Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

2. szám - Horváth László–Szeredai László–Várday Nándor: Automatizált mérőállomás alkalmazása a vízminőség ellenőrzésére

70 Hidrológiai Közlöny 1981. 2. sz. Horváth L.—Szeredai L.—Várday N.: Automatizált kenységétől függ. Ezt bizonyítja, hogy az 1—7

h közé eső másodlagos maximum a D0

2 éjszakai csökkenését gyakorlatilag nem befolyásolja. A nyári példánk (5. ábra) kifejezetten magas vízállást választ, áradást, ahol a magas lebegőanyag az algák D0

2 termelését gátolja a plankton roncsolódás és a „fényárnyékolás" miatt. A T követi a nap járását, de a DÓ

2 nem. A fitoplankton oxigén termelése jelentéktelen, így a D0

2 a hőmérséklettel fordított arányosan változik. A magas D0

2 tartalom az áradás következménye. A hullám levonulásának apadó szakaszát mutatja a 6. ábra, a hőmérséklet a 1)0

2 és a zavarosság változásának a feltűntetésével. A zavarosság jól követi a vízhozam változását, a D0

2 és a hőmérséklet értékek kapcsolata hasonló az 5. ábrához. Ilyen jellegű, hosszabb időszakra vonatkozó analízisek vezethetnek el oda: — hogy megismerjük az ellenőrzött vízfolyást és az ipari szennyezés hatását ki tudjuk szűrni; — a mért paramétereken túl többletformációhoz jussunk. 4.4. Az üzemeltetéssel kapcsolatos eddigi tapasztalatok Az üzemeltetés problémáit jól mutatja a hazai (DVR, SVR 1., SVR 2.) monitorállomásoknál az első évben jelentkező adatveszteségek okainak statisztikai elemzése [3]. Veszteség Adatveszteség oka ' ^Jg

6

9 %-ában — a műszerek (szenzorok) hibája miatt 10 % — rögzítőrendszer hibája miatt 14 % — a vízellátási rendszer (szivattyú) hibája miatt 4 % — energiaellátás hibája miatt 1 % — szélsőséges időjárási viszonyok miatt (eljegesedés, hálózat leszakadás stb.) 10 % Összesen: 39 % Ezek az értékek általában nem rosszabbak a külföldön tapasztaltaknál, de elégedettek korántsem lehetünk. Az adatveszteség csökkentése lehetséges, és ezzel kapcsolatban tapasztalataink alapján az alábbiakra hívjuk fel a figyelmet: — felszíni vízből a mintavételezést búvárszivattyú biztosítja a legmegfelelőbben; — a folyamatos vízellátás a szivattyú rendszeres havonkénti karbantartásával biztosítható (olajcsere, tömítések ellenőrzése, elhasználódott alkatrészek cseréje). Az ilyen megelőző karbantartás csupán néhány órát vesz igénybe. Hoszszabb időt igényelő javítások esetére — még egyetlen monitorállomásnál is — tartalékszivattyút kell biztosítani; — az áramkimaradásból adódó állásidők csökkentésére, fáziskimaradásvédő automatát — automatikus szivattyú újraindítást — célszerű alkalmazni; — téli üzemelés esetén gondot kell fordítani a mintavevő vezetékek megfelelő szigetelésére. A mederfenéken történő elvezetés célszerű megoldásnak bizonyult; — a villámcsapás elleni fokozott védelem biztosítása elengedhetetlen, mert a műszerek működésében zavar, illetőleg károsodás keletkezhet; — a mérőkörök mérőérzékelői karbantartásának és kalibrálásának a gyakoriságát csak a helyi viszonyok figyelembevételével, próbaüzemelés során lehet megállapítani és ezt a részletes üzemeltetési utasításban kívánatos rögzíteni. A Rajkai Monitorállomás folyamatos üzeme heti kétszeri ellenőrzéssel biztosított. Tapasztalatok szerint ritkább ellenőrzés és karbantartás esetén a legtöbb vízminőségi paraméter mérése megbízhatatlanná válik. Ennek oka részben az érzékelők elöregedése (pl. D0

2 cellánál az ezüstanód eloxidálódása, Iád. 7. ábra) részben azok elszennyeződése. A gyakoriság megállapításánál mindig figyelembe kell venni a kérdéses időszak vízhozamát, mert az szoros összefüggésben van a lebegőanyag-tartalommal. Nagy vízhozamoknál, amikor a lebegőanyag-tartalom magas, indokolt a 2—3 naponkénti tisztítás és kalibrálás [24], A Rajkai monitorállomáson pl. kedvező vízjárási körülmények mellett is az oldott-oxigén mérőkön kalibrálását és karbantartását legalább ötnaponként, a pH mérőkörét egyhetenként, a NEPHELON II. zavarosságmérő műszerét és az OILTEST olajtartalommérő műszerét szintén egyhetenként, a fajlagos vezetőképesség érzékelő tisztítását 4 naponként, a mérőkör hőmérséklet kompenzátorának utánállítását évszakonként kell elvégezni. A rendkívüli meghibásodásokat gyakori ellenőrzéssel időben észlelhetjük, és így szükség esetén rövid időn belül beavatkozhatunk. — Célszerű ellenőrzési mód, ha nincs automatikus központ, hogy a napi két alkalommal telexen meghívott állomás bekért adataiból hihetőség vizsgálattal következtetünk a meghibásodásra is. — Gondot kell fordítani a regisztrálók, az analóg kijelzők, és a TELEXDAT együttfutásának ellenőrzésére is; a nagyedévenkénti utánállítás, ellenőrzés megfelelő; — A távközlő rendszer meghibásodását legtöbbször vonalhiba okozta, de előfordult a TELEXDAT interface meghibásodása is. Ilyenkor adatrögzítés csak pontregisztárlón történt és az analóg regisztrátum a további kiértékelés alapja. Ezért is szükségesnek tartjuk az analóg adatrögzítést. Egy több állomásból álló automatikus vízminőségellenőrző rendszer folyamatos üzemeltetése tehát igényli a berendezések rendszeres szakszerű felügyeletét. Ezt a munkát célszerűen továbbképzett szakember, vízügyi, mérés-, és műszertechnikai, valamint analitikai ismeretekkel rendelkező műszaki középkáder láthatja el. Ezzel azonban nincs még megoldva a szervíz kérdése: ezt vagy a gyártó és felhasználó kétoldalú szerződéses megállapodása, mint erre gyakorlati példák vannak, vagy egy központi szervíz szolgálat felállítása biztosíthatja csak. IRODALOM [1] Pásztó P.; Vízgazdálkodás, XI. évf. 4. p. 157,(1971). [2] OVH Vízkészletgazdálkodási Központ: „Vízminőségvizsgálat" 24-099(2) K. sz.-u utasítás, Bp. 1972.