Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

4. szám - Prins, J. E.: A hidraulika a történelem sodrában

Hidrológiai Közlöny 1982. 3. sz. 169 A hidraulika a történelem sodrában DR. J. E P R I N S* Valamikor abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy minden időmet hidraulikai kutatásoknak tudtam szentelni. Ha ezt módomban állt volna folytatni, úgy a mai előadásomban gravitációs hullámokkal, medermorfológiával, fajsúlykülönbsógek által előidézett áramlásokkal, kosütéssel, hidrológiával foglalkozhatnék, vagy bármi mással, ami szakterületemmé válhatott volna. A sors azonban másképp alakult és most, hogy Önök a Magyar Hidrológiai Társaság nagyrabecsült tagjai előtt állok, úgy érzem, mintha valamiképpen idegen környezetbe kerültem volna. Amikor az a megtiszteltetés ért, hogy felkértek a mai ülésen előadás megtartására eltűnődtem, hogy van-e a hidraulikában olyan kérdés, amely általánosan érdeklődésre tarthat számot. Nos, ha az időben elég messzire tekintünk vissza, a múltban vizonyára ez volt, a helyzet, de ez a hidraulika „Ádám és Éva" korszakának tekinthető. A jövő távlatai annyira bizonytalan képet mutatnak, hogy bármilyen előrejelzés hidraulikai műszaki-tudományos regény veszélyeit rejti magában valamennyiünk számára. Szorosan vett szakmai kérdés helyett az előadásom választott tárgya A hidraulika az idő sodrában Szavaimból ki fog csendülni, hogy a történelmet mozgásban levőnek tekintem, ami tőlünk folyamatosan távolodik, de nem múlik el nyom nélkül. Előnyünkre kell kihasználni a jövő alakításában. Nem vagyok történész és inkább előre szeretek tekinteni. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy hová nyúlnak vissza gyökereink és hogy az alapok is folyamatos változásokon mennek át. E tekintetben talán a vízépítési műtárgyak tervezésével kapcsolatos hidrodinamikát és a repülőgépek tervezésével kapcsolatos aerodinamikát lehetne összehasonlítani. A hidraulika tudományát hosszú ideig magáért a tudományért művelték, amit a francia „1' art pour 1' art" találóan fejez ki. A tudomány és a technika csak lassan közeledett egymáshoz, de még ma sem ismeri el minden vízépítő mérnök a hidraulika hasznosságát és még sokkal kevésbé tekinti azt elengedhetetlennek. Nem képzelhető el azonban repülőgép tervező mérnök akit meg kellene győzni az aerodinamika tervezés során játszott szerepének alap* Dr. Jacob Egbert Prins vízépítőmérnök a hollandiai Delfti Hieraulikai Laboratórium igazgatója. A Hidrológiai Társaság a magyar-holland vízügyi tudományos kapcsolatok megszervezésében és tartalmassá tételében kifejtett munkásságáért a Társaság 1978. évi közgyűlésén tiszteleti tagjává választotta. Alábbi, bizonyos rövidítésekkel közölt bemutatkozó előadását a Hidrológiai Társaságban 1980. május 8-án tartotta. Az előadás alapjaként J. M. Dirkzwager művét jelölte meg. Az előadó bevezetőjében a hagyomány fékező és a modern technika (elektronika, számítógépek) előrehajtó szerepére,'az elmélet és az alkalmazás régebbi elkülönülésére, majd a XVII. század óta tapasztalható egymásrahatására utalt és kiemelte, hogy a történeti fejlődésből származó tanulságokat saját előnyünkre kell kihasználnunk a jövő alakításában. (A Szerkesztőség) vető fontosságáról. Az aerodinamika nélkül számára a tervezés egyszerűen elképzelhetetlen. A két szakterület hagyományai között hatalmas a különbség. Vagy optimistán úgy is fogalmazhatnánk, hogy a múltban a különbség hatalmas volt, de 1980-ban már nem. Figyelemreméltó tényként kell megemlíteni továbbá az elektronika terén tapasztalt változások özönét és a matematika ezekhez igazodó átalakulását. Hatásuk a hidraulikában forradalminak nevezhető. A számológépek, a matematika numerikus eljárásai és a véges elemek módszere utat nyitott az elmélet gyakorlati alkalmazásai számára. Meglepő e tekintetben, hogy ez a fejlődés milyen rendkívül rövid idő alatt játszódott le. Az elektronika széles körű alkalmazása csak mintegy 20 évre tekint vissza. Az elfogadható számítási sebességet biztosító számítógépek bevezetése pedig nem egészen 15 évre tehető. Az utóbbi 5 év fejleménye ezzel szemben az automatizálás elterjedése. A változások fentiekben vázolt özöne a jövőt illetően sem közömbös. De tekintsünk vissza először a múltba, az „Ádám és Éva" korba. A műszaki gyakorlat — és itt az építő- és gépészmérnöki tevékenységet értem — alapjául szolgáló természettudományok terén a fejlődés alapvetően eltérő utakon járt Angliában, Franciaországban és Közép-Európában. A tudománynak a műszakra gyakorolt hatása első valódi jelei tulajdonképpen csak a XVIII. század végén tapasztalhatók. Az ezt megelőző korokban az elmélet és az alkalmazás élesen elkülönült egymástól. Az ókor Annak ellenére, hogy már a görögök, mint pl. Platón (i. e. 428—348) és tanítványa Arisztotelész (i. e. 348—322) lerakták a logikus gondolkodás alapjait, ennek eredményeit nem fejlesztették ki gyakorlati alkalmazásra megfelelő formába. Legszívesebben a tiszta tudományokkal, politikával és művészettel foglalkoztak. A Nagy Sándor (i. e. 356—323) által alapított új város Alexandria, céltudatosan vonzotta magához a tudósokat, mint pl. a matematikus Euklidészt (kb. 300 i. e.) aki ott nagy tekintélyre tett szert és nem meglepő, hogy a híres csillagász, matematikus és földrajztudós Klaudiosz Ptolemaiosz (87—150) szintén Alexandria szülötte volt. Nem feledkezhetünk meg ebben a korban Euklidész híres tanítványáról Arkhimédészről (287— 212 i.e.) sem, aki a felhajtó erő elvét felfedezte és feltalálta a vízemelésre szolgáló arkhimédészi csavart. A római kultúra inkább a városi élettel volt kapcsolatos, és a közegészségügy, a vízellátási rendszerek és|szenny víz csatornázás kialakulásával