Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

1. szám - Kovács Antal: A vízgazdálkodás VI. ötéves terve

2 Hidrológiai Közlöny 1982. 1. sz. Kovács A.: A vízgazdálkodás korlátok köze szorítani. Erősödött a vízzel való gazdálkodás és a vízikörnyezet fokozott védelmének felismerése. Javult a területi munka, az országos és helyi érdekek összeegyeztetése segítette a súlyponti feladatok megoldását. Az ágazat állóeszközállománya gyors ütemben növekedett. Ebben szerepe volt annak is, hogy sikerült előbbre lépni a korszerű és takarékos beruházások irányába. Javult a vízgazdálkodás technikai — technológiai színvonala is. Közel 100 millió Ft-ot fordítottunk korszerű külföldi technológiák, eljárások beszerzésére és adaptálására. Vízépítőiparunk megkezdte a felzárkózást a nemzetközi színvonalhoz, hogy ténylegesen el is érjük azt, ma már nem annyira az újabb eszközök beszerzésétől függ, hanem sokkal inkább a szervezettség és a technológiai fegyelem növelésétől. Apróságnak tűnhet, de ma sokkal jobb és „vékonyabb" betont csinálunk, mint néhány évvel" ezelőtt. Nőtt az előregyártott elemek és szerkezetek felhasználásának aránya, sikerült kimozdítani a holtpontról a tipizálás ügyét. Mindez együtt eredményezte azt, hogy az V. ötéves tervben a vízügyi szolgálat történelmének eddigi legnagyobb fejlesztését hajtotta végre, de a vízgazdálkodási infrastruktúra relatív elmaradottságát még nem tudtuk felszámolni. így népgazdaságunk VI. ötéves terve a vízgazdálkodási; változatlanul a kiemelt fejlesztési célok közé sorolja. A népgazdaság összes beruházásaiból a vízgazdálkodás 54—57 milliárd Ft-tal, 5,3—5,5%-kal részesedik — folyó áron — 6%-kal többel, mint az V. ötéves tervben. A népgazdasági ágazatok többsége ennél szerényebb fejlesztési lehetőségekkel indul ötéves tervének megoldásához. Relatív kedvező pozíciónk nem ok a könnyelműségre. Tudatában kell lennünk, hogy eszközeink csak feszes gazdálkodással elegendőek naturális céljaink eléréséhez. Ezért a rendelkezésre álló erőforrások hatékony felhasználása kulcskérdés valamennyi fejlesztésünknél. Különösen fontos az ésszerű súlypontozás, a kiemelt feladatok sorolása és az arányos fejlődés elveinek biztosítása. Az ésszerű takarékosságnak be kell épülnie mindennapi tevékenységünkbe és ki kell terjednie — a költségekkel való takarékosságtól az anyag- és energiatakarékosságon keresztül az idővel és munkaerővel való takarékosságig — a gazdálkodás minden területére. A gazdálkodásban elindult minőségi folyamatok kibontakoztatása, csakúgy mint a VI. ötéves terv célkitűzéseinek színvonalas megoldása attól függ, hogy milyen mértékben leszünk képesek az ágazatban felhalmozódott szellemi potenciált, tudományt, műszaki- közgazdasági ós szervezési szakismeretet feladataink legracionálisabb megoldására összpontosítani. Ebből kiindulva szellemierőinket két fő területre kívánjuk összpontosítani: a kutatás-műszaki fejlesztés folyamatára, valamint meglévő műveink hatékonyabb kihasználására. Miközben a kutató-fejlesztő munkát célratörőbbé, a kutatást és a termelő üzemek együttműködését közvetlenebbé tesszük elérjük, hogy a tudományos eredmények minél gyorsabban hasznosuljanak a gyakorlatban, továbbá hogy a gyakorlat szükséglete közvetlenül termékenyítse a tudományt. Az alábbi négy fő területre kell koncentrálni erőinket, eszközeinket: — A fejlesztő munkát megalapozó információs rendszer továbbfejlesztésére. — A víz- és energiatakarékos vízgazdálkodási technológiák fejlesztése, különös tekintettel vízminőségvédelemre. — Az iparszerű vízépítési módszerek szervezésére és bevezetésére. — Végül a vízgazdálkodási létesítmények fenntartási, karbantartási technológiáinak fejlesztésére. Bár ezek a témák elsősorban műszaki természetűek, gondolom külön kommentár nélkül is világos, hogy azt a célt szolgálják, hogy javuljon a vízgazdálkodás általános hatékonysága és szervezettsége, ezért valamennyi kutatott témánkat következetesen alá kell rendelni általános gazdaságpolitikai törekvéseink szolgálatának. A szükséges téma szelekciónak is ez az elsőszámú rendező elve. Az alap és alkalmazott kutatások arányát is ennek figyelembevételével alakítjuk úgy, hogy minden téma zárt rendszerben kényszerpályára terelődjön a közvetlen műszaki fejlesztés, majd a gyakorlati alkalmazás felé. Ezt a célt szolgálja kutatás-irányítási rendszerünk módosítása. A legfontosabb témákra rendelkezésre álló központi keretekkel való gazdálkodásba bevonjuk a hasznosítót. Például a városi csapadékvízelvezető hálózatok komlex fejlesztésében szerepet kapott a Pécsi Víz- és Csatornamű Vállalat. Meglévő műveink jobb kihasználásában fölöttébb jelentős tartalékaink vannak, a rendszerek intenzifikálása — összekapcsolása stb., ezért a fejlesztési döntéseket mindig előzze meg részletes vizsgálat, hogy milyen egyéb lehetőségekkel rendelkezünk, amelyek értelmes, szakszerű kihasználásával megoldhatjuk feladatainkat. S ezt a szemléletet az igények oldalán is érvényesíteni kell. A vízellátás és vízelvezetés lehetőségeit, nem kevésbé az élővizek óvását, a vízkárokkal szembeni védettséget a gazdaság- és területfejlesztési döntések fontos tényezőjeként kell kezelni. Eddigi gyakorlatunk ezekben a kérdésekben nem mindig volt feddhetetlen. Bár mindannyian tudjuk, hogy az ilyen kérdésekben tett engedmények csak súlyos milliókkal korrigáihatók. Az elmúlt években a fejlesztés alapvető célkitűzése a rohamosan növekvő igények mennyiségi kielégítése volt. Szervezetünk döntő mértékben erre koncentrált. Most előtérbe kerültek a szolgáltatások hatékonysági és minőségi elemei és ebben gyengélkedünk, hiányainkat sürgősen pótolnunk kell. A mennyiségi gondoktól részben megszabadulva, erre több időt és energiát fordíthatunk. Ennek a sokoldalú feladatnak igényes megoldása mindinkább sürgeti az ágazat személyi állományának erősítését. Javuló szakemberellátottságunk nem fedheti el a fehér foltokat. A szolgál-