Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

12. szám - Dr. Némedi László–dr. Török Piroska–Pietraskó Gizella: A Ráckevei (Soroksári) Duna-ág bakteriológiai vízminőségét meghatározó budapestiszennyező források

560 Hidrológiai Közlöny 1981. 11. sz. A Ráckevei (Soroksári) Duna-ág bakteriológiai vízminőségét meghatározó budapesti szennyező források DR. 5ÉMBDI LlSZL Ó*—DK. TÖKÖK PISOS K A**—1> IETB.ASKÓ GIZELLA* A Ráckevei (Soroksári) Duna-ág 58 km hosszú partszakasza a főváros kiemelt jelentőségű üdülőövezete. A Duna-kanyarral szemben, ebben a térségben a folyó veszélytelen vízminősége kizárólagos feltétele a terület rekreációs hasznosításának, vonzási körzetében ugyanis nem találhatók hegyek vagy egyéb idegenforgalmi látványosságok, így az üdülés szorosan kötődik a vízhez és a keskeny parti sávhoz. Az K/S/D vízminőségi viszonyait először 1934-ben Halász Márta algológus vizsgálta. Alapvető munkát végzett 1943-ban Lesenyei József a két zsilippel lezárt ág liordalékossági viszonyainak felmérésére. Komplex vízminőségi vizsgálatokat azonban esak az 50-es évek óta végeznek. 1953-ban a VITUKI, a MKLYÉPTEllV és az Országos Közegészségügyi Intézet összehangolt program szerint részletes kémiai, bakteriológiai és biológiai vizsgálatokat végzett. Jelenlegi munkánkban összehasonlítási alapként felhasználjuk az 1953-ban nyert bakteriológiai vizsgálati eredményeket, valamint az akkori állapotnak megfelelő szennyezőforrásokat. Vizsgálati eredményeink bemutatásával fel kívánjuk hívni a figyelmet a Ráckevei (Soroksári) Duna-ág bakteriológiai szennyezettségének veszélyeire, különös tekintettel a vízisportokra, fürdőzésre és az öntisztulási viszonyok kedvezőtlen változásaira. A több mint negyedszázados visszatekintés jó lehetőséget ad prognosztikai becslésre is. Anyagok és módszerek Az 1953. évi adatok negyedévenkénti mintavételek átlagértékei (1953. IV. 16, VI. 17, VIII. 26, ós X. 28.). A mintákat akkor a Kvassay zsilip alatt, az Illatos árak beömlése alatt, a Csepeli Papírgyár alatt, a Népjóléti (Torontál) árok beömlése alatt, a Királyerdei villany telepnél 51 fkm, ós Dunaharaszti felett a 46 fkmnól vettük. Az 1979-es és 1980-as adatok negyedévenkénti hossz-szelvényvizsgálatokból származnak. A mintákat 1979. II. 22-én, Vl. 7-én, VIII. 30-án, XI. 14-én és 1980. II. 14-én, V. 8-án, VIII. 7-én és XI. 13-án vettük. A mintavételi helyek összehasonlíthatók az 1953. évi mintavételi helyekkel: Kvassay zsilip alatt, Duna Tsz 55 fkm, Gubacsi híd 54 fkm, CSM Délpesti szennyvíztisztító alatt 500 m-rel 51,2 fkm, Molnár sziget 49,5 fkm, Budapest határa 44,5 fkm. A mértékadó szennyezők bakteriológiai adatai a Fővárosi KÖJÁL 1974 és 1980 közötti 7 év vízvizsgálati anyagából származnak. Ezek: a Duna budapesti szakaszáról származó minták, a R(S)D a Gubacsi hídnál, FCSM fővárosi szennyvízátemelők és szabadkiömlők, az FCSM Délpesti telepének tisztított távozó szennyvize, a Népjóléti időszakos szennyvízárok, a CSM Soroksár Hősök tere szennyvíztisztító távozó szennyvize ós a Gyáli patak a torkolatnál. Az 1953-ban és az 1974-től 1980-ig végzett vizsgálatok bakteriológiai módszerei természetesen nem azonosak. Az eltérések ellenére összehasonlíthatónak tartjuk az eredményeket, főként a szennyezettsógi tendenciák vonatkozásában. Az újabb keletű bakteriológiai vizsgálatokat az MSZ *Fővárosi KÖJÁL, Budapest. **A szerző adatait a Fővárosi KÖJÁL jogelődjénél az Országos Közegészségügyi Intézetben 1953-ban végzett vizsgálatai alapján használtuk fel. 22901 „Ivóvíz bakteriológiai vizsgálata" c. szabvány' valamint az OKI Módszertani Útmutató ajánlása

1 szerint végeztük. Mértékadó kommunális szennyező források a Ráckevei (Soroksári) Duna-ág fővárosi szakaszán A R(S)D ágat először 1870-ben választották le a Nagy-Dunától (Gubacsi gát). A leválasztott ág azonban rohamosan eliszaposodott. A Kvassay zsilipet 1913-ban kezdték építeni és ezzel egyidőben nagyarányú kotrást végeztek a fővárosi szakaszon. 1927—28-ben a Duna-ág alsó szakaszán felépítették a Tassi zsilipet, ezzel kialakult a jelenlegi állapot, egy 14 millió m

2 felületű és 35— 40 millió m

3 víztömegű mesterséges ,,tó". Üzemszerű víz pótlás esetén a víztömeg nyáron 1,5— 2,5 hét, télen pedig 3—5 hét alatt cserélődik ki. A szennyezettség szezonális változását már maga ez a tény is erősen befolyásolja [2]. Az R/S/D ág, megépítése óta mind a mai napig, jelentős mennyiségű kommunális és ipari szennyvíz befogadója. Az 1953-ban végzett vizsgálatok idején az ág vízminőségi viszonyait az alábbi jellemző szennyvízbevezetések határozták meg: 1. A Nagy-Duna, mint az R(S)D ág tápvize, egyúttal a főváros szennyvizeinek befogadója. Különösen veszélyes volt a Hámán Kató úti szennyvízbevezetés, mely a Kvassay zsilip felett alig 1 km-rel került a Nagy-Dunába. 2. A Nagyvásártelep szenny- és csapadékvizeit szállító csatornák. 3. Az Illatos árok. 4. Ságvári Endre utcai szennyvíz árok (-(-Dorogi Szénfeldolgozó Vállalat kátrányos szennyvize). 5. Drasche téglatelep tisztított szennyvize. 6. Csepeli Papírgyár kevert szennyvize. 7. Torontál utcai főgyűjtő kb. napi 25—30 000 m

3 kezeletlen szennyvize. Az elmúlt több mint negyedszázad alatt a Ráckevei (Soroksári) Duna-ág szennyvízterhelése ellentmondásosan változott. Egyrészt számos CSM szabadkiömlőt megszüntettek és azokat a közcsatornahálózatra kötötték. (Illatos árok, Ságvári Endre útcai bekötés, valamint a Torontál, Népjóléti árok.) Több kisebb intézményi szennyvíztisztító épült, de a legjelentősebb változás a CSM Délpesti szennyvíztisztítójának üzembe helyezése. Soroksár szennyvizeit a CSM Hősök tere tisztító fogadja. Ezek a tisztítók lényegesen csökkentették az ág szervesanyag terhelését. Bakteriológiai szempontból azonban a biológiai szennyvíztisztítók jó hatásfok esetén is csak. egy nagyságrenddel csökkentik a nyers szennyvizek alapszennyezettségót, így előáll az a sajátos helyzet, hogy a kémiai mutatók alapján kedvezőbb vízminőséget regisztrálnak a R(S)D ágban, mint a bakteriológiai vizs-