Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

12. szám - Hozzászólások dr. Karácsonyi Sándor: A felszínalatti vízszerzés időszerű kérdései című tanulmányához. II.

Hozzászólások Dr. Karácsonyi S. cikkéhez Hidrológiai Közlöny 1981. 12. sz. 567 tak. Kiemelendő, hogy a csecsemőkori methaemoglobinaemia megbetegedések 75%-a az említett 13 megyében fordult elő. A veszélyhelyzet megoldására OVH program született, melynek keretében az ivóvíz nitráttartalma miatt le g kritikusabbnak ítélt 157 település 1980-ig jóminőségű vezetett vizes ellátást kap, míg a többi település — elsősorban a 3 éven aluli gyermekek — ivóvíz gondját egyenlőre átmeneti (palackos, tartályos, tasakolt), majd fokozatosan, a települések egész lakosságát érintő megfelelő végleges vízellátással oldják meg. A felszínközeli vízadók jelenlegi legsúlyosabb közegészségügyi problémája tehát az ivóvíz nagy és növekvő tendenciájú nitráttartalma. A nitrát ivóvízből való eltávolítására ugyan már többféle eljárást dolgoztak ki, jelenleg azonban gazdaságosan még egyik sem alkalmazható. Következik ebből, hogy a felszínközeli rétegek által szolgáltatott ivóvíz — jelentős mennyisége és az ivóvíz ellátásban betöltött szerepe miatt— még a mezőgazdasági termelés fokozott intenzifikálásával szemben is fokozott védelmet kell, hogv kapjon. Rétegvizek. Míg a hazánk alföldi területét ellátó, többnyire langyos vizet szolgáltató mélyfúrású kutak egyedi vízadóként szerepeltek, néhány jellegzetes tulajdonságban engedményt téve, vízminőségük megfelelőnek bizonyult. A közcélú vezetett vízellátás fejlesztése során a gyakran metán tartalmú rétegvizet szolgáltató kutak szerepeltek vízbázisként. A víz a gáztalanítás és az elvezetés során bakteriálisán szennyezetté válik. A kifogásolt vízminőség oka többnyire a határértéket sokszorosan meghaladó összcsíraszám, vagy az ivóvízben kifogásolt Pseudomonas aeruginosa jelenléte (fakultatív kórokozó). E baktériumok csekély számban jutnak be a vízadó rendszerbe, de a hálózat szerelvényein, a lerakódó üledékben szaporodásnak indulnak, mert a víz hőmérséklete és tápanyagai ehhez kedvező feltételeket biztosítanak. E rétegvizek fertőtlenítése a többnyire nagyobb szervesanyag és ammóniatartalom, valamint a bennünk elszaporodott baktériumok relatíve nagyobb klór-rezisztenciája miatt a hagyományos módszerekkel és klórkoncentrációval általában nem oldható meg. Külön problémát jelent, hogy a rétegvizek olyan prekurzor anyagokat tartalmazhatnak, amelyekből a klórozás során daganatkeltő trihalometán vegyületek, mint pl. a kloroform keletkeznek. Az utóbbi súlyos probléma vizsgálatára és megoldására a kísérletek világszerte és hazánkban is folynak. Ügy tűnik egyenlőre, hogy a különböző vízkezelési módok, amelyek a rétegvíz jellemző anyagainak (szervesanyag, ammónia) eltávolításán, vagy csökkentésén alapulnak, a baktérium utószaporodás kérdését nem oldják meg és a vízhőmérséklet jelentős faktor a kedvezőtlen vízminőség kialakulásában. A szennyező források (a gáztalanításnál használt levegő mikrobiológiai tisztasága, a hálózati üledék keletkezésének megakadályozása stb.) lehetséges kiküszöbölése mellett várhatóan a vizet kell különböző kezelési kombinációkkal, daganatkeltő vegyületek keletkezése nélkül a fertőtlenítésre alkalmassá tenni és így a közcélú ivóvízellátásban felhasznált rétegvizek másodlagos, bakteriális szennyeződését megelőzni. E feladat megoldása még további kutatást igényel. Ugyancsak kutatást igényel, hogy az igen lágy (keménység 5 Nkf-nél kisebb), vagy/ésa nagy nátriumtartalmú (200 mg/l-nél nagyobb) hazai rétegvizeknek milyen szerepük van a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásában. Parti szűrésű kutak vize. A vízminőség szabályozás felszíni vizeink vízminőségét általában kedvezően befolyásolja, ha ez nem is terjed ki minden évszakban, minden paraméterre. A parti szűrésű kutak vize és a talajvíz dúsítással nyert ivóvíz minősége a víznyerésbez csatlakozó vízkezelés (fertőtlenítés) eredményeképpen közegészségügyi szempontból általában megfelelő. Saját vizsgálataink is igazolják, hogy toxikus fémek nem jutnak át a megfelelő szűrőrétegen. A víz nitráttartalmának növekedése gyakran a parti oldal felől következik be a mezőgazdasági művelés, vagy a vízmű kutak külső védőterületén végrehajtott parcellázás eredményeképpen (pl. a Dunakanyar térségében). Az így leromlott vízminőség megjavítása a tapasztalat szerint csak műszaki védelemmel, vagy a védőterület-rendelet következetes végrehajtásával érhető el. Elsősorban télen, a csökkent öntisztulás és alacsony vízállás esetén tapasztalható az ammónia tartalom növekedése a parti szűrésű kutak vizében. A szűrőrétegen átjutó víz mikrobiológiai minősége általában jó. Szezonális ingadozás azonban itt is megfigyelhető. Az OKI vizsgálatai a Duna mellé telepített partiszűrésű kutak, valamint talajvíz dúsítás esetén igazolták, hogy a kedvezőtlen öntisztulás időszakában a vírusokhoz sok tulajdonságukban hasonló fágok a szűrőrétegen átjutnak. Az ammónia tartalom növekedése és a vírusok nagyságrendjébe tartozó fágoknak a partiszűrésű kutak vizében való megjelenése a vízkezelés és fertőtlenítés hatékonyságának fokozását teszi szükségessé a vírusok ivóvíz útján való) esetleges terjedé sének megelőzése érdekében. A karsztvíz hazánk hegyvidékein a felszín alatti vizek jellegzetes csoportja. A felszínre jutó karszt víz tisztasága, íze és hőmérséklete miatt ősidők ó>ta kedvelt volt; felhasználása azonban napjainkban jelentős elővigyázatot igényel. A csapadékvíz a víznyelőkön és a karszt repedésein jut a mélybe éa bár a földalatti szakaszon általában nem szennyeződik, a felszínről bemosott szennyeződés a talaj biológiai és mechanikai szűrőhatásának hiányába nem bomlik le. Az öntisztulás hiánya miatt a vízminőségi problémák éppen akkor lépnek fel, amikor az esőzések és hóolvadás miatt legnagyobb a vízhozam. A csapadék ugyanis emberi és állati fekáliát, illetve az ember tevékenységéből származó kémiai szennyező anyagokat (peszticid, műtrágya) sodor magával, ami a karsztvíz szennyeződését, fertőződését eredményezi. Karsztmasszívumban végzett kísérletekkel igazolták, hogy az elszikkasztott vízhez kevert, természetes jelzéssel ellátott baktériumok az egymástól távoleső források vizében megjelentek, igazolva az öntisztulás hiányát. Adódik ebből, hogy a karsztos területén elszikkasztott, vagy akár szétfolyt szennyvíz (em-