Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

1. szám - Kovács Antal: A vízgazdálkodás VI. ötéves terve

Kovács A.: A vízgazdálkodás Hidrológiai Közlöny 1982. 1. sz. 3 tató vállalatok szakemberellátottsága nem éri el a feladatokhoz szükséges szakmai színvonalat. A közüzemi vállalatoknál dolgozó felsőfokú képzettségűek aránya alig több mint fele az ágazati átlagnak. Súlyos gond ez, mert a meglévő művek intenzifikálása, hatékonyságuk növelése nem képzelhető el jól kvalifikált emberek nélkül. Általánosságban is az a kívánatos, hogy a fejlesztési feladatok körül csoportosuló szellemi erők jelentős részét az üzemeltetés szolgálatába állítsuk. Röviden szólok közvetlen célkitűzéseinkről is. Beruházásaink túlnyomó részét, 75%-át, mintegy 42—45 milliárd forintot a víziközművek fejlesztésére használjuk fel. Vízkárelhárítási célokra mintegy 8 milliárd forint, a többi a nagyberuházások előkészítésére, a mezőgazdasági vízszolgáltatásra és egyéb vízgazdálkodási célokra jut. A vízműkapacitás az előző időszaknál mérsékeltebben, napi kb. 600 ezer m

3-rel növekszik. A tervidőszak végére a lakossság 81—83, a lakások 59—60%-a részesül közműves vízellátásban. A községek népességmegtartó képességének növelésében egyik alapvető feltétel a víziközművek építése. Ennek része a nagyobb lélekszámú és a közegészségügyileg veszélyeztetett települések vízellátásának a megoldása is. A falusi vízellátás továbbra is a jól bevált társulati forma keretében fejlődik. A VI. ötéves tervben a közüzemi szennyvíztisztító kapacitás napi kb. 400 ezer m

3-rel növekszik és a tervidőszak végére a közcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások aránya az összes közcsatornán elvezetett szennyvizekhez viszonyítva, mintegy 50—51%-ra emelkedik. A vízellátást, szennyvízelvezetést és tisztítást elsősorban a fővárosban, az ipari központokban, a megye-székhelyeken és a városokban, vízhiányos területeken fejlesztjük, összhangban a lakás, intézmény építési és a lakóépületek növekvő korszerűsítési programokkal. A rekonstrukciók arányának növelésére hívja fel a figyelmet, hogy az 50-es években, a 60-as évek elején épült csőhálózatok felújításának igénye rövid időn belül tömegesen fog megjelenni. Erre utal, hogy a közművállalatok erőfeszítései ellenére az utóbbi két évben ismét emelkedő tendenciát mutat — országosan — a hálózati veszteség. A Balatonnak és közvetlen térségének vízgazdálkodása súlyponti feladat. Erre 4,2 milliárd Ft-ot fordítunk. Kiemelkedik ebből a Kis-Balaton helyreállításának I. üteme, de jelentősek azok a kisebb munkák is, amelyek a tó vizének további tehermentesítését eredményezik. Az ár- és belvízkárok megelőzése, elhárítása érdekében folytatódik a védelmi művek további ütemes, rangsorolt kiépítése és erősítése, a védekezés eszközeinek korszerűsítése. Elsősorban a tiszai és Körös-völgyi gátakat erősítjük. A vízrendezés nagy hányadát Békés, Csongrád, Szolnok, Borsod és Szabolcs megyék területére összpontosítjuk. Az üzemi, üzemközi és az állami főműveket arányosan valósítjuk meg. Kiemelt feladatunk a Kisköre-térség vízrendezésének gyorsítása. Vízrendezési programunk összhangban van a ma már térségi rendszerben megvalósuló meliorációs tervekkel, ezáltal jól szolgálja a föld védelmét, termőképességének fokozását. A tervidőszakban jóval nagyobb figyelmet kell fordítani a belterületi vízrendezésre és arra, hogy illeszkedjék a melioráció és vízrendezés programjához. Különösen fontos, hogy a nagyobb térségeket átfogó meliorációval egyidőben elvégezzék a területen lévő települések vízrendezését is. Nem lehet többé ez a tevékenység „mostohagyerek", hiszen a területfejlesztés és a települések épületállományának védelme sürgetik az előrelépést. Az öntöző főművek fejlesztése viszonylag szerényebb mértékű, a fő feladat a meglévő kapacitások hatékony és rendszeres kihasználása. Megkezdődik a főművek rekonstrukciója. Ezek a célkitűzések a lakosság és a termelőmunka közvetlen igényeinek kielégítése érdekében kerültek terveinkbe, majd mindegyikük megoldása égetően sürgős. Ez indokolt is hiszen a bevezetőmben említett strukturális változások megalapozása nem nélkülözheti e feladatok megoldását. Ilyen körülmények között viszont munkánk szakmai igényességének legfőbb mércéje, hogy a napi gondok megoldása minden részletében igazodjék a hosszútávú elképzelésekhez. A társadalmi-gazdassági fejlődés, természetföldrajzi adottságaink, vízikörnyezetünket érő hatások elengedhetetlenné teszik, hogy munkánkban a komplex vízgazdálkodás szemléletét érvényesítsük. Értjük ez alatt vízháztartásunk mérlegének befolyásolását, vízkészleteinknek — mint természeti erőforrásnak — gazdaságfejlesztésünk szolgálatába állítását (a ki nem használt lehetőség ugyan olyan hiba, mintha pazarlóan bánunk vízivagyonunkkal), a hosszútávú népgazdasági érdekek következetes érvényesítését, csak úgy mint azt a kérdést, hogy egy adott térségben az egyensúlyt a vízigényszabályozás, vagy a vízkészletnövelés eszközeivel tartsuk fenn. Komplex vízgazdálkodási kérdés a felszín alatti vizekkel való gazdálkodás rendjének és gyakorlatának megjavítása is. Intő példa, hogy az ország 1100 vízművéből már 71-nek a vízminősége nem felel meg a szabvány előírásainak, vagy éppen az, hogy a talajvízre telepített kutak 90%-ánál megjelent a nitrátszennyezés. Hasonlóan széles körű gondolkodásmódot kíván az is, hogy a mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztését, a már említett vízrendezést és meliorációt a nagytérségi vízgazdálkodási rendszerekkel összhangban valósítsuk meg. A vízgyűjtők viszonyainak átfogó ismerete nélkül ez nem valósítható meg. Ezért is tartjuk igen fontosnak a folyamatban levő keretterv átdolgozását, aminek fő célja, hogy a komplex vízgazdálkodási munka műszaki-hidrológiai alapjait térségi szemlélettel biztosítsa. Ide kívánkozik még egy megjegyzés.* Egy térségen belül végzett vízgazdálkodási beavatkozások összhangja a vízügyi szakemberek körében a lehető legkézenfekvőbb, mondhatni kisiskolás követelmény. Olyan történelmi gyökerei vannak,