Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
12. szám - Dr. Némedi László–dr. Török Piroska–Pietraskó Gizella: A Ráckevei (Soroksári) Duna-ág bakteriológiai vízminőségét meghatározó budapestiszennyező források
Dr. Némedi L.—Dr. Török P.—Pietraskó G.: A Ráckevei Duna Hidrológiai Közlöny 1981. 12. sz. 565 Következtetések 1. A Ráckevei (Soroksári) Duna-ág bakteriológiai szennyezettsége a fővárosi szakaszon 1953-tól napjainkig lényegesen nem változott. A nyers szennyvízbevezetések számának csökkentése átmeneti javulást eredményezett a 60-as évek elején [6], de az 1969-től 1974-ig közölt adatok már ismét az R(S)D túlterheltségét jelzik [1, 7 |. Ez azzal magyarázható, hogy ez az ág kapja a főváros kommunális szennyvíz mennyiségének 6—5%-át (70—80 000 m 3). 2. Az R/S/D fővárosi szakaszának bakteriológiai szennyezettsége magasabb, mint a Nagy-Duna Budapest alatti szakaszának szennyezettsége. A bevezetett kommunális szennyíz hígulása a Nagy-Dunába átlagosan 157-szeres, mígaR(S)D ágban csak 32-szeres. Ha a két folyószakaszban összehasonlítjuk az öntisztulás feltételeit, a helyzet még kedvezőtlenebb. A Nagy-Duna oxigén-ellátottsága, a toxikus anyagok gyorsabb eloszlása, az iszap elhanyagolható szerepe a vízminőség kialakításában, a vízsebesség és általában a hígulási viszonyok mind olyan tényező, mely a Nagy-Duna öntisztulási viszonyait egyértelműen kedvezőbb módon befolyásolja, mint a ráckevei (soroksári) Duna-ág esetében. 3. Az R(S)D ág öntisztulási viszonyait a bevezetett toxikus szennyvizek szintén kedvezőtlenül befolyásolják. 4. Az R(S)D ág tartós — egész éven át fennálló és nagymértékű bakteriológiai szennyezettsége kizárja a szabadfürdőzés engedélyezését a fővárosi szakaszon. A több mint negyedszázados tapasztalatok alapján várható, hogy a szennyezettség mértéke a jövőben tovább nő, ezért radikálisan csökkenteni kell a nyers szennyvízbevezetések számát és a biológiailag tisztított szennyvizeket fertőtleníteni kell (ez főként a CSM Délpesti szennyvíztisztító telepre vonatkozik). 5. Az öntisztulási hatásfok növelése érdekében kívánatos lenne rotoros vagy -kompresszoros oxigénbevitel az ág fővárosi szakaszán. IRODALOM [1] Decik Zs.—Pénzes M.: A Duna egyes szakaszainak vízbakteriológiai jellemzése, különös tekintettel a szabad strandok higiénés megítélésére. Egészségtudomány. 17, 336—349. 1973. [2] KÖ VÍZIG Tájékoztató a Ráckevei (Soroksári) Duna-ág vízminőségi állapotáról. Budapest. 1980. [3 ] Némedi L.: A szennyvíztisztítás bakteriológiai ellenőrzésének tapasztalatai. Budapesti Közegészségügy. VIII. évf. 4. sz. 113—120 1976. [4| Némedi L.—Hegedűs J-né,—Pietraskó fí.: A természetes hígulás szerepe a fővárosi Duna-szakasz terhelhetősége szempontjából. Hidrológiai Közlöny. 3. sz. 106—112. 1980. [5] Némedi L.—Hegedűs J-né,—Pietraskó G.—Ladányi S.: Vízi nikro biológiai vizsgálati tapasztalatoka Kővárosi KÖJÁL-ban 1971—1979 között. Budapesti Közegészségügy. 4. sz. 102—112. 1980. [6] Schiefner K.—Urbányi A.: A Soroksári Duna-ág komplex higiénés vizsgálata. Hidrológiai Közlöny. 7. sz. 318—324. 1970. [7] Ullrich E-né,—Csanády M.—Deák Zs.—Pénzes M.— Beneze E.: Adatok a Pest megyei Duna-szakasz szabad strandjainak vízminőségére. Hidrológiai Közlöny. 2. sz. 97—104. 1977. [8J Szabó Zoltánná: (Fővárosi Csatornázási Művek) Személyes közlés. 1981. Oiani 3arpH3Heiuui B qepre Byflaneurra, onpcAeü>iK)uine 6ai<Tepno.'ionmecKne iiOKa3aTejin KaiecTBa BOÁM lliopoxmapCKoro pynaBa flyHaw JJ-p HeMeúu, II.—ö-p TepcK, II. -IlbempauiKO, 1'. AiiTopw cpaBHHBaioT (iaKTepHOJiorHHecKne noKaaaTejin 3arp5i3HCHH0CTu BOÁM 11lopoKuiapcKoro pyi<aBa JXynafi no AatnibiM 1953, 1979 n 1980 rr. YCTAHOBJIEHO, MTO neCMOTpji ua H3BéCTHbift nporpecc no Kanajiii3aiimi H OMHCTKC CTOMHbix BOA B notca3aTe.n>iX őaKTepiiojioni MecKoii 3arp»3nenH0CTH HC oőHapy>KiiBaeTcn yjiyMmeHHÍI, HO HetCOTOpblM IHH<a3aTCA51M npOH30IUJI0 Aa>Ke yxyAineHHe (CajiMonejuii»i). ABTopw noKasbiBaiOT, MTO 5 6% BCCX KOMMyHaAbHblX CTOMHblX BOA CT0JIHUM IIOcTynaer B Aanni,iü pyiOB Jlynaji. BBHAY HeÖJiaronpmiTHWX ycjioBiiií pa3űaBJienn>i (Bcero TOJibKO B 32 pa3a), HH3KHX" CKOpOCTeii TeMeHHfl H 3arpj)3HCHH0CTH AOHHblX OTJIOJKCHHH B03M0MÍH0CTH CaM00MHIUeHI151 Xy>Ke, CCM B BOJIBUIOM JlyHae. BoccTaHoojiCHiie NEPBOHAMAJIBUBIX peKpeauHOHHbix (JiyHKunií pyKa»a Jlynaa Tpeíiyer pcuiHTCJibHoro coKpau(ctni>i KOJiHMecTBa nonaAaiouiHX CTOMiibix BOA. Ha cymecTByioinHx BOAOOMHCTHWX cTamumx CJlCAyeT IipUMeHMTb 3(})(j>eKTHBHbie MCTOAbl 0(ie3Bpe>KHBaIIIIM. Bo iMőoKamte nacTyn:ieHii>I auaspoőHbix ycjioBHii aBTopbi npeAJiai aioT npiiöeraTb i< iicci<ycTBeHH0My BBCAt'HIIK) KlICAOpOAa. Die bakteriologisehe YVassergiito bestinnnenden Budapesler Veruiirefniguiigsqucllon des Donauarmes Ráckeve (Soroksár) Dr. Némedi, L.—Dr. Török, P.—Pietraskó, G. Die Verfasser vergleiehen die Gestaltung der bakteriologischen Verunreinigung des Zweiges R(S)I) aufgrund der in 1953 und 1979, sowie der im Jahre 1980 durchgeführten Untersuehungen. Sie stellen fest, dass trotz der Kanalisation und der Abwasserklárung, sich die bakteriologisehe Verunreinigung der Donauarmes nicht verándert hat, sondern hinsichtlieh einiger Zeiger sich sogar verchlechterte (Salmonellen Positivitát). Es wird ausgewiesen, dass der in Rede stehende Donauarm die 5—6% der kommunalen Abwassermenge der Haupstadt erhált. Wegen den ungünstigen Verdünuungsverháltnissen (durchsclinittlich nur 32 fach), der langsamen Wasserbewegung, dem der Einfluss des verunreinigten Schlammes, sind die Selbstrcinigungsverháltnisse schlechter als in der grossen Donau. Die Wiederherstellung der urpsiinglichen Funktion des der Rekreation dienenden Donauarmes erfordert die radikale Verringerung der eingeleiteten Wassermenge und bei den funktionierenden Abwasserkláranlagen eine wirksame Desinfizierung. Im Interesse der Verhinderung der Anaerobie wird die Anwendung der kíinstlichen Sauerstoffeintragung aufgeworfen.
