Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)
7. szám - Dr. Csanády Mihály: A vízfertőtlenítés ellenőrzésére szolgáló analitikai módszerek
Dr. Csanády M.: A vízfertőtlenítés Hidrológiai Közlöny 1982. 7. sz. 329 5. táblázat A DPD-s fotometriás módszer reprodukálhatósága Taöfl. 5. BocnpoH3BOAHMOCTb DPD-(J)0T0ivieTpH'iecK0r0 MeTOfla Talile 5. Reproducibility of the DPI) photometric method CI, (mg/1) mérések száma 10 3-7 10 3cr % vak 19 16 6 0,05 20 44 10 4,9 0,1 42 83 12 2,2 0,2 22 172 16 1,9 0,3 19 266 15 1,3 0,5 40 454 14 0,5 1,0 40 898 21 0,4 3<r 0 =0,018 (A) =0,02 ing/1 és triklór-amin külön-külön meghatározására is. Meghatározott jodid-koncentráció esetén — az egyéb feltételeket is betartva — csak a monoklór-amin reagál, további jodid-mennyiség hozzáadása esetén a diklór-amin is. A vegyszer-hozzáadás sorrendjét változtatva a triklór-amin (nitrogéntriklorid) adott hányada szabad aktív klórként reagál. E változatok reprodukálhatósága nem olyan jó, mint az alapmódszeré, de gyakorlati célra így is használhatók. A különböző klór-formák vizsgálata esetén nagyon lényeges, hogy az oldatok készítéséhez használt desztillált víznek nemcsak klórtól és klórfogyasztást okozó anyagoktól kell mentesnek lenni, hanem ammóniától is, ami gyakran külön ammónia-mentesítést tesz szükségessé. A DPD-s módszer fotometriás változata helyszíni vizsgálatra alkalmas, gyárilag előállított készletként is ismeretes [28]. Hazánkban az AquafotA készülék „szabad klór" kitje is ezt a módszert használja, kapszulázott vegyszer adagokkal dolgozva. Sajnos a készülék kis érzékenysége miatt nem alkalmas arra, hogy az ivóvízklórozás ellenőrzésére általában használható legyen; legfeljebb erősen klórozott (visszaforgatásos) fürdővizek vagy jól tisztított és fertőtlenített szennyvizek esetében felel meg üzemellenőrzési célra. Talán a MOM által kifejlesztett új hordozható fotométer (Liquifot) segítségével előbbreléphetünk, jelenleg ugyanis a helyszíni fotométeres mérésnek általában akadálya az egyszerű, de kellő érzékenységű hordozható fotométer hiánya. Következtetések A vízfertőtlenítési folyamatok ellenőrzése és irányítása szempontjából lényeges az aktív klór különböző formáinak ismerete, mivel hatásuk is eltérő. Az aktív klór mérésére szolgáló analitikai módszernek alkalmasnak kell lennie arra, hogv a szabad aktív klór és kötött aktív klór külön-külön is meghatározható legyen. A módszer nem lehet túlzottan bonyolult, mivel a mérést a helvszínen'(pl. vízműhálózat esetében az utcán, jobb esetben labor-kocsiban) kell elvégezni. A ma ismert vizsgálati módszerek közül e követelményeknek leginkább a DPD-s módszer felel meg, amely mind térfogatos, mind fotometriás változatban alkalmazható. A térfogatos módszer — 250 ml -es minta esetében — 0,1 mg/1 aktív klór tartalomtól tetszőleges felső határig, a fotometriás módszer a 0,02—4,0 mg/l tartományban használható. A tapasztalatok azt mutatják, hogy alkalmazása könnyen elsajátítható; átlagos körülmények mellett, kis gyakorlattal is elég jó a reprodukálhatóság. Amely tartományban a jodometriás módszerrel való összehasonlításra lehetőség nyílt, az eredmények jól egyeztek; a szokásos szóráson túlmenő szisztematikus hiba nem volt megállapítható. Ha sok monoklóramin mellett kevés szabad aktív klórt kell mérni, korrekciós eljárást kell alkalmazni. Ez kissé kényelmetlenné teszi a mérést, de ez az eset nem túl gyakori, és hasonló nehézségek a legtöbb szóbajövő módszernél adódnak. Javaslatunkra a DPD-s módszer a hazai ivóvízvizsgálati szabványba [17] felvételre került, meghagyva a klasszikus jodometriás mérést és szerepeltetve a jól ismert és nagyon érzékeny o-tolidines módszernek egy jól reprodukálható változatát is, bár e módszerek csak az összes aktív klór koncentrációjának mérésére alkalmasak. A DPD-s térfogatos módszer szennyvízvizsgálatra is jól bevált. Javasoljuk a szennyvízvizsgálati szabványba is felvenni — a meglévő indirekt jodometriás módszer [27] mellé—, és a szennyvízbírság rendelettel kapcsolatos módszert [29] is ennek megfelelően módosítani, vagy egyszerűen utalni a módosításra kerülő szabványra. Köszönetet mondok Somló Lajosnak a DPD-s titrimetriás módszerre vonatkozó tapasztalatok rendelkezésre bocsátásáért és Vlasils Györi/ynének a fotometriás mérések lelkiismeretes végzéséért. IRODALOM [1] White, G. C.: Current ehlorination and dechlorination practices in the treatment of potable water, wastewater and cooling water; in : Water Chlorination, Environmental Impact and Health Effects, Vol. 1. (Ed. by R. L. Jolley), Ann Arbor Sciences, 1978, pp. 1—18. [2] Csanády M., Deák Zs.: A vízfertőtlenítés néhány elméleti és gyakorlati kérdése. Hídról. Közi. 58, 74—81 (1978). [3] Csanády M., Kárpáti Z.: Az ivóvíz klórozásakor keletkező daganatkeltő vegyületek mennyisége és jelentősége. Hidrol. Közi. , 61, 88—95 (1981). [4] Palin, A. T^ Water disinfection — Chemical aspects and analytical control, in : Disinfection water and wastewater (Ed. by J. D. Johnson) Ann Arbor Sciences, 1975. p. 67—89. [5] MSZ 15302—62. R. Csatornatervezés és méretezés. Szennyvíztisztítás. Budapest. [6] Venosa, A. D. (edit): Progress in wastewater disinfection technology. EPA —600/9—79—018, Cincinnati, 1979. > [7] Kárpáti Z., Palicska J.: Hurninsav frakciók — mint kloroform prekurzorok — klórozás alatti viselkedésének tanulmányozása Box-Wilson módszerrel tervezett kísérletek alapján. Hidrol. Közi., 61, 262—268 1981). [8] Symons, J. M. et al: Ozone, Chlorine Dioxide and Ohioramines as Alternatives to Chlorine for Disinfection of Drinking Water; in: Water Chlorination, Environmental Impact and Health Effects, Vol. 2. (Ed. by R. L. Jolley et al.), Ann Arbor Sciences, 1978."pp. 555—560. [9] Venosa, A. D., Ward,B. W. : A Study of Alternatives to Chlorination for Disinfection of Wastewater, ibid., pp. 625 — 628.
