Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

2. szám - Dr. Csanády Mihály–Kárpáti Zoltán: Az ivóvíz klórozásakor keletkező daganatkeltő vegyületek mennyisége és jelentősége

90 Hidrológiai Közlöny 1981. 2. sz. Dr. Csanády M.—Kárpáti Z.: Az ivóvíz 2. táblázat Az ivóvíz klórozott voltának összefüggése emésztő és kiválasztószervi daganatos megbetegedések mortalitásával Tabelle 2. Zusa mmenhang der Chlorierung des Wassers mit der Mnrtalitat an Geschwulzerkrankungen der Verdauungs und Ausscheidungsorgana Esetszám Relatív kockázati hányados Város, felszíni víz, klórozott Város, talajvíz, nem klórozott 2359 •2,88 Város, talajvíz, klórozott Város, talajvíz, néni klórozott 436 2,88 Falu, felszíni víz, klórozott Falu, talajvíz, nem klórozott 97 1,59 Kaiii, talajvíz, klórozott Falu, talajvíz, nem klórozott 99 2,00 p-=0,005 7 megye adatai (New York állam) Alavanja, Goldstein, Susser vizet fogyasztanak-e az adott területen, különbséget téve városi és falusi környezet között is. Az összesített adatokat a 2. táblázaton mutatjuk be. A relatív kockázati hányados az a szám, amely megadja, hogy az egyik csoportban (a klórozott vizet fogyasztók között) hányszor nagyobb gyakorisággal fordult elő emésztő- és kiválasztószervi daganatos megbetegedés okozta halálozás, mint a másik, kontrollnak tekintett csoportban (klórozatlan vizet fogyasztók). Az adatok szerint városi környezetben csaknem 3-szoros, falusi környezetben másfél-kétszeres az említett megbetegedések mortalitása a klórozott vizet fogyasztók körében. Az összefüggés minden csoportban határozottan szignifikáns. A városi környezetben nagyobb kockázati hányadost a szerzők azzal magyarázzák, hogy az urbánus környezetben egyéb veszélyeztető tényezők is előfordulnak, amit az is mutat, hogy a tüdőrák gyakorisága is nagyobb a városi környezetben klórozott vizet fogyasztók körében, pedig ez semmiképpen nem magyarázható az ivóvíz trihalogénmetán tartalmával. Falusi környezetben a tüdőrák esetében ilyen különbség nincs, az emésztő- és kiválasztószervi daganatoknál viszont megvan a különbség, ami szerintük közvetve bizonyítja a klórozott víz kóroki szerepét. Érdekes viszont, hogy a vizsgált 7 megye közül a férfiak csoportjában csak 3, a nőknél 2 megyében volt az összefüggés szignifikáns, ami az egyszerű ok-okozat összefüggést bizonyos mértékben megkérdőjelezi. A jelenség magyarázatára a szerzők 3 féle elméletet ismertetnek. Az első szerint a klór és a vízben lévő vegyületek (pl. huminsav) reakcióterméke (pl. kloroform) karcinogén, közvetlenül okozza a daganatos megbetegedések növekedését. A második elképzelés szerint a klórozás reakcióterméke (pl. kloroform) csak gyengén karcinogén, hatását csak akkor fejti ki, ha a vízben a hatást erősítő egyéb vegyület, un. co-faktor is jelen van, amely szinergista módon vagy co-karcinogénként hat. Ezzel megmagyarázható volna, hogy miért csak egyes területeken észlelhető szignifikáns összeösszefüggés a kloroform-koncentráció és a mortalitási adatok között. A harmadik elmélet tagadja az ok-okozat összefüggést. A klórozott vízzel ellátott területeken egy ma még ismeretlen ok idézi elő a nagyobb mortalitást, ez az ok és a klórozott víz együtt fordulnak elő, ezért látszik összefüggés a két tényező között. Az ok lehet egy véletlenszerű számítási hiba is. A szerzők véleménye szerint ez a magyarázat nem valószínű, mivel a nagyszámú adat alapján kapott erősen szignifikáns összefüggés nagyon valószínűtlenné teszi egy bizonyos klórozási melléktermék és egy vele együtt mozgó független változó együttes mozgását. A témával foglalkozó 10 tanulmány közül 9 talált szignifikáns összefüggést a vízminőség és a daganatok előfordulása között. A tizedik sem állapította meg, hogy nincs összefüggés, csak azt, hogy az adott területen (Los Angeles) a lakosság igen erős mobilitása miatt nem volt értékelhető összefüggés [10]. Az ivóvíz trihalogén-metán szintjével a hólyag-rák mutatja a legkövetkezetesebb összefüggést [15], emellett a vastagbél és végbél látszik veszélyeztetettnek [10]. Egy becslés szerint a 4 trihalogén-metán 100 //g/l-es együttes koncentrációjának lényeges csökkentése a hólyag-rák mortalitás 4—8, a vastagbél-rák mortalitás 5—6%-os csökkenését eredményezhetné [10], Egyik szerző sem állítja, hogy a trihalogén-metán szint és a daganatok összefüggése egyértelműen bizonyított volna, de az adatok alapján ez nagy valószínűséggel igaz. Ennek alapján gyakorlati intézkedéseket kezdeményeztek a trihalogén-metánszint csökkentésére [12]. A trihalogén-metán szint csökkentési lehetőségei A kérdés megoldására kézenfekvőnek látszik, hogy vagy eltávolítjuk a trihalogén-metán vegyületeket az ivóvízből, vagy megakadályozzuk a keletkezésüket. A vizsgálatok szerint [8] az utólagos eltávolítás a gyakorlatban szóbajövő módszerek egyikével sem oldható meg, így az egyetlen járható útnak a képződés megelőzése látszik. A képződés megelőzésének kidolgozásához tanulmányozták a keletkezés mechanizmusát. A pH és a szervesanyag-tartalom növekedésével a képződő trihalogén-metán mennyisége is növekszik. A szervesanyag-tartalmon belül a természetes felszíni vizekben mindig előforduló humin- és fulvosavak szerepe lényeges [17], Mivel gyakran nagy koncentrációban fordulnak elő, a legfontosabb kiinduló — un. prekurzor — vegyületeknek tekinthetők. A felszíni vizek kezelése során a klór behatási ideje is lényeges: több nap után is növekedhet még például a kloroform-koncentrációja. A klórozást megelőzően a víz erőteljes levegőztetése, poralakú aktív szén vagy ózon adagolása általában hatástalannak bizonyult a trihalogén-metán-származékok keletkezésének a megelőzésére [8].