Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
2. szám - Dr. Ágoston Béla–dr. Lelkes János: Az öntözési intenzitás szabályozhatóságának vizsgálata járvaüzemelő öntözőgépeknél
Dr. Ágoston B.—dr. Lelkes J.: Az öntözési intenzitás Hidrológiai Közlöny 1981. 2. sz. 85 érték. A nagyobb vízhozamú tömlőhöz tartozó 2,4 mm/p érték abszolút értékben nagynak tűnik, de a B állapotú talaj víznyelési viszonyaihoz képest nem. Az A talajon ezzel az intenzitással a korábbi szemlélet alapján kb. 4 percig lehetne öntözni. A másik tömlő kb. 1,2 mm/p átlagos intenzitása ugyanilyen alapon kb. 14 percig tartó öntözést tesz lehetővé amihez csupán kb. 17 mm kiadható vízborítás tartozik. Tapasztalataink és a 8. görbe az A víznyelési görbéhez viszonyított helyzete egyértelműen bizonyítják, hogy 10 m/ó sebességen a 17 mm-el szemben 41 mm, 15 m/ó-nál 27 és még 20 m/ó sebességen is nagyobb (20 mm) a talajba juttatható víz. Ezen eredmények birtokában úgy gondoljuk, hogy a járvaüzemelő öntözésnél az átlagos intenzitás, tehát az időben állandó adagolási intenzitás függvény sok esetben félrevezető, és ez az irodalomban is általános felfogás alkalmazása is oka lehet az ugyanott tapasztalható üzemeltetési nehézségeknek. Az általunk bemutatott és megvalósított, időben csökkenő adagolási intenzitás elve jobban igazodik a talaj természetes tulajdonságaihoz. Ennek gyakorlati eredménye a rosszabb víznyelésű talajokon (A görbe) az, hogy több mint kétszeres vízmennyiséget lehet a talajba juttatni, ami nyilvánvaló üzemeltetési előnyökkel jár. A7,i(t) függvény alakulására a tömlő vízhozama (q) a megoszlási hossz (a) és a sebesség egyaránt hatást gyakorol. Ha csak a q változik, akkor a függvényünk az i tengely irányába tolódik el, ha csak az a változik, akkor az i és t irányú eltolódások egyaránt létrejönnek. Az a változtatás szélső esetének tekinthető a megosztás nélküli KÖRÖS— 200 tömlő, nagy kezdeti intenzitásával és igen meredek lefutásának a rövid tényleges öntözési időnek megfelelően. E paraméterek a járvaüzemelő felületi öntözésnél egyszerűen változtathatók, ezzel a talajhoz való alkalmazkodás tág lehetőségeit adják. Az összefüggéseknek alapján nomogramot készítettünk az öntözés paramétereinek összehangolására. A talaj tulajdonságainak figyelembe vételéhez az eddigi gyakorlattal ellentétben nem az intenzitást vettük alapul, mert azt egyetlen számmal jellemezni nem lehet, hanem az öntözés tényleges idejét. Ez összefügg az intenzitással, egy adott öntözés alkalmával állandó és a kívánt vízborítás ismeretében praktikusan és gyorsan mérhető (Müntz—Laine készülék 50 X50 cm 2 kerettel), az öntözőgép esetében pedig (sebesség, vízhozam, tömlőhossz, vízborítás összefüggésében) beállítható. A 4. ábrán bemutatott nomogramok kifejezetten síkfekvésű tábla öntözéséhez készültek, tehát nem veszik figyelembe a lejtés hatását, ahol a vízéi sebességnövekedésével és ezen keresztül az öntözési idő megnövekedésével is számolni kell. A paraméterek értéktartományait az eddig elvégzett kísérletek, valamint a leggyakoribb víznormák alapján vettük figyelembe. A nomogramban szereplő intenzitás azt az átlagos értéket mutatja egy-egy átvetítési vonal metszéspontjában, amit adott tömlőhossznak megfelelő 1 m-es sávban a teljes öntözési időre kapunk. Kitűnik az ábrákból, hogy — ha az 5 m/ó sebességet a területteljesítmény szempontjából alsó határnak tekintjük és 20 mm vízborításnál kisebbet nem tételezünk fel — a fajlagos vízhozam 2 l/p/m-nél kisebb értéke gazdaságtalan lenne. A gyakorlati próbákon kitűnt, hogy a 6 m-nél hosszabb tömlő egyre kisebb átlagos intenzitáscsökkenést okoz, ezért az a ma x=10m; <7 max= 10 l/p/m és v m ax = 30 m/ó értékek is reálisnak tekinthetők. Gyakorlatilag az 1—2 m-es perforált tömlő felfogható egy perforálatlan tömlőnek is, ha a haladás irányú vízmozgást 1—2 m-ben engedjük meg, és így a nomogram az eredeti megoldáshoz is felhasználható. A 4ja ábrán szemléltetve látható, hogy az állandó sebesség (w=15 m/h, vízhozam (7,5 l/p/m) és vízborítás (h = 30 mm) esetén milyen jelentős mértékben változik az átlagos intenzitás és az öntözési idő, ha különböző hosszúságú perforált tömlőket alkalmazunk. A 4.\b ábrán viszont a tömlőhosszt (a = 4 m) és a vízborítást (h = 30 mm) állandónak véve szemléltethető, hogy a sebesség változtatása milyen mértékben befolyásolja az intenzitás és az öntözési idő változását, természetesen más-más vízhozam mellett. A 4./c ábra azt a kombinált szabályozású lehetőséget mutatja, amikor a tömlő hosszát és a sebességet együttesen változtatjuk a nagyobb területteljesítmény elérése érdekében úgy, hogy az átlagos intenzitás és a vízborítás azonos maradjon. A kidolgozott módszer és annak gyakorlati kivitelezése még további vizsgálatsorozatot és fejlesztést igényel, különös tekintettel a nagyon eltérő talajállapotra és domborzati viszonyokra, ezért az általánosítástól még el kell tekinteni. Ennek ellenére a módszer alkalmazásától a következő előnyök várhatók. — a talaj víznyelőképességének megfelelően szabályozható az öntözési intenzitás időbeli lefolyása; — optimális értékre állítható be az öntözés időtartama, amellyel növekszik az öntözés hatásfoka; — az eredeti megoldáshoz viszonyítva egyenletesebb vízszétosztás valósítható meg; — a felületi öntözőgép alkalmazási skálája szélesíthető, a különböző talajokat és öntözött kultúrákat illetően is; — a talaj víznyelési kapacitásának maximális kihasználásával növelhető az öntözőberendezés sebessége és ezáltal a területteljesítménye, amellyel a fajlagos beruházás és üzemelés költségei csökkenthetők; — az eredeti, egy furatos tömlő megoldáshoz viszonyítva csökken a vízveszteség (elfolyás) és a növényi kártétel is, (a túlöntözés kiküszöbölhető) ezáltal nő a vízfelhaszhálás hatékonysága; — járvaüzemelő esőszerű öntözésnél csökkenthető a haladási irányú konzolok kinyúlási hossza;