Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

7. szám - Dr. Öllős Géza: Korszerű szennyvíztisztítás

Dr. öllős G.: Korszerű szennyvíztisztítás Hidrológiai Közlöny 1982. 7. sz. 297 néha nem is várhatóéi, energiafogyasztás szempont­jából működésük koránt sem optimális (egyes esetekben eleve nem is lehet optimális) stb., — az üzemeltetés megfelelő személyi-, szervezeti,­érdekeltség rendszerei egyes esetekben nincsenek biztosítva, — sok esetben a személyi hozzáállás, a munkaköri felelősség laza volta is eleve lehetetlenné teszi a korszerű szennyvíztisztítást. Pedig a jövőt illetően különösen szem előtt kell tartanunk, hogy a) a jól tervezett, jól felszerelt tisztítótelep gyenge üzemelési feltételek esetében soha nem lehet korszerű, b) az esetleg kisebb igénnyel létesített tisztító­telep kitűnő üzemelők keze alatt azonban korszerű jellegű teleppé válhat. Ugy vélem az üzemelés hazai hatékony fejlesztése a korszerű szennyvíztisztítás szempontjából el­engedhetetlen követelmény. Lehetnek kitűnő kuta­tási eredményeink, jó koncepcióink, a tervezés is kielégítő lehet, a kivitelezés terén is gondoktól mentesek lehetünk, ezen kedvező tényezők ellenére, ha az üzemelés gyenge nincs és nem is lesz, nem is lehet korszerű szennyvíztisztítás. A korszerű szennyvíztisztítás ügyét a műsze r rezés és az automatizálás -szemszögéből is meg kell vizsgálni. Lehet, hogy egyesek a korszerű szenny­víztisztítás szinte egyedüli fokmérőjének az auto­matizálás szintjét tartják és a hazai szennyvíz­tisztító telepek teljes automatizálátásól várják egyedül a tisztítás hatékonyságának ugrásszerű javulását. Mások állítják, hogy a tisztítótelepek központi automatikus ellenőrzése és irányítása ma még nem valósítható meg, gazdaságtalan és felesleges. Mindkét nézet szélsőséges, általánosan követ­hető útnak egyik nézet sem fogadható el. Mint a szennyvíztisztítás valamennyi területén, így a szó­ban forgó esetben is az optimális döntéshez átfogó műszaki-gazdasági vizsgálat szükséges. Eze­ket a vizsgálatokat külön-külön valamennyi épí­tendő vagy meglévő tisztítótelepre el kell végezni. Csak így határozható meg az igényekhez leg­jobban igazodó, gazdaságosan kivitelezhető, ill. üzemeltethető folyamatirányítási rendszer. A befogadók vízminőségének fokozatos romlása, valamint a szigorodó energiatakarékossági intéz­kedések miatt ma már a tisztítótelepekkel szem­ben nemcsak a lehető legnagyobb fokú hatékony­ságot, de ezzel párhuzamosan az energiatakarékos üzemeltetést is meg kell követelni. Ez a kettős kö­vetelmény a hazai Szennyvíztisztító telepeken azonban nehezen valósítható meg. A nehézségeket tovább növeli a jól ismert munkaerőhiány is. Kétségtelen, hogy a magasabb szintű folya­matirányítási rendszerek szélesebb körű alkalma­zása segítséget nyújtana a kedvezőbb hatásfokú, kevesebb munkaerőt igénylő üzemeltetés megvaló­sításához. Az automatizálás azonban önmagában nem csodaszer. Alkalmazási csak akkor lehet hatékony, ha bevezetéséhez valamennyi feltétel biztosított. Amíg szélesebb körben nem rendel­kezünk megbízható, hosszú élettartamú, üzem­biztos, a szennyvíz agresszív hatásainak jól ellen­álló mérőműszerekkel, a technológiai igényeknek megfelelően szabályozható gépészeti berendezé­sekkel, addig a folyamatirányítás megvalósítása nem realitás, kiépítése szinte felesleges, gazdaság­talan. Sajnos, hazai telepeinken is előfordulnak kulcsrazárt, üzemen kívül helyezett, diszpécser­központok, amelyek működtetése az alapfeltéte­lek hiánya miatt lehetetlen. Az állandó meghibá­sodások, bizonytalan beavatkozási lehetőségek miatt egyes esetekben az üzemeltetők a nagy költséggel magvalósított központi irányítás he­lyett továbbra is a jelentős üzemeltető iétszámot igénylő, pontatlanabb manuális beavatkozáso­kat választják. A gyakorlati tapasztalatok azt is egyértelműen bizonyították, hogy a korszerű (optimális haté­konyságú) szennyvíztisztítás nem csupán a bo­nyolult és költséges számítógépes irányítással valósítható meg. Számos olyan adottságú és nagyságú telep van, ahol a szerényebb helyi auto­matikus irányítási rendszerek (a technológiai berendezések mellett felszerelt önműködő vezérlő és szabályozó berendezések) segítségével is viszony­lag optimális üzemeltetés biztosítható. Természetesen a tisztítótelepek kapacitásának növekedésével párhuzamosan az irányítási szin­tek is emelkednek. Egy fél millió m 3/d kapacitású telep, mint például az Észak-Budapesti Szenny­víztisztító Telep energiatakarékos, baleset- és üzemzavarmentes, optimális tisztítási hatásfokot biztosító működése központi ellenőrzés és irányí­tás (például központi önműködő analóg irányítási rendszer) nélkül elképzelhetetlen. Különösen ez a helyzet, ha a munkaerő ellátottság nehézségbe ütközik. Az ilyen telepeken az irányítási rendszer a műszaki előnyök mellett gazdaságossági (vegy­szerfelhasználás, levegőbevitel, elektromos áram­fogyasztás, gáz- és olajfogyasztás stb.) és sokszor biztonsági kérdés is (például nagy mennyiségű klór balesetmentes adagolása és tárolása stb.). Távlatba nézve azonban érdemes arra is gondolni, hogy egves országokban, ahol a vízminőség­szabályozáshoz rendkívül fontos érdekek fűződ­nek, a kisebb telepek automatikus irányító rend­szere is létezik. Ilyen rendszer például a London­tól É-ra levő Hitchin-rendszer, ahol 27 kisebb tisztítótelep ajtaját egyetlen kulcs nyitja, a 4 fős munkaerő feladata az ellenőrzés és az iszap út­közbeni víztelenítése mobil járműre szerelt víz­telenítő berendezéssel, továbbá a víztelenített iszaj) szakszerű elhelyezése. A rekonstrukcióval kapcsolatos feladatok is egyre sokasodnak. Ezen feladatok megoldása a vízgazdálkodás számára sok vonatkozásban új vagy újszerű fejlesztést igényel. A rekonstrukciós feladat megoldásához mind vízmennyiségi, vízminőségi, közgazdasági szem­pontból tisztázandó, hogy a) mikor van rá valójában szükség, és b) milyen módon, milyen feltételekkel hajtandó végre (7. ábra). Ezen kérdések megválaszolásához, a döntések­hez, megfelelő elméleti alapokra, elmélyült folya­matszemléletre, a rendszerszemlélet mértékadó

Next

/
Oldalképek
Tartalom