Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

7. szám - Dr. Csanády Mihály: A vízfertőtlenítés ellenőrzésére szolgáló analitikai módszerek

328 Hidrológiai Közlöny 1982. 7. sz. Dr. Csanády M.: A vízfertőtlenítés elektród már kereskedelmi forgalomba került [18], a jövőre nézve ez komoly ígéret lehet. A l)IM)-s módszerek ismertetése A szabad és kötött aktív klór meghatározására kidolgozott semleges o-tolidines módszer hátrányainak kiküszöbölésére irányuló munka során Palin [4] vizsgálta a fenilén-diamin csoport indikátorként való használhatóságát. Először a dimetilp-fenilén-diamint al kai mazta indi kátornak, majd a dietil-szár mazékot [21]: a dietil-p-fenilén-diamint (DPR) találta jobbnak. Igen alapos vizsgálatsorozatokkal tisztázta e módszer alkalmazásának lehetőségét az aktív klór mellett klór-dioxid,bróm, jód és ózon meghatározására is [22], A módszert széles körű laborközi kalibráció alapján [15] 1971ben értékelte az USA Környezetvédelmi Hivatala, és mind a térfogatos, mind a fotometriás változatot felvették a Standard Methods 13. kiadásába (1971). Azóta széles körben elterjedt, mivel viszonylag egyszerű, alkalmas a különböző klór-formák külön mérésére. A nemzetközi szabványosítási szervezet (ISO) vízvizsgálatokkal foglalkozó programjában is szerepel, mind a térfogatos, mind a fotometriás változat [23, 24], A módszer elve: Az aktív klór dietil-p-feniléndiaminnal (DPD) piros színű vegyületet képez. Jodid-ion távollétében a reakciót csak a szabad aktív klór adja, jodid-ion jelenlétében az összes aktív klór reagál. Vas(II)-ammónium-szulfáttal elszíntelenedés

ig történő titrálással az aktív klórtartalom mérhető. A szín — 4 mg/l klórnak megfelelő koncentrációig — az aktív klór koncentráció egyértelmű függvénye, ami fotometriás mérést tesz lehetővé. A monoklór-aminnak a szabad aktív klór meghatározásánál jelentkező zavaró hatását (pozitív hiba) tioacetamid adagolásával lehet kiküszöbölni [25], Az ivóvíz vizsgálatára vonatkozó új hazai szabvány [17], amely 1981 júliusában lépett hatályba, tartalmazza a DPD-s módszer térfogatos és fotometriás változtatát (a hagyományos jodometriás térfogatos és a mangán-o-tolidines fotometriás módszer mellett). Gyakorlati tapasztalatok A DPD-s módszer térfogatos változatát a szennyvízfertőtlenítési folyamat részletes vizsgálatára irányuló kutatások során használtuk először. Biológiailag tisztított szennyvizek esetében minden nehézség nélkül alkalmazhatónak bizonyult, lehetővé téve a szabad aktív és összes aktív klór koncentrációjának a külön-külön mérését [26], Az összes aktív klór esetében jó egyezést kaptunk a közvetett jodometriás [27] méréssel. Az ISO módszer-javaslatához [23] képest célszerűnek bizanyult a puffer mennyiségét megnövelni, mivel ezzel a reprodukálhatóság javult. Ivóvíz esetében a térfogatos módszer érzékenysége nem mindig megfelelő. 100 ml-es vízminta esetében 0,2 mg/l alatt nem használható, és csak 0,5 mg/l-től ad jól értékelhető eredményt. 250 ml-es mintát titrálva kb. felére csökkenthető az alsó méréshatár, ami azt jelenti, hogy a 0,1 mg/l aktív klór koncentráció már mérhetővé válik. A mérés egyszerű és gyors: két oldat bemérése után adjuk a mintát a íombikba, majd azonnal titrálunk vas (ll)-ammónium-szulfát mérőoldattal elszíntelenedésig (szabad aktív klór); majd káliurnjodid hozzáadása után folytatjuk a titrálást ismét elszíntelenedésig (összes aktív) klór). Ha a két mérés különbsége jelentős (5 mg/l Cl

2), tioacetamid jelenlétében meg kell ismételni" a szabad aktív klór mérését. K issé kényelmetlen, hogy a mérőoldat faktora nem állandó. A faktor-ellenőrzést a mérést közvetlenül megelőzően kell elvégezni. Mivel a helyszíni munkába ez nehezen illeszhető be, a legegyszerűbb azt a módszert választani, hogy pontos beméréssel friss oldatot készítünk (al. t. vegyszerminőség esetében a Mohr-só esetleges szennyezése a mérés szempontjából elhanyagolható). A szilárd vegyszer előre kimérhető, az oldást és feltöltést kell csak a mérés napján (a helyszínre indulást megelőzően) elvégezni. A vegyszer nem drága, ezért a naponta új oldat készítése nem jelent komoly költséget. A fotometriás mérés esetében a DPD vegyszer minősége lényeges. Volt olyan tétel, amellyel'nem tudtunk reprodukálható eredményt elérni. Megfelelő minőségű (színtelen, kristályos) vegyszerrel az eredmények jól reprodukálhatók. A színes termék abszorpciós görbéjét a 4. ábrán mutatjuk be. A mérést az első maximum helyén (515 nm táján) végezzük. A módszer reprodukálhatóságáról az 5. táblázat ad tájékoztatást. A vakpróba szórásából számított (3<x

0) alsó méréshatár 0,02 mg/l Cl

2-nek felel meg, a módszer érzékenysége tehát közel egy nagyságrenddel jobb, mint a titrimetriás változató. A monoklór-amin zavaró hatásának kiküszöbölésére alkalmazott tioacetamid a szín fakulását okozza. Adagolása csak akkor célszerű, ha tényleg jelen van monoklór-amin; ekkor viszont igen gvorsan kell a fotometrálást elvégezni. A DPD -s módszer mindkét változata tovább finomítható, és alkalmassá tehető a „kötött aktív klór" fogalmon belül a monoklór-amin, diklór-amin \r * 500 520 5WJ 560 a [nm] 4. ábra. A DPD klóroxidációs termékének abszorpciós görbéje Puc. 4. AöcopnifuoHHafi Kpuean npodyxma xnopnoío OKUCAemiH DPD Fig. 4. Absorption curve of the chlorine oxidation product of the DPD