Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

11. szám - Géczy Károly–dr. Szilárd György: Mezőgazdaság és vízgazdálkodás

Géczy K.—Dr. Szilárd Gy.: Mezőgazdaság Hidrológiai Közlöny 1981. 11. sz. 501 törekvés nélkül az alábbiakban lehet nagyon röviden meghatározni. A csapadékosabb években a vízrendezéssel való foglalkozás, aszályos években az öntözésfejlesztés jelenti a fő feladatot. A vízzel való gazdálkodás nem vált az agrotechnika — ezen belül a termeléstechnológia szerves részévé. A mezőgazdasági üzemek nagy része nem számol a megvalósítás hosszú időszükségletével. A mezőgazdasági üzemekben kevés a vízgazdálkodáshoz értő szakember. E téren az elkövetkező időszakban sürgős és gyökeres változásoknak kell bekövetkeznie, ami alapvető üzemi feladat. Összefoglalva: a vízgazdálkodás jelentősége és feladata a mezőgazdasági termelés színvonalának különböző fokozata mellett nagyon változatos, nagyon eltérő lehet. A termelés alacsony színvonalán elegendő, ha a vizek kártételétől mentesítjük mezőgazdasági területeinket. A „feltételes" öntözések zónájában — ahová hazánk is tartozik — addig általában nincs szükség öntözésre, amíg a lehulló csapadék sem hasznosul a termelésben. Ez úgy értendő, hogy amíg a kialakuló termést nem a víz hiánya, hanem egyéb termelési tényező (fajta, talajművelés, tápanyagok stb.) korlátozza, nincs szükség többlet vízre. Sok tapasztalatunk van arra vonatkozóan, hogy az ilyen esetben alkalmazott öntözés nem hozott, — de nem is hozhatott — eredményt. A vizek lehullás helyén való megtartása — csak a károssá váló vizek elvezetése — a vizek tározása, vegetációs időben való hasznosítása, a talaj vízszintjének a növény optimális víz-levegő arány igényéhez való igazítása, a mezőgazdaságban felhasználható szennyvizek a keletkezett hígtrágya öntözéses és halászati hasznosítása jelenti a mezőgazdasági vízgazdálkodást. A vizek ilyen komplex módon történő hasznosítás — ma és mindinkább a közeljövőben — a mezőgazdasági termelés fejlesztésének egyik fő elemévé válik. IRODALOM [1] Mezőgazdaság és vízgazdálkodás fejlesztésének öszszehangolása 2000-ig. OMFB tanulmány. Kézirat 1080. Budapest. [2| A mezőgazdasági vízgazdálkodás hosszútávú fejlesztési koncepciója. OVH-MÉM 1978. Budapest. [3] Fekete István—Dobos Alajos: Az öntözés mezőgazdasági és műszaki tervezése. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1972. [4] Fekete István—Járányi György: A mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztési koncepció megvalósításának elvi és módszertani kérdései. Kézirat. 1979. Budapest. CejibCKoe XO3HÜCTBO — BOAiioe XO3HÍÍCTBO reifu, K-—d-p CuAapd, JJ. npu pa3Hbix ypoBHflx pa3Bn™>i ce;ii.cKoxo35nícTBenHüro rip<)H3B0ACTBa 3IiaMCHHC BOflHOrO X03HHCTBa MOJKCT OblTb pa3JlHMHbIM. llpil HH3KOM ypOBHe !ip0U3B0flCTBa <)Ka3biBaeToi AOCTaroMHbiM 3aiunTin'b nojui or Bpe;uioro B03«ei"lCTBHM BOfl. B 3OHC «ycJioBHoro» opoiuemiH — Ky«a OTHOCTHCH H nauia cipaHa — HCT HEOÍÍXOAHMOCTH B opouiemni no«a MCT0/IM B03AC.ribIBaHHfl HC OŰeCriCMHBaKJT nOJIHOe OCBOeHwe BbinaAaioiuiix aTMoc(])cpHi>ix oca#K0B. 3TO cjieAyeT noHHMaTb raK, MTO ypo>i<aií orpaHHMHBaeTCji ApyniMbi (jiaiCTOpaMH np()H3B0ACTBa (BHABL paCTCHHÍi, arpOTeXHHKa, ríHTarejibHbie BcuiecTBa n T.n.) n N09T0MY HCT HCOÖXOAHM0CTH B H3ÖblBT0MH0H BOAe. V HaC HaKOHHJICÍl A0CT3T0MHblli OnblT OTHOCHTeJlbHO TOrO, MTO B T3KHX CJIYMAFLX OpOiiienne ne «aeT - ne MOHÍCT AaTb — OHOTAACMORO 3(}><}>eKTa. B I<pyr B0A0X30>iiícTBCHHbix AeíiTe^bHocTeii B cejibCKOM XO3»HCTBE BXOAHT 3aAep>KHBamie BbinaAaiOmHX aTMoctjiepubix OCAAI<oB Ha nojiax n OTBOA TOJTBKO HX BpeAHbix H3JIHUIKOB, nciiojib3()BaHHe 3aAcp>i<anHbix BOA B BereTanHOHHbin nepnoA, AOBe;;CHiie ypoBHH rpymoBbix BOA AO ypOBH>l, OIITHMaJlbHO COOTBCTCTBy KMHERO riOTpeÖHOCTjiM pacTenml B BOAC H B03Ayxe, ncn0Jib30Banne na oponiemie n PIJÖOBOACTBO fie3BpeAHbix BHAOB CTOMHMX BOA H HaB03H0H >KH>KbI. Tanoe KOMNJREKCHOE ncn0Jib30Banne BOA — CEROARN ii B fíjiHHoiíuiee OyAymee - craiioBHica OAHHM IIS R;iaBHbix 3JieMeHT0B pa3BIITH>I CeJIbCK0X035IÍÍCTBCHH0r0 IipOH3B0ACTBa. Latul wirtselilift üml Wasser wir tsoliaft Géczy, K.—Dr. Szilárd, Gy. Die Bedeutung und Aufgabe der Wasservvirtschaft kann nőben den verschiedenen Stufen des Landwirtsehaftlichen I'roduktionsniveaus, ausserst veránderlich und voneinander abweichend sein. Auf niedrigem Produktionsniveau genügt es, vvenn wir unsere landwirtschaftlichen Flachen von Schadeneinflüssen befreien. In der Zone der „bedingten" Bewásserungen — zu der auch unser Land gehört — ist die Bewásserung irn allgemeinen solange nicht notwendig, bis sich der Niederschlag in der Produktion als nutzbar erweist. Dies ist so zu verstehen, dass bis der sich ausgestaltende Ertrag nicht wegen dem Wassermangel, sondern wegen anderen Produktionsfaktoren (Art, Bodenbearbeitung, Náhrstoffe usw.) besehránkt ist, kein Wasserüberschuss benötigt wird. Diesbezüglieh verfügen wir über zalilreiehe Erfahrungen, wo die in solchen Fállen angewandte Bewásserung keinen Erfolgt hatte — aber auch keinen habén konnte —. Die Beibehaltung des Wassers an ihrem Niedersehlagsort — wo nur die sehadlich werdenden Gewásser abgeleitet werden — bedeutet die landwirtschaftliehe Wasserwirtsehaft: die Wasserspeicherung, ihre Nutzung in der Vegetationszeit, Richtung des Bodenniveaus zum optimalen Wasser-Luft-Bedarf der Pflanzen, Nutzung der in der Landwirtschaft verwendbaren Abwásser und der entstehenden Gülle für die Bewásserung und Teiehwirtschaft. Die in solcher komplexen Art gesehehende Wassornutzung wird -— heute und in der nahen Zukunft — zu einetn Hauptelement der Entwicklung der landwirtsehaftlichen Produktion.