Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
2. szám - Aujeszky Géza–dr. Karácsonyi Sándor: A kitermelhető vízhozam és a tartózkodási idő vizsgálata a talajvízdúsítás néhány alapesetében
78 Hidrológiai Közlöny 1981. 2. sz. Aujeszky G.—dr. Karácsonyi S.: A kitermelhető vízhozam B[m] 7. ábra. A dúsító árok vagy medence részleges lemélyítésének liatésa a kitermelhető vízhozmara (q) a dúsító létesítmény távolsága (L) és víztükörszélessége (B) függvényében Puc. 7. BAUHHue cmenenu 3aeAwöMHH0cmu oöoiamumeAbHOZO coopyxceHUH na doőbieaeMbiü pacxod e 3aeucuMocmu om ydaAeHHOcmu (L) u muputm {pponma (B) Fig. 7. Effect of partially deepening the recharging basin, or ditch on the available yield q, in terms of the distance L and surface width B of recharging téssel — határozható meg a Ae érték és a q kitermelhető vízhozam. [A (23) összefüggésből KOVÁCS értelmezése szerint a A e érték formailag negatívnak adódik; ezért szükséges a (22) összefüggésben A e abszolút értékét szerepeltetni], A 7. ábra —számpélda alapján — érzékelteti, hogy a vízadóréteg részleges harántolása esetén kevesebb a kitermelhető vízhozam, mint abban az esetben, ha a dúsító létesítmény tengelyvonalába képzelt, a vízadóréteget teljes mélységig harántoló dúsító árok, vagy medence táplálná a réteget (ez utóbbi esetben kitermelhető hozamokat az ábrán vízszintes szaggatott vonalak tüntetik fel). Azonban a dúsító létesítmény és a víznyerőhely közötti távolság (L) növekedésével, valamint a dúsító árok vagy medence víztükörszélességének (B) növekedésével a dúsító létesítmény részleges lemélyítéséből származó vízhozam mérséklő hatás csökken. A szóbanforgó számpélda adottságai mellett 150 m, vagy annál nagyobb távolság és 4 m, vagy annál nagyobb víztükörszélesség esetén a kitermelhető vízhozamban mutatkozó csökkenés kevesebb, mint 5%, vagyis gyakorlatilag elhanyagolható. Amennyiben a vízadóréteget teljes vastagságában harántoló dúsító árok táplálná a réteget, akkor is fellépne bizonyos vízszintkülönbség a B szivárgási úthossz mentén. Ennek nagysága a (7) jelű összefüggés értelemszerű alkalmazásának felhasználásával : A n=H-Vyl+2^(L-B), (25) ahol q f i a vízadóréteget teljes vastagságában harántoló dúsító árok, vagy medence esetén hasonló adottságok mellett kitermelhető vízhozam. Amikor a dúsító létesítmény részleges lemélyítéséből származó többletellenállást jellemző vízszintkülönbség (A) határozandó meg, akkor az a részleges lemélyítésű, illetve a teljes mélységig harántoló dúsító létesítmények esetében előálló vízszint csökkenések különbségeként számítható, vagyis A = | Ae | — An (26) A 7. ábra szerint ez a A érték a dúsító létesítmény távolsága (L) és víztükörszélessége (B) növekedésével csökken. A bemutatott számpélda esetén L>200 m és B>5 m esetén A <10 cm, vagyis gyakorlatilag elhanyagolható. A vízadóréteget részlegesen harántoló dúsító árok, vagy medence esetén a tartózkodási idő két részből számítandó. Az első rész az az idő (t^), amíg a víz eljut a dúsító létesítmény tengelyvonalától B távolságra lévő (az Íja ábrán I—IV pontok által megjelölt) szelvényig. A permanens áramlásra való tekintettel ezt a szivárgási időt a szivárgási tér és a vízhozam hányadosaként számítva (az Íja ábra szerinti I—II—III—IV—V pontok által közrezárt síkidomot a I'—III—IV—V pontok által bezárt téglalap és a I—I'-—II pontok által közrezárt háromszög különbségével közelítve): t l = - —(27) A tartózkodási idő második része az az idő, amíg a víz a víznyerőhelyig hátralévő szivárgási utat megteszi. Ez az idő a (13) jelű összefüggés értelemszerű alkalmazásával (28)
