Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

4. szám - Prins, J. E.: A hidraulika a történelem sodrában

Prins J. E.: A hidraulika a történelem sodrában Hidrológiai Közlöny 1982. 4. sz. 175 A Jáva szigetén holland mérnökök által kivitelezett nagykiterjedésű öntözőrendszerek számára még az anyagokat és berendezéseket is Hollandiából szállították. Ebben a korban a tengeren túli birtokokon épült legjelentősebb mű kétségkívül a Szuezi csatorna. A kiviteli munkák 1859 és 1869 között folytak Ferdinand Mario de Lesseps (1805—1849) tervei alapján. Henri Emile Bazin (1829—1917) francia mérnök alkalmazott először centrifugál szivattyút hordalékanyag szállítására. Ezeket a zagyszivatytyúkat használták a Szuezi csatorna és a Hook of Holland Űj Víziút (1863—1860) kotrására. Észak-amerikai Egyesült Államok Ezzel párhuzamosan új műszaki kapacitás alakult ki Észak-Amerikában ahol az Angliának 1775-ben megüzent függetlenségi háború után 1789-ben kiáltották ki az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét. A műszaki ismereteket kezdetben Európából importálták, de rövidesen már Amerikában tanult mérnökök is működnek. Ezek egyike Benjamin Wright (1770—1842), aki az első jelentős víziutat, az Erie csatornát tervezte. Az építési munkákat 1825-ben fejeztek be a 600 km hosszú és 150 m szintkülönbséget áthidaló csatornán. A gőzhajózás úttörője a Pennsylvaniában született Robert Fulton (1765—1815) volt. Vízépítő-mérnöki tanulmányait Angliában, gépészmérnöki tanulmányait Párizsban végezte. Fulton gőzhajózással kapcsolatos kutatásainak költségét a párizsi amerikai nagykövet fedezte és ezek alapján épült meg 1807-ben az első amerikai gőzhajó. 1822-ben Monroe elnököt felhatalmazták, hogy a Mississippi és Ohio folyók szabályozását a hadsereg műszaki alakulataival (Corps of Engineers) végeztesse el. A mérnököket az 1802-ben alapított katonai akadémián (U. S. Military Academy), West Pointban képelték ki. Ezt 1820-ban és 1824-ben további intézetek követték és bár a vízépítésben döntő szerepet játszanak, máig sem alakult ki rendszeres hidraulikai kutatás. A XIX. század Anglia A XX. század küszöbén Angliában különös helyzet alakult ki. Ellentétben a gépgyártással, ahol az intenzív tudományos kutatás eredményeként új gépek jelentek meg és az ipar gyorsan fejlődött, a vízépítés területén a tudományos kutatást alig hasznosították. Ez részben a létesítmények nagy méreteire és egyedi jellegére vezethető vissza, aminek következtében a tapasztalatok csak lassan gyülekeztek. Ezen túlmenően a műszaki követelményeket a hatóságok szabták meg és ugyanők biztosították a pénzügyi fedezetet is. így általában hiányzott az ösztönzés a gazdasági optimum elérésére. A gépiparban fennálló hiányosságokra is ráirányította a figyelmet az 1851. évi londoni világkiállítás, amely 6 millió látogató számára mutatta be a kontinensen ezen a téren elért eredményeket. A helyzetet felismerve a kormány pénzügyi támogatást biztosított a műszaki főiskolák (college) számára. Módosították továbbá az oxfordi és cambridgei egyetemek tananyagát is, amelyben a matematika és az elméleti fizika nagyobb szerepet kapott. A cambridgei egyetem világhírre szert tett hallgatói között találjuk Lord Kelvint (Williarn Thomson, 1824—1907

j, Lord Rayleight (John William Strutt, 1842—1919

J, Horace Lambet (1849—1934) és Osborn Reynoldsot (1842—1912). Reynolds 1861-ben fogadta el a meghívást a manchesteri műszaki főiskola gépészmérnöki tanszékének vezetésére, ahol jelentős szerepet kapott a kísérleti hidrodinamika. Leírta a lamináris és turbulens áramlás feltételeit, amelyeket a berlini Gotthilf Heinrich Ludwig Hagen (1797—1884) már korábban megkülönböztetett. Megkezdte a turbulens áramlásokra vonatkozó kutatómunkát, de ennek súlypontja Németországra tevődött át. A munkát később a cambridgei egyetemen Geoffrey Ingram Taylor (1886—1975) folytatta, aki statisztikai módszerrel vizsgálta a turbulens áramlás alapjelenségeit. Az oxfordi egyetem hallgatója volt William Froude (1810—1879) matematikus és építőmérnök. Tagadta azt a bizottsági véleményt, hogy a hajókkal végzett modellkísérletek nem megbízhatóak. A Brit Admiralitás eszközöket bocsátott rendelkezésére a kutatás céljaira és 1872-ben megépült az első vontatómedence Torqay-ban. Főkiviteleken is végeztek méréseket és 1874-ben Froude eredményeiről a Hajótervezők Intézetének Közleményeiben számolt be, ami a modellkísérletekkel kapcsolatos felfogást forradalmasította. Két további vontatómedencét építettek, az egyiket egy hajógyárban (1879) a másikat a haditengerészet számára (1885). Á kutatómunkát 1909-ben egyesítették a London közelében lévő teddingtoni Országos Fizikai Laboratóriumban. A modellkísérleteket ebben az időben már teljes mértékben elismerték, mint az előírt teljesítmény biztosításának elengedhetetlen eszközét. A vízépítésben ezt a példát nem követték. Hidraulikai modellvizsgálatokra csak szórványos esetekben került sor. 1875-ben megépítették a Garonne folyó 1:100 léptékű modelljét Bordeauxban, hogy a szabályozás vagy kotrás kérdését eldöntsék (

Louis Jerome Fargue, 1827—1910). 1885-ben a Mersey folyó modelljén vizsgálták, hogy vajon hajózócsatornát kell-e építeni Liverpool és Manchester között, vagy a folyó szabályozása is elegendő. (Reynolds, Manchester és L^evison Francis V er non-Har

court (1839—1907), London ). Franciaország Miként arra már rámutattunk, a franciaországi felfogás merőben különbözött az angliaitól. A kormány nagyobb fontosságot tulajdonított a műszaki oktatásnak az út- és vízépítés területén, mivel számos létesítmény felügyelete alá tartozott. Franciaország a többi európai országgal szemben vezető helyet foglalt el. Ez az angol mérnököket