Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
2. szám - Dr. Ágoston Béla–dr. Lelkes János: Az öntözési intenzitás szabályozhatóságának vizsgálata járvaüzemelő öntözőgépeknél
84 Hidrológiai Közlöny 1981. 2. sz. Dr. Ágoston B.—dr. Lelkes J.: Az öntözési intenzitás 2. ábra. A. mérések elrendezése Puc. 2: Pa3Meu;enue mo'ieK u3MepeHun Abb. 2. Anordnung der Messungen Az egyes kísérletek közvetlen célja a q(x) függvény meghatározása, amely minden adagolóelem jellemzője és azt mutatja meg, hogy az a szerkezeti távolságon belül milyen megoszlásban kerül a talajra a víz. A függvényt az összetartozó x t; értékpárokból regressziószámítással határoztuk meg, melyre érvényes, hogy a Q= f ?(*) dx (1) A megoszló vízhozam jellegében megfelel sfe álló gép alatti intenzitás elosztásnak is, a mérés körülményeiből adódó konstanssal osztva i(x) összefüggéshez jutunk. A mozgás körülményei között x = vt behelyettesítéssel i(t) alakot kapunk, amely a vályú alatti valamely pontban a csapadékintenzitás (sebességtől függő) változását adja. Az adagolóelemmel kiadott vízborítás az öntözés tényleges idejétől (T) vagy a sebességtől függően J i(t)dt~ j i(<)dí (2) és a névlegesen beállított összes vízhozam 5— —7,5—10 l/p. A kísérleti eredmények viszonyításához különböző helyeken víznyelési vizsgálatokat végeztünk szabványos Müntz-Laine készülékkel és a közölt görbék közül: A gabona után másodvetésre előkészített (tárcsázott) réti öntéstalajon (tarlón), a B lényegében ugyanott (paprika) jellemzi több mérés átlagában a víznyelési viszonyokat. A vizsgálatok eredményei, következtetések A vizsgált 6 m hosszú adagoló tömlők közül a 3. ábrán mutatjuk be kettőnek, az 5 és 10 l/p névleges vízhozam esetére a sebességtől függő intenzitás-idő összefüggését. Az ábrába rajzolt táblázat az egyes görbék azonosítását segíti. Ugyanebben a koordináta rendszerben ábrázoltuk a kétféle állapotú talaj (A és B) víznyelési görbéit is. Az ábra alapján látható, hogy a B állapotú talajon mindkét adagoló elem felszerelése esetén a KÖRÖS—10 berendezéssel 5—20 m/ó sebességtartományban eleget teszünk a tócsásodás nélküli öntözés követelményének. Az A állapothoz tartozó víznyelési görbe alapján eldönthető, hogy a 10 l/p vízhozamú tömlővel egyáltalán nem öntözhetünk, az 5 1/p-es tömlőnél is csak a 8; 9; 10 görbe tehát a lOm/ó feletti haladási sebességek jöhetnek szóba. Elvégezve a vízborításra vonatkozó számításokat az 1—5 görbék alatti terület 170—43 mm, a 6—10 görbék alatti terület 82—20 mm vízborításnak felel meg. Az öntözés tényleges ideje a 6 m tömlőhosszúság alapján az egyes sebességek esetén növekvő sorrendben 72—48—36—24—18 perc. Ezeket az értékeket az ábra léptékviszonyai miatt nem jelöltük be. Bejelöltük viszont az egyes tömlőkhöz tartozó átlagos adagolási intenzitást, amely minden sebességnél (és álló helyzetben is) azonos i [mm/p]Az esőztető adagolóelemek között elsősorban kúpszerűen, illetve legyezőszerűen szóró porlasztószerliezeteket használtunk, mert lényegesen egyszerűbbek, és az időben csökkenő adagolási intenzitást könnyebb megvalósítani, mint körforgó szórófejjel. Az ide vonatkozó eredmények közlésétől eltekintünk, mert az intenzitásváltozás és a cseppütőhatás időbeli változásának együttes és a sebességtől illetve a szerkezeti mérettől függő kölcsönhatásainak bemutatása terjedelmében meghaladja lehetőségeinket. A felületi adagolóelemek között a KÖRÖS öntözési elvből ismert adagolótömlőket használtuk, melyeket perforáltunk, és a fúratok helyének illetve méretének variálásával elértük, hogy a talajra jutó vízhozam céljainknak megfelelően csökkenő megoszlású lett. A tömlő teljes hossza 6 m volt 3. ábra. Az adagolási intenzitás időbeli lefolyása Puc. 3: H3o6paMceHue unmeHcueHOcmu do3upoeaHua eo epeMeHu Abb. 3. Zeitlicher Verlauf der Beschickungsintensitö
