Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

2. szám - Dr. Csanády Mihály–Kárpáti Zoltán: Az ivóvíz klórozásakor keletkező daganatkeltő vegyületek mennyisége és jelentősége

Dr. Csanády M.—Kárpáti Z.: Az ivóvíz Hidrológiai Közlöny 1981. 2. sz. 89 t * 1. táblám Az ivóvizek trilialometán tartalma felmérésének fontosabb adatai (USA) Tabelle 1. Wichtigere Daten über den Trihalometángehalt der Trinkwasser (USA) médián átlag max. 22 35 200 44 69 540 37 53 295 74 100 695 Kloroform [ fig/\ 1 Összes* kloroform Trihalometánok együtt Össz.* trilialometán együtt *deklórozás nélkül értéke (médián) az első méréssorozatban 20 jug/1, a mért maximum 366 ^g/l volt [7], A vizsgált ivóvizek 10%-a tartalmazott 105 /ig/l-nél több kloroformot [8], A nyers vízben kloroform nem, vagy csak igen kis mennyiségben volt kimutatható. A kloroform után legnagyobb gyakorisággal a másik három trihalogén-metán következett: a bróm-diklór-metán, a klór-dibróm-metán és a bromoform. E vegyületek aránya nagyon különböző volt, az eltérések a víz bromidtartalmával lehetnek összefüggésben. A méréseket az Egyesült Államok nagy vízművei esetében ismételten elvégezték. A felmérés harmadik szakaszában külön mérték a trihalogénmetán vegyületek pillanatnyi koncentrációját és azt a koncentrációt, amely több napi állás után alakult ki a mintákban. Az első esetben tioszulfáttal kezelték a mintát, lekötve a vízben levő aktív klórt, a másik esetben hagyták az aktív klórt a mintaüvegben tovább reagálni (ahogy a vízvezetéki hálózatban is tovább reagálhat). A mérés-sorozat fontosabb adatait az 1. táblázat tartalmazza [9], A kloroform-koncentrációra kapott adatok gyakorisági eloszlását — a hazai mérésekkel való összehasonlítás kedvéért — később, a 2. ábrán mutatjuk be. A klórozási melléktermékek higiénés jelentősége Az analitikai felmérés viszonylag hamar adott eredményt. Kérdés volt azonban e vegyületek hatása: igaz-e az, hogy ezek egy része daganatkeltő hatású, okozhatja-e a klórozás bizonyos daganatos megbetegedések előfordulásának a növekedését? 1975-ben részletes epidemiológiai felmérést végeztek, amelyről a jelentést 1976-ban hozták nyilvánosságra. 80 vízműnél végezték el az 1968—71. évi mortalitási adatok összevetését az 1975 tavaszán mérhető kloroform-, illetve négy trihalogénmetán-koncentrációval. A 80 közül 50 vízmű adatai voltak értékelhetők. Az adatok előzetes értékelése szerint az 50 vízmű vizében mért kloroformkoncentráció és az ellátott terület rák okozta halálozása (mindkét nemre, minden anatómiai helyre együtt) között statisztikailag szignifikáns korreláció volt megállapítható. Ugyanitt a teljes mortalitást összevetve a kloroform-koncentrációval vagy a kloroform-koncentráció helyett a négy fő trihalogén-metán-koncentráció összegét figyelembe véve, korreláció nem volt megállapítható. A vizsgálatokról a kongresszus részére jelentést készített a Környezetvédelmi Hivatal [7], majd 1976 közepén a kormány hivatalos lapjában, a Eederal Registerben is közzétették a felmérés legfontosabb adatait [12], A közlemény hangsúlyozza, hogy az előzetes epidemiológiai adatokból nem lehet még egyértelműen levonni azt a következtetést, hogy a kloroform okozná a daganatos megbetegedések mortalitásában megmutatkozó különbséget, de ez elég valószínűnek látszik, és ezért a kloroform-koncentráció csökkentésére vonatkozó eljárások kidolgozására szólították fel a Környezetvédelmi Hivatalt. Az adatok annyiban nem egészen egyértelműek, hogy a felmérések során volt olyan régió, ahol a 83 vizsgált város adatai közül 43 város adatait hasonló módon értékelve, a kloroform-koncentráció és a rák okozta mortalitás között nem volt szignifikáns korreláció. A kloroform daganatkeltő hatását állatkísérletekkel igazolták. Az Egyesült Államok rákkutató intézete (National Cancer Institute) által kiadott jelentés szerint a kloroform hím és nőstény egereknél hepatocelluláris carcinomát, hím patkányoknál epitheilális vese tumort, nőstény patkányoknál pajzsmirigy-rákot okozott [13]. Az élelmezésegészségügyi hatóság (Food and Drug Administration) azonnali hatállyal betiltotta a kloroform használatát élelmiszer-adalékként, drogokban, valamint kozmetikai szerekben [12]. A rágcsálókkal végzett kísérletekben alkalmazott és az ivóvízben előforduló koncentráció-értékek között persze több nagyságrendnyi különbség van, így a kísérletek nem bizonyítják közvetlonül, hogy az ivóvíz kloroformtartalma daganatos megbetegedést okoz vagy okozhat. Általános elvként ismert azonban, hogy egy anyag nagy dózisával végzett állatkísérlet szükséges és helyes módszer az emberre vonatkozó karcinogén veszély lehetséges voltának megállapítására [11], ezen az alapon a kloroform jelenlétét veszélyesnek ítélik, sőt a veszélyeztetettség valószínű értékére számszerű értéket is próbáltak megállapítani. A kloroform esetében a teljes élettartamnak (>70 év) megfelelő expozíció és 1 //g/l-es koncentráció esetében a 95%-os megbízhatósággal becsült kockázati valószínűség 3.7 • 10~

? [11], Ez azt jelenti, hogy pl. az USA-ban mért 21 fi g/l-es kloroformszint (médián) esetében minden 66 000 halálozási esetre jutna egy olyan többlet eset, amit az ivóvíz kloroformtartalma okozhatott [15]. Ez így nem látszik nagy kockázatnak, azonban azt is mérlegelni lehet, hogy 10 vagy 20-szor ekkora koncentráció is előfordulhat, ami a kockázatot is ilyen mértékben növeli. A kérdéssel foglalkozó epidemiológiai tanulmányok egy része, ahogyan a már említett jelentés [7] is, a kloroform, ill. trihalogén-metán koncentrációk és az ellátott terület mortalitási adatainak összefüggését vizsgálta [10]. A tanulmányok másik része a klórozott és nem klórozott vizet fogyasztó lakosság mortalitási adatait hasonlította össze. Az egyik közlemény [16] 7 megye 2091 daganatos megbetegedés okozta halálozási esete alapján vizsgálja az emésztő- és kiválasztószervi daganatos megbetegedések előfordulási gyakoriságát annak függvényében, hogy klórozott, illetve klórozatlan