Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

11. szám - Hatfalduy Bálint: A víz-, csatorna szolgáltatást végző regionális vállalatok szervezeti kérdései

Hidrológiai Közlöny 1981. 10. sz. 502 A víz-, csatorna szolgáltatást végző regionális vállalatok szervezeti kérdései Hatfaludy Bálint* A fejlett ipari társadalmak általános jellemzője a magas fokú munkamegosztás, így bármely cél érdekében folytatott tevékenység előfeltétele a különböző jellegű munkavégzések összehangolása, illetve szervezése. A víz-, csatorna szolgáltatási tevékenység célja a népgazdasági-társadalmi szempontból indokolt szükségletek kielégítése. Minden tevékenység kapcsán jogos igény, hogy a kívánt eredmény elérését a leghatékonyabban — a legkevesebb munkaerő, anyagi eszköz, idő felhasználása ellenében — tegye lehetővé. A jelzett követelmény ezért a tevékenységek ellátására létrehozott szervezetnél (vállalat, intézmény) olyan működési formák alkalmazását igényli, amely a hatékony munkavégzésre folyamatosan lehetőséget nyújt. Mivel a társadalom műszaki-gazdasági fejlődésével összhangban az elérendő eredmények időben változók, a szervezeti formák változtatásának, illetve korszerűsítésének igénye is — elvben — folyamatos jellegű. A szervezet korszerűsítésének végrehajtására azonban csak ciklikusan kerülhet sor, mert a korszerűsítés időszakában minden szervezetet az alacsony hatékonyságú munkavégzés jellemez: a régi szerint már, az új szerint még nem képes teljes mértékben működni. A szervezeti forma relatív elmaradása elkerülésének feltétele, hogy korszerűsítés alkalmával nemcsak az adott időszakra jellemző, hanem a közeitávlatban várható igényeket is figyelembe vegyék. A tevékenységgel kapcsolatos társadalmi-gazdasági igények, a rendelkezésre álló technikai színvonal és a működtetést végző szervezet közötti összhang alakulása a víz-csatorna szolgáltatás fejlődése során is nyomon követhető. A vezetékes ivóvízellátás és — döntően csapadékvíz elvezetési céllal — a csatornázás már az ókori birodalmak nagyobb településeiben is ismert volt, az e célt szolgáló műszaki rendszerek működtetése különböző szervezeti formákban történt. Európában a népvándorlás viharai a római civilizáció eredményeit gyakorlatilag elsöpörték, és a VT1T—IX. századtól kezdve a korábban már elértnél alacsonyabb színvonalon történt a településekben jelentkező vízhasználatok kielégítése. Hazánkban a települések vízellátása gyakorlatilag a XVTTT. század végéig az ásott kutak hasznosításával és szállított (kordélyos, lajtos) vízzel történt, az ellátást céh-rendszerben szervezték, mely — a szervezettségét tekintve — alacsonyabb színvonalú volt az ókorban már elértnél. A szennyvízelvezetési feladatok megoldására igény — település szinten — gyakorlatilag nem merült még fel. A XIX. század második felében kerültek kiépítésre első, mai értelemben vett vezetékes víz* Országos Vízügyi Hivatal, Budapest. ellátási és csatornázási létesímén veink a nagyobb városok ellátására. A működtetésükre létrehozott szervezetek többfélék voltak: a profit-orientált kapitalista vállalkozástól kezdve a municipális szervezetekig (ez utóbbiak gazdasági érdekeltségüket tekintve a jelenlegi intézményekhez hasonlatosak) a különböző szervezeti formák széles skálája volt jellemző. A folyamat Európában is hasonló jellegű volt, a századunk elején kialakult különböző szervezeti formák napjainkig élnek pl. a francia víz-, csatorna szolgáltatásban. 1960-ig hazánkban több, mint 100 önálló műszaki rendszer (1 település 1 rendszer) létesítésére és különböző, de minden esetben önálló formában történő üzemeltetésére került sor. 1958-tól — a társulati formában történő fejlesztés eredményeként — gyorsan bővült az önálló műszaki rendszerekkel közművesített települések száma, ennek megfelelően jelentősen nőtt a szolgáltatás létszám és anyagigénye, mind nehezebbé vált az üzemviteli feltételek megfelelő színvonalon történő biztosítása. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a korábbi szervezeti struktúrával a növekvő feladatok már csak rövid ideig láthatók el. Az ágazat vezetése ezért már 1956—59-től kezdeményezte a szolgáltatási szervezetek korszerűsítését a kialakuló feszültségek elkerülése érdekében. A különböző nagyságú és gazdálkodású szervezetek egységesítésére 1960. után került sor, mikor létrehoztuk a víz-csatorna szolgáltatás területi elven (megyei, megyei városi) szervezett vállalatait. A főváros kivételével — ahol a korábbi szakági elkülönülésű szervezetek (önálló vízellátás, csatornázás) továbbra is fennmaradtak, — országosan létrejött a víz-, csatorna szolgáltatás egységes, megyei szinten szervezett üzemeltetése — kivéve Dunaújváros és Gyula térségét. (1. ábra.) A növekvő és térben koncentrálódó vízhasználatok kielégítésére irányuló igény egyfelől, a rendelkezésre álló, gazdaságosan hasznosítható vízkészletek területi megjelenése másfelől, már az 1960-as évek közepén szükségessé tette olyan ivóvízellátási célú műszaki rendszer kiépítését és üzemeltetését, mely a közigazgatási hierarchia területi határaiba (megye, járás, város, község) nem volt beilleszthető, így üzemeltetésének szervezése sem volt e határokon belül hatékonyan megoldható. E létesítmények ugyanis már nem egy adott település igényeit, hanem egy adott térségben több helyen — városokban, községekben — fellépő igények kielégítését a térség különböző pontjain jelentkező vízkészletek gazdaságos, összehangolt igénybevételére módot nyújtó, egységes műszaki rendszer révén biztosítják. 1964-től ennek megfelelően a hazai vízellátásfejlesztést : — az önálló községi vízellátási rendszerek számának gyors^növekedése,