Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

1. szám - Kovács Antal: A vízgazdálkodás VI. ötéves terve

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY G2. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Budapest, 1982. január 1—48. oldal. A vízgazdálkodás VI. ötéves terve* KOVÁCS ANTAL államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke Vándorgyűlésünk alkalmából tisztelettel köszöntöm Önöket és Önökön keresztül nagymúltú szakmai egyesületünk, a Magyar Hidrológiai Társaság közel ötezer fős tagságát. Bevezetőmben vízgazdálkodásunk időszerű kérdéseiről, VI. ötéves tervünk célkitűzéseinek tükrében rövid tájékoztatót kívánok adni. Népgazdaságunk középtávú terveiben testesülnek meg pártunk programnyilatkozatának célkitűzései, azok a teendők, amelyek egy-egy meghatározott időszakra az ágazatok munkaprogramját alkotják. Ötéves tervünk társadalmi-gazdasági adottságaink és lehetőségeink alapos elemzéséből kiindulva meghatározza az elérendő célokat, és megjelöli ezek megvalósítását elősegítő közvetett és közvetlen gazdaságpolitikai eszközöket. Stratégiai célunk — a fejlett szocialista társadalom felépítése — egyértelmű és világos, a célhoz vezető úton időről- időre megteendő lépések azonban változóak. Ez törvényszerű, mert a társadalom szükségletei, a gazdaságban levő arányok vagy aránytalanságok, az elért eredmények, a meglévő gyengeségek, azok kijavításának szükségessége, gazdaságunkra ható külső tényezők változó hangsúlyokat kívánnak a megoldandó feladatokban. Ez a helyzet végeredményben minden középtávú tervünknek, folyamatosságuk mellett bizonyos sajátosságot és új súlypontokat is ad. Az elmúlt V. és az előttünk álló VI. ötéves terv sajátossága, hogy gazdaságunk strukturális változásának időszakát éli. Ennek megfelelően a gazdasági építő munka középpontjába a hatékonyság javításának, a minőség fejlesztésének, a verseny* Előadásként elhangzott a Magyar Hidrológiai Társaság, 1981. július 1-én Pécsott tartott vándorgyűlésén. képesség fokozásának követelménye került. Más szavakkal a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás felismert szükségszerűség. Az alkalmazkodás útja pedig, hogy a gazdaság korábbi extenzív fejlődéséről át kell térnünk az intenzív fejlődésre. Ma már világos, hogy a gazdaság strukturális átalakítása hosszabb folyamat és feltételezi, pontosabban magába foglalja a tudomány, a technika, technológia szelektív fejlesztését, a gazdasági tevékenység minden elemének magasfokú szervezettségét, az irányítási rendszer tökéletesítését, a takarékos, racionális gazdálkodást szellemi és anyagi erőinkkel. Minthogy a vízgazdálkodás nem zárt sziget, hanem a népgazdaság integráns része, természetes, hogy sajátos jegyeit megőrizve megkezdte a felzárkózást az egész gazdaságra érvényes követelményekhez. Az V. ötéves terv folyamán ágazatunkban is megindultak azok a szükséges folyamatok, amelyek lehetővé teszik, hogy a vízgazdálkodás nagyobb hatékonysággal teljesítse feladatait, elégítse ki a társadalmi, gazdasági szükségleteket. A vízgazdálkodás a népgazdaság részeként — sajnos hordozva annak gondjait, bajait is fejlődött társadalmunkkal, gazdaságunkkal. A rendelkezésre bocsátott anyagi és szellemi erők felhasználása lehetővé tette, hogy összességében teljesítsük a népgazdasági előirányzatokat, egyenletesebb volt a lakosság és a termelés vízellátása. A fegyelmezettebb vállalati felkészülés eredményeként a nyári időszakban vízellátási gondokkal jellemezhető települések számát közel százzal sikerült csökkenteni, arányuk 1981-ben csak 14% körül lesz, ellentétben az V. ötéves tervidőszakra jellemző átlagos 23%-kal. A vízkárokat sikerült