Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

12. szám - Hozzászólások dr. Karácsonyi Sándor: A felszínalatti vízszerzés időszerű kérdései című tanulmányához. II.

566 Hidrológiai Közlöny 1981. 11. sz. Hozzászólások* DR. KARÁCSONYI SÁNDOR: A FELSZÍNALATTI VÍZSZERZÉS IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI €., A HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1981. 6. SZÁMÁBAN MEGJELENT TANULMÁNYÁHOZ. II. Dr. Deák Zsuzsanna (OKI): A felszín alatti víz hasznosításának közegészségügyi kérdései A növekvő vízigény szükségessé teszi a hazánkban rendelkezésre álló valamennyi felszínalatti vízféleség számbavételét. így vizsgálni kell e különböző vizek létező vagy esetleges szennyeződésének lehetőségét és az egészségkárosodás megelőzése érdekében keresni kell azok kiküszöbölésének, illetve elhárításának módját. A vízellátás jelenlegi módja ínég megkívánja, hogy a felszín alatti víz és hasznosításának közegészségügyi kérdéseit a közüzemi vízellátás szempontjain túlmenően, szélesebb értelemben tárgyaljuk. A felszínközeli rétegre telepített vízadók közegészségügyi problémái jelentősek és sokrétűek. Korábban a legnagyobb veszélyt elsősorban a mikrobiológiai szennyezés és ezzel együtt a különböző kórokozók víz útján való terjedése jelentette, míg napjainkban — még a vízműkutak kialakított védőterülete esetén is —, a mezőgazdaság kemizálásából eredő vízminőségromlás tekinthető a legnagyobb veszélynek. E szennyezés gyakran eléri a korábban védettnek tekintett rétegeket is. A felszínközeli rétegre telepített vízadók minőségének romlásában szerepe van a félig közművesített területek el nem vezetett szennyvizeinek is. Közegészségügyi szempontból is súlyos gondot jelentenek a véletlenszerű balesetből vagy gon datlánságból származó akut vagy krónikus vízszennyezések (peszticid, olaj, benzin). Bugac környékén feltehetően a korábbi évtizedekben elásott arzéntartalmú növényvédőszerrel mérgezett talajvíz okoz a térségben krónikus arzónmérgezést, melynek súlyos formái bőrrákhoz vagy annak megelőző stádiumához vezettek. De megemlíthető a galvánkisipari üzemek szennyvize által ciánnal toxikus fémekkel szennyezett talajvíz, a közútiés vasúti kocsiból kiömlő, vagy a megrepedt tartályokból a talajba szivárgó benzin és olaj, mely esetenként vízműkutak vízminőségét veszélyeztette. A felszínközeli vízadókat szerencsére általában kisebb körzetben veszélyeztetik a jelenlegi mezőgazdasági gyakorlatban alkalmazott peszticidek gondatlan kezeléséből származó szennyezések (peszticid maradékok elhagyott kútba öntése, peszticid maradványokat tartalmazó edények, járművek mosása, vagy akár a gondatlanul tárolt peszticidek elmosódása). A felszínközeli rétegre telepített vízadók vízminőségromlása az elmúlt évtizedekben kezdetben lassan, majd ugrásszerűen nőtt és az elszennyeződés évtizedünk második felére sok helyütt már kritikussá vált. Példaként említenénk egy, a Komárom megyei KÖJÁL által végzett felmérést, amely* (Hidrológiai Közlöny 1981. 9. számában megjelent hozzászólások folytatása.) nek során 14 település felszínközeli rétegre telepített vízadójának vízminőségét vizsgálva megállapították, hogy az ivóvíz átlagos nitráttartalma az elmúlt két évtized során 66 mg/l-ről 314 mg/l-re emelkedett. A vízminőségromlásban jelentős szerepet tulajdonítanak az országos átlagnál nagyobb mennyiségben alkalmazott műtrágyának. A talajvíz szennyeződése számos vízminőségi paraméter vonatkozásában volt kimutatható, legveszélyesebbnek azonban a felszínközeli vízadók nitráttartalmának az emelkedése bizonyult. Az ivóvíz nitráttartalma a legérzékenyebb, 3 hónapon aluli csecsemők súlyos megbetegedését idézheti elő. Hazánkban 1976-ban 207, 1977-ben 293 és 1978-ban 239 csecsemő betegedett meg a szabvány határértéket (40 mg/l) meghaladó mennyiségű nitrátot tartalmazó ivóvízből készült tea vagy csecsemőtápszer fogyasztása következtében (methaemoglobinaemia). A halálozás 1,2—2,4% között változott. A felszínközeli rétegekből származó ivóvíz nitráttartalmának emelkedése nemcsak hazánkban, de világszerte számos, fejlett mezőgazdasági kultúrával rendelkező országban okoz közegészségügyi problémát. Ismeretes ugyanis, hogy a nagy nitráttartalom nemcsak a csecsemők súlyos megbetegedését idézheti elő, de kedvezőtlenül befolyásolja a 14 éven aluli gyerekek testi és szellemi fejlődését. Vannak — és hazánkban is folyik ilyen epidemiológiai felmérés — olyan irodalmi adatok, amelyek szerint összefüggés mutatható ki az ivóvíz nitráttartalma és a daganatos megbetegedések előfordulási aránya között. Hazánkban is közöltek olyan felnőttkori idegrendszeri megbetegedéseket, ahol kórokként az ivóvíz nagy nitráttartalmát jelölték meg. Mindez érthető, ha meggondoljuk, hogy a bélből nitritként felszívódó nitrát a szervezetben súlyos belső oxigénhiányt okoz, amely legérzékenyebben az idegrendszert érinti. Mindez indokolja azt az országos — OVH és Eü. M. által irányított—felmérést, amely a KÖJÁL és Vízmű adatok alapján a vízműkutak vízminőségére terjed ki. Ugyanazon okok miatt került sor 1977/78-ban a megfelelő minőségű ivóvízzel el nem látott településeink KÖJÁL adatok alapján történő vizsgálatára. A felmérésből kiderült, hogy az ország településeinek közel egyharmadában nincs megfelelő minőségű ivóvíz. A 13 megyéhez tartozó 950 települést a közkutak vizének kémiai és (vagy) bakteriológiai szennyezettsége miatt egészségügyi szempontból veszélyeztetettnek kellett nyilvánítani. E települések közül 228 esetében az ivóvíz nitráttartalma nemcsak a csecsmőellátásra hazánkban megengedett 40 mg/l-t, hanem a 100 mg/l-t is meghaladta; 54 településen a nitráttartalom nagyobb volt, mint 300 mg/l, de akadtak olyan települések is, ahol a nitrátértékek 000—900 mg/l-nek bizonyul