Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

5. szám - Dr. Koltay József: A helyi és kistérségi községi vízművek időszerű kérdései

Dr. Koltay J.: A helyi és kistérrégi Hidrológiai Közlöny 19

S2. 5. sz. • 231 Számottevő eredménynek tekinthető, hogy a beruházások kb. 85%-a a községekben valósult meg. A társulatok szervezésével 1980. év végéig kereken 820 új községi vízmű létesült. Tevékenységükkel egyrészt elősegítették több község városi rangra emelkedését —• pl. Békésen, Dombóvárott, Gödöllőn, Mátészalkán, Sárvárott, vagy a legutóbb várossá nyilvánított településekben (Barcson, Berettyóújfaluban, Celldömölkön, Körmenden, Lentiben és Vásárosnaményban), másrészt a legjelentősebb vízparti üdülőterületeken (a Balaton térségében, a Dunakanyarban és a Velencei-tó környékén) a vízművesítési program tervszerű, dinamikus fejlődését. Egyértelműen megállapítható, hogy a víziközmű társulatok az elmúlt időszakban bizonyították életképességüket és eredményes tevékenységükkel elősegítették — elsősorban a kisebb településekben (falvakban) — a gyorsütemű fejlődést, a lakosság életszínvonalának emelését. A helyi érdekeltek — különösen a lakosság — részéről az egészséges ivóvíz iránt tovább fokozódó jogos igények (elsősorban a közegészségügyileg veszélyeztetett községekben), továbbá a közműves csatornázás mielőbbi megvalósításának szükségessége — főként a várossá fejlődő településekben és a kiemelt üdülőterületeken — valamint a VI. ötéves tervidőszakban biztosítható központi támogatások korlátozott lehetősége a következő években tovább fokozza a vízmű- és csatornamű társulatok szerepét és jelentőségét. 3. A tapasztalatok hasznosítása, további feladatok 3.1 Tervezés Az épülő új községi vízművek költségtakarékos műszaki megoldása, a meglevő vízművek jelentősebb fejlesztése, az üzemeltetés gazdaságossága, a szakaszos fejlesztés biztosításának műszaki lehetősége tekintetében minden esetben meghatározó a tervező szerepe. A korábbi évek során sok esetben a műszaki tervezők nem foglalkoztak kellő mélységben olyan alapvető szempontokkal, mint például az általuk tervezett létesítmények költségtakarékos beruházási, fenntartási és üzemeltetési költségei. Sajnos, hogy napjainkban gyakran tapasztalható az a jelenség a társulati beruházásoknál is — ahol pedig saját erőforrásból biztosítják a fejlesztési költségek nagyobb részét —, hogy a legköltségesebb berendezéseket és megoldásokat kívánják beépíteni. Megjegyzendő, hogy a tervezőket (tervező vállalatokat) a jelenlegi tervezési díjszabás sem ösztönzi gazdaságosabb, korszerű és költségtakarékos (műszaki megoldások, berendezések) tervezésére. A jövőben a tervezés során a következő alapvető szempontokat indokolt figyelembe venni: — Elsősorban a gazdaságosabb, korszerűbb, újabb megoldásokat szükséges előirányozni. E meghatározó szempont figyelembevétele a tervezőtől általában nagyobb előrelátást igényel pl. a település és a térség főbb fejlődési tendenciáinak az eddigieknél alaposabb figyelembevételét és értékelését, ami szükségessé teszi a tervező és valamennyi érdekelt szerv (beruházó, kivitelező, üzemeltető, illetékes tanácsi és vízügyi szervek) jobb együttműködését és a közös érdekeltség kialakítását. A tervező szerepének növekedése természetesen együtt jár a nagyobb felelősségvállalással. — A vízszükséglet számításánál — elsősorban a jelentősebb szerepkörű településekben és a kiemelt üdülőterületeken — minden esetben a lakosság és a jogi személyek (intézmények, üzemek) jelenlegi és távlati megalapozott vízigényéből kiindulva kell az alaplétesítményeket (víztermelő telepek, tárolók, fővezetékek) körültekintően megtervezni (méretezni) gondosan figyelembe véve a településfejlesztési (rendezési) terveket és célkitűzéseket. Ennek a meghatározó szempontnak érvényesítése szükségessé teszi, hogy a jövőben kellő színvonalú és részletességű, megalapozott településrendezési tervek álljanak a tervezők rendelkezésére. — A tervezés során a jövőben a vízszükségleteket a reális vízfogyasztási értékek alapján és minden esetben a helyi körülmények figyelembevételével kell megállapítani. Az eddigi — túlnyomórészt közkifolyós rendszerű — ellátás helyett fokozatosan jelentkezik a községekben is a lakosság bekötési igénye, ezért a tervezéseknél a korábban használatos 50—100 lit/fő/d átlagos háztartási vízfogyasztási érték lényeges növekedésével (min. 100—150 lit/fő/d) indokolt számolni. — A következő években — ahol a műszaki és gazdaságossági szempontok is indokolják — fokozottabb mértékben kell előirányozni a több község (település) ellátását szolgáló ún. „kistérségi vízművek" építését. Kedvező lehetőséget biztosítana a továbbiakban, lia a több települést, vagy kisebb térséget ellátó közös vízművek kialakítására — sőt a helyi vízművek létesítésére is — országosan egységes szakmai (tervezési) irányelvek kerülnének kidolgozásra és bevezetésre, továbbá, ha megvalósulás esetén a főművek építéséhez szükséges állami támogatás (tanácsi fejlesztési alap és vízügyi alap támogatás) minden esetben biztosítható lenne. A tervezés színvonalának indokolt emelése szempontjából a következő intézkedések megtétele látszik indokoltnak: — Feltétlenül szükséges a tervezés megalapozottabb előkészítése és az eddigieknél fokozottabb koordinációja. A megyék legnagyobb részében indokolt a jövőben a községi vízművek tervezésének megyei szintű koordinációja és esetenként a szükséges szakmai irányítása is. Szükséges, hogy a megyei tanácsok vízügyi szakigazgatási szervei — a vízügyi igazgatóságok illetékes szervezeti egységeivel jól együttműködve — tartsák mindenütt kézben a tervezés központi irányítását és nyújtsanak fokozottabb segítséget a helyi tanácsi szerveknek. Erre több megyében — pl. Borsod, HajdúBihar, Baranya és Vas megyékben igen kedvezőek a tapasztalatok. A legtöbb megyében