KNEB „a vizek szennyeződésének megakadályozására hozott kormányrendeletek végrehajtásainak ellenőrzésére" címmel vizsgálatot tartott. Ennek keretében többek között megállapította: — a szennyvizek tisztításának létesítményei egyedi tervek alapján épülnek, — az azonos jellegű szennyvizek tisztítására típustorveket még nem dolgoztak ki, — a tisztítótelepek többségükben rosszul működnek, — nincs megfelelően biztosítva a gépipari háttér. A felvetett és meglevő problémák rendezésére a Minisztertanács határozatot hozott. Ennek egyik igen fontos végrehajtási területe az OVH által indított, a vízkezelés és szennyvíztisztítás technológiai folyamatának, berendezéseinek és építményeinek egységesítése, az ezzel összefüggő tárcaközi célprogram elkészítése, megszervezése és ütemszerű végrehajtása. A főbb irányok meghatározása 1975. decemberében vázlatosan már megtörtént. A célprogram céljait, a végrehajtás érdekében szükséges együttműködés szempontjait 1976. márciusában tárcaközi értekezlet rögzítette. Az egységesítési, tipizálási munka fellendítésével, értékelésével az OVH Elnöki Értekozlet ülésein, az OVH Vízgazdálkodási Bizottság ülésén is foglalkoztak, fogadták el a munkát, alakították ki az állásfoglalásokat. Az előkészítő, feltáró munka az érintett szervek közreműködésével indult meg, majd 1977 elején a célprogram jóváhagyásával az 1980-ig szükséges munkát is meghatározták. A végrehajtás elősegítése érdekében létrohozott tárcaközi Célprogram Bizottság évente értékelte az elvégzett munkát, foglalt állást a további teendőkkel kapcsolatban.^ Hasonló értékelést készített ezen kívül az MTA és az EVM illetékes bizottsága, valamint az OVH Beruházási Operatív Bizottsága. A szervező és koordináló munkát az OVH Kutatási és Műszaki Fejlesztési Főosztálya elvi irányításával a VÍZITERV, OVH Vízügyi Szabványosítási és Egy* Az MTA Vízgazdálkodástudományi Bizottsága Vízellátási és Csatornázási Albizottságának 1981. 03. 13-i előadóülésének bevezető előadása. ** OVH Vízügyi Szabványosítási ós Egységesítési Központ (VÍZITERV), Budapest. sógesítési Központja (VSZK) végzi. A munkája során csaknem 100 intézménnyel ós több száz szakemberrel tart, kapcsolatot. Ennek keretében a saját, a MÉLYÉPTERV, továbbá más intézmények szakembereinek véleményére és javaslataira támaszkodik, megbízásos kidolgozói munka, valamint díjazás nélküli szakvéleményezések (pl. egyeztető tárgyalások) formájában. Örvendetes, hogy a véleményezésekben egyre több szakemberre számíthatunk, növekvő érdeklődés mellett. A főhatóság megbízása alapján a VSZK a munkájához olyan speciális feladatkörrel rendelkezik, amelyek az ilyen jellegű munkához elengedhetetlenül szükségesek. Az egységesítési célprogram munkáinál különös jelentősége van a népgazdasági szemléletnek, a beruházási folyamat minden résztvevőjót figyelembe véve (beruházó, műszaki tervező, hatóság, gyártó, kivitelező, üzemelő). Az egységesítési célprogram eredményei már több fórumon ismertek, és elismertek. Ugyanakkor több, fenntartásokat tartalmazó vélemény is elhangzik. Ez azt bizonyítja, hogy eddig nem sikerült megfelelő biztonsággal — megértetni a munka célját, megismertetni eszközeit és lehetőségeit, eloszlatni a félreértéseket, bevezetni a gyakorlatban a javasolt egységesítési módszereket. Az egységesítéssel szemben többen állítják, hogy — az egységesítés, de különösen a konkrét tipizálás „lemerevíti" a gyakorlatot, — nehezen vihető keresztül a gyakorlati alkalmazás, főleg a tervezők és üzemelők körében, — a gyakorlati alkalmazás (pl. műszaki tervezés, hatósági engedélyezés) felkészült szakembereket igényel, — a gyakorlati bevezetésre vonatkozó intézkedések nem eléggé határozottak. Az érvek jelentősek és részben megalapozottak. Fel kell hívni azonban a figyelmet néhány körülményre, a tisztánlátás érdekében: A gyakorlati bevezetést csak annál a szakmai feladatnál lehet számonkérni, amelynek az egységesítése megoldott és a széles körű elterjesztés alapvető feltétele (a vonatkozó kiadvány) biztosítva van. A bevezetést is csak olyan mértékben lehet várni, amilyen mértékű (mélységű) az egységesítés előrehaladása. Pl. a felszíni víz kezelésénél a kiadott mintatechnológiákat (az MI-10 262/1 szerint) be kell tartani, ha csak az eltérésre alapos indok nincs. Ugyanitt viszont a műtárgyak tipizált kialakítása még nem kérhető 'számon, mert a típustervek hiányoznak. Kirívó eset legyen, ha például az oxidációs-árkos szennyvíztisztítás gyakorlatban való kiválasztásakor, a vonatkozó mintatechnológiától és egységesített elemeitől eltérnek. Ennél ugyanis az egységesítés megoldottnak tekinthető; a telepnagyságrend, a mintatechnológia, a műtárgyak és berendezés méretsora, a helyszínrajzi mintaelrendezés, a technológiai folyamat, a törzsgyártmányok, a műtárgyak típusterve egyaránt rendelkezésre áll.