Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

2. szám - Dr. Csanády Mihály–Kárpáti Zoltán: Az ivóvíz klórozásakor keletkező daganatkeltő vegyületek mennyisége és jelentősége

Dr. Csanády M.—Kárpáti Z.: Az ivóvíz Hidrológiai Közlöny 1981. 2. sz. 93 3. tábláza Az Egyesült Államokban és Magyarországon mért kloroform-koncentrációk összehasonlítása. Tabelle 3. Vergleich der in den Vereinigten Staaten und in Ungarn gemessenen Chloroformkonzentrationen médián átlag ^90 max. max. 22 35 105 200 540 •c 2 8 20 190 550 C

9

0: amely értéknél a mért koncentrációk 90%-a kisebb max.*: deklórozás nélkül mért maximum készített ábrával (2. ábra), a következők állapíthatók meg: A hazai klórozott ivóvizekben mért kloroformkoncentrációk általában lényegesen kisebbek az USA-ban mérteknél. A médián (50%-os gyakoriság) nem is ábrázolható, mivel kisebb a kimutatási határnál. A minták 46%-ában egyáltalán nem tudtunk kloroformot kimutatni, a minták további 18%-a a mérhetőségi határnál (2,5 fig/l) kevesebb kloroformot tartalmazott. A meghatározás ebben a tartományban még bizonytalan volt, amit a diagram is mutat: csak az 5 /xg/1 feletti részen esnek a pontok egy vonalra. A mért, ill. a mérésekből számított jellemző értékeknek az USA-ban mért adatokkal való összevetését a 3. táblázaton mutatjuk be. A számtani átlag és a 90%-os gyakoriságú érték az Amerikában kapott érték egy negyedét sem éri el, a mért maximális értékek viszont gyakorlatilag azonosak. A mért koncentrációkat a víz származása szerinti bontásban a 4. táblázat mutatja. Ennek alapján a következőket állapíthatjuk meg: 4. táblázat A különböző helyekről származó vízmintákban inért kloroform-koncentrációk Tabelle 4. In Wasserproben verschiedener Herkunjt gemessene Chloroform-Konzentrationen Minták kloroform (W/l) száma átlag max. Fővárosi felszíni vízmű 9 46 130 Északbudai vízminták 10 0 0 Egyéb fővárosi vízminták 70 2 20 Tisztított Balaton-víz 6 16 38 Egyéb, felszíni vízből nyert ivóvíz 25 33 190 Parti kutak (Pest ni.) 20 kb. 1 5 Parti kutak erősen klórozva 19 7 25 Egyéb kutak 57 <0,5 10 A felszíni vízből nyert ivóvíz kloroform-koncentrációja általában jelentős, a maximumok — a Balatonból nyert ivóvíz kivételével — lényegesen meghaladják a határértékként javasolt 50 //g/les értéket. A felszín alatti vízből nyert ivóvíz esetében a kapott koncentrációk kicsik. Az észak-budai területen például egyáltalán nem tudtunk kimutatni kloroformot, de az egyéb kutas vízművek esetében is ritkán fordult elő mérhető érték. Amikor viszont egy dunamenti (parti ku^as) regionális vízmű vizét a hálózat biológiai szennyezettségének kiküszöbölése céljából igen erőteljesen klórozták, lényegesen megnőttek a koncentrációk; ezért tüntettük fel ezeket az adatokat külön sorban. A főváros területén a mért átlagos érték csekély, de a nagyobb értékeknek az észak-pesti területen való halmozódása megfigyelhető volt. Csepelen is mértünk vízműkutakban kiugró értékeket (20 és 28 /tg/l), de a hálózati mintákban mért átlagos érték nem volt sokkal nagyobb a többi terület átlagánál, ezért a kiugró értékeket figyelmen kívül hagytuk a számításkor. Egy mélyfúrású lcútbó\ táplált kis vízmű esetében mértünk egy alkalommal 10 /tg/l-es kloroformkoncentrációt. A szokványos vizsgálat során mért kloridtartalom ebben az esetben 15 mg/l-rel nagyobb volt az adott kút esetében szokásos értéknél, ami csak azzal magyarázható, hogy a kutat (ill. egy új bekötővezetéket) ilyen nagy dózissal klóroztak. Ez a példa jól mutatja, hogy viszonylag csekély szervesanyag-tartalmú vízben is keletkezhet jelentősebb mennyiségű kloroform, ha a vizet erősen túlklórozzák. A vidéki felszíni vízművek esetében csak néhány tájékozódó mérést végeztünk. Szolnokon — hálózati mintát vizsgálva — igen alacsony, a kimutatási határt éppen elérő szintet találtunk. A Keleti Főcsatorna vízműnél (Balmazújváros) és a mátrai tározóknál (Csórrét, Köszörűvölgy) elég jelentős koncentrációkat (20—50 /tg/l) mértünk. Dunaújvárosban 10—100 (deklórozatlan mintában 550) /tg/l-t mértünk. A legnagyobb értéket a salgótarjáni vízműnél kaptuk: a mihálygergei vízmű után 115, a távvezeték végén Salgótarjánban 190 /tg/l-t. Nagy szervesanyag-tartalmú mélységi vizek klórozása Hazánkban különleges jelentősége van a nagy szervesanyag-tartalmú mélységi vizeknek. Az Alföld jelentős részén, elsősorban Szolnok, HajdúBihar és Békés megyében sok mélyfúrású kút vizének nagy a huminsavtartalma, sok esetben az ammónia-tartalom is. E vizek minősége megfelelő volt, amíg azokat csak a kútnál fogyasztották. Vezetéki hálózatba jutva azonban a nagy szervesanyag-tartalom és a többnyire elég magas hőmérséklet azt idézte elő több helyen, hogy a csíraszám (össz-baktériumszám) jelentős mértékben megnőtt, másutt fakultatív patogén baktériumok is megjelentek a hálózatban. Gyakrabban észlelhető ez a jelenség azoknál a vízműveknél, ahol gáztalanítás céljából levegőztetik a vizet. Emiatt e vízműveknél kézenfekvőnek látszik az állandó fertőtlenítés bevezetése. A nagy klórigény (klórmegkötőképesség) miatt azonban itt a melléktermékek keletkezésére bő lehetőség nyílik, ammónia jelenlétében klóramin-képződés miatt a fertőtlenítés hatásossága is problematikussá válik. A kérdés tanulmányozása érdekében laboratóriumi kísérlet-sorozatot kezdtünk. Előzetes vizsgálataink szerint ilyen huminsavas vizet (pl. KOI

ps 13,1, huminsav 27, ammónia 0,35 mg/l) klórozva igen jelentős mennyiségű: 200—500 /jg/l kloroform képződött, ami a javasolt megengedhető kon cent-