Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

9. szám - Dr. Varga György: A vízkezelés és szennyvíztisztítás egységesítésének helyzete, fejlesztése

394- Hidrológiai Közlöny 1982. 9. sz. Dr. Varga Gy.: A vízkezelés és szennyvíztisztítás 2. A célprogram leiadatai és alapelvei Az egységesítés célja, hogy — az azonos, vagy közel azonos vízkezelési, illetve szennyvíztisztítási feladatokra azonos technológiával üzemelő, többségükben tipizált építményekből és gépi berendezésekből megvalósítható tisztítótelepek létesüljenek, — a telepekhez szükséges gépi berendezések többsége hazai ipari háttérrel rendelkezzen, illetve — a hiányzókat főleg szocialista relációkból lehessen biztosítani. A feladatokat a következő három területen kell megoldani: — „A" főcsoport: felszíni és felszínalatti vizek kezelése, — ,,B" főcsoport: települési szennyvizek tisztítása, — ,,C" főcsoport: jellegzetes ipari szennyvizek tisztítása. Az ,,A" és ,,B" főcsoportnál a kapacitás felsőhatára 50 ezer m

3/d, a ,,C"-nél pedig külön meghatározott értékek (30 m

3/h, 600 m

3/d). A „C" főcsoport első üteméhez a gépjárműjavító és mosó üzemek, felületkezelő üzemek, valamint a nagy szervesanyagtartalmú szennyvizek tisztításának egységesítése tartozik. A célprogram keretében meg kell határozni a telepnagyságrendeket, a mintatechnológiákat és az elemek (műtárgyak, berendezések) méretsorát. Az elemeket bevált (I.), továbbfejlesztendő (II.) és hiányzó (kifejlesztendő, III.) kategóriákba kell sorolni. Kiviteli típusterv és gyártmányterv csak olyan műtárgyról és berendezésről alakítható ki, amely építőipari, illetve ipari háttérrel megvalósítható. Egységesíteni csak a gyakorlatban bevált, megfelelő ajánlással (referenciával) rendelkező, többször ismétlődő tisztítástechnológiát, illetve elemet lehet. Annak igazolására, hogy egy technológia vagy annak egy eleme mikor tekinthető beváltnak, nagyarányú adatgyűjtés és- értékelés, továbbá a tisztítótelepekkel és elemekkel kapcsolatos bemérés szükséges. Ez a munka 1977-ben kezdődött meg. Az egységesítési célprogram (mint a legtöbb műszaki-fejlesztési feladat) az idő függvényében ,,lépcsős fejlesztésnek" tekinthető. A K+F eredmények „kényszerpályára" kerülnek. Műszakigazdasági elemezéssel választék-szűkítés, majd típus-rendszerek jönnek létre. Követelmény, hogy a kialakított és elterjesztett egységes megoldás egy időszakra közel változatlan legyen azért, hogy felzárkózhasson hozzá a nMszaki tervezési gyakorlat, a gyártás, a kivitelezés, a hatósági engedélyezés és az üzemelés. A gyakori változtatás sokkal nagyobb kárt okozna, mint amekkora az általa remélhető előnyök. E tényezőket mérlegelve foglalt állást az OVH vezetése, hogy a technológiák mintegy öt évig ugyan azok legyenek. A gyakorlati bevezetés folyamata (az innováció) időigényes, amelyet a különböző intézkedésekkel legfeljebb csökkenteni lehet. A megvalósítás folyamata (a beruházás indításától az üzemelésig) jelenleg, átlagban kereken öt évet igényel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a széles körben hasznosítható egységesítési eredmények csak 1979-től (a megjelenésüktől) számított öt év múlva, azaz 1984-től léphetnek üzembe, hiszen — a mintatechnológiák 1979. évi kiadása előtt, azok szűkebb-, alkotói körben való bevezetése megkezdődött, -— az egységesített (törzs) gyártmányokat a létrehozásuk után viszonylag rövid időn belül (1—2 év) alkalmazni kezdték, — kisebb kapacitású, jól szervezett, az egységesítési kiadványokat jól hasznosító tisztítótelepi beruházások időigénye az öt évnél várhatóan lényegesen kisebb lesz. Az említett „lépcsős" fejlesztés feltételezi a következő lépcsőre való felkészülést, koncepcionálisan és részleteiben egyaránt (az újak alkotása, a meglevők korszerűsítése). Ezért az egységesítési célprogram munkája 1980-tól részben már 1986-tól kezdődő tervciklus feladatainak megvalósítását segíti elő. Alapvető feladat a műszaki előírások felülvizsgálata. Ennek keretében kerül sor a tisztítási technológiák számításainak felülvizsgálatára (a Műszaki Irányelvekben) és megkezdődik a mintatechnológiák szűkítése is (az ,,A" és „B" főcsoportban 11, illetve 10 db van). A munkának fontos eleme az energia-, és anyag takarékosság, valamint az elemféleségek (műtárgy, berendezés) további csökkentése. Az 1979-ben országosan felmért, igen jelentős tisztítótelepi beruházási igényektől eltérően ugyanis a népgazdasági megvalósítási lehetőségek lényegesen szerényebbek. Így egyes mintatechnológia-, telepnagyságrend- és elem-féleségeknél az 1981—85. évek során, reálisan a vártnál kevesebb darabszámra lehet számítani. Ezért kiviteli típustervet, tehát részletes egységesítési dokumentációt csak arra az elemre célszerű elkészíteni, amelyre a konkrét beruházásoknál ismétlődően szükség van. Az 1979. évi országos igényfelmérés és értékelés alapján, az OVH Vízellátási Főosztály, valamint az OVH Terv- és Beruházási Főosztály elvi irányítást adott a típustervezés ütemezésének igény szerinti pontosításához. Ez a rendelkezésre álló műszaki fejlesztési keret hatékony felhasználását tette lehetővé. 3. A célprogram szervezése és kapcsolódásai A célprogram egyik fontos jellemzője a horizontális, a tisztítástechnológiák szerinti szervezés, továbbá a vertikális, az elemek, azaz a műtárgyak és berendezések tipizálása szerinti szervezés. E módszer lényege az 7. ábrán szemlélhető. A horizontális elv alapján. 1978-ban az „A" és ,,B" főcsoportban 11, illetve 10 db mintatechnológia készült el, a hozzá tartozó telepnagyságrendek sorával. A vertikális elvet képviseli az elemek méretsora (pl. a zárt gyorsszűrők átmérőlépcsőzése, a hosszanti átfolyású ülepítő hasznos térfogatlépcsőzése). Az ivóvízkezelés 11 mintatechnológiájának felsorolását és teljesítőképesség-sávjait a 2. ábra