Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

11. szám - Géczy Károly–dr. Szilárd György: Mezőgazdaság és vízgazdálkodás

500 Hidrológiai Közlöny 1981. 11. sz. Géczy K.—Dr. Szilárd Gy.: Mezőgazdaság Az öntözés területi fejlesztése, rekonstrukció. A fejlesztések optimális elhelyezésénél, kialakításánál alapvető szempontként kell kezelni, hogy regionális rendszereket lehessen kialakítani. Ilyen regionális rendszer kiépítése kezdődött meg Hajdú (HTVR) és Békés megyékben (NK—XIV). A regionális rendszerek kialakítása során figyelembe kell venni — a mezőgazdasági vízgazdálkodás komplex jellegéből adódó igényeken túlmenően — a többcélú hasznosítás (lakosság, ipar, környezetvédelem, üdülés vízigénye stb.) lehetőségeit is. Az elmúlt évtizedek öntözésfejlesztésének eredményeként 450 ezer ha-on alakultak ki a mesterséges vízpótlás feltételei. A meglévő öntözőkapacitásból azonban 250—300 ezer ha műszakilag elavult, tönkrement hordozható berendezés, melynek cseréjét — korszerűsítését — végre kell hajtani. Az 1980 január hónapban életbe lépett új vízdíjrendelet közvetett hatásként — országosan — reálisabbá vált az öntözési kapacitás. Mintegy 100—120 ezer ha olyan vízjogilag engedélyezett kapacitást mondtak le a mezőgazdasági üzemek, melyeknek a hasznosítása döntően eddig sem volt biztosított. Az öntözött terület 2000-ben várhatóan 730— '750 ezer ha körül alakulhat ki. Az öntözött területek vízigénye pedig 1,8—2,2 milliárd m

3-re becsülhető ugyanezen időpontban. Az öntözésfejlesztés technikai háttere az elmúlt időszakban nagy fejlődésen ment keresztül. Kialakultak az esőztető öntözés korszerű, gépi áttelepítésfi berendezései, megkezdődött sorozatgyártásuk. A hazai tömlőgyártás feltételei is kialakultak. Jelentős fejlődést ért el a szórófejgyártás. Megkezdődött a csepegtető öntözés nagyüzemi alkalmazása. Mindezek alapján megállapítható, hogy az öntözéses gazdálkodás műszaki-technikai színvonala jelenleg nem akadályozza a meglévő kapacitások kihasználását, a fejlesztést. Az e téren meglévő fejlesztési feladatok ismertek (automatizálás, nagyobb területi kapacitás stb.). A mezőgazdaság fejlesztése, munkaerőhelyzete szükségessé teszi az öntözési módoknak a fejlesztését is, amelyek egyfelől részét képezik a gépesített növénytermesztési technológiáknak, másfelől pedig továbbfejlesztésük a részleges vagy teljes autó matizálás irányába hat. Az öntözési módok várható) megoszlása 2000ben: •—felületi öntözés 15—18% — esőztető öntözés 78—82% — csepegtető öntözés 3—4% Az elkövetkező időszakban a már kiépített főművek - mindenekelőtt a Tisza II. Vízlépcső által biztosított lehetőségek — hasznosítására kell az anyagi eszközöket koncentrálni. Az öntözésfejlesztéseket megelőzően — vagy legkésőbb azzal párhuzamosan — kell megvalósítani a szükséges meliorációs munkákat. Hígtrágya, szennyvíz mezőgazdasági hasznosítása. 1976-ban a mezőgazdaságban 46 millió m

3 szennyvíz és 42 millió m

3 hígtrágya keletkezett. A szennyvíz legnagyobb része elszórtan termelődik — és ami a fő probléma — tisztítás nélkül jut a befogadóba. A keletkező hígtrágya 65%-a minden kezelés nélkül jut a talajra és befogadóba, és mindössze 35% az a mennyiség, ami hasznosításra, illetve kezelésre kerül. Alapvető érdekünk, hogy a hígtrágyában levő tápanyagokat minél nagyobb részben hasznosítsuk, de csak akkor, ha a hígtrágya eszköz, a cél — minél hatékonyabb növénytermelési eredmény — elérésében. Ezért minden öntözésfejlesztési terv során vizsgálni kell a hígtrágya-hasznosítás lehetőségét, amit a kidolgozandó technológia szerves részeként kell kezelni, de csak a hígtrágya elhelyezés kényszere miatt nem szabad öntözésfejlesztést megvalósítani. A hígtrágyák kezelése, ártalommentes elhelyezése és hasznosítása csak együttes mezőgazdasági és vízügyi összefogással valósítható meg. A hígtrágyák mennyisége 2000-ben elérheti a 75 millió m

3/év nagyságrendet. Az öntözésre felhasználható szennyvízmennyiség az ezredfordulóra kétszeresére, esetleg háromszorosára növekedhet. A keletkező szennyvíziszapoknak csak néhány %-át kezeljük és hasznosítjuk. A jelenleg keletkező 6 millió m

3/évmezőgazdasági felhasználásra alkalmas szennyvíziszap mennyisége az ezredfordulóra megháromszorozódik. A mezőgazdasági üzemek vízhasználata várhatóan a termeléssel arányosan alakul. Előzetes becslések szerint 2000-ben évi 300—350 millió m

3 vízhasználatra lehet reálisan számítani. A tisztított szennyvizek mezőgazdasági elhelyezése az elkövetkezendő időszak egyik legfontosabb környezetvédelmi feladata. Ezért tervezzük, hogv az öntözésfejlesztési terveinken belül 50 000 ha-on úgy kell a fejlesztést előkészíteni, hogy az segítse a hígtrágya és a szennyvíz korszerű és gazdaságos mezőgazdasági elhelyezését, hasznosítását. Halászati vízhasznosítás. Az elmúlt időszakban a halhústermelés váltakozó ütemben emelkedett. A természetes vizek fajlagos halhozama is fokozódott. A halastavak területe 2000-ig a jelenlegi 23 ezer ha-ról várhatóan 40 ezer ha-ra növekszik. Több ezer ha víztározó épül, ezek egy része a halászati kiegészítő létesítményekkel, közepes intenzitású termőalapjai lehetnek a halászatnak. Várható vízigény az ezredfodulón 800 millió m

3/év körül fog alakulni. A szennyvizek — hígtrágyák mezőgazdasági üzemi hasznosításának új, gyakorlatban kipróbált eredményes módszere a halastavi hasznosítás. A halastavi hasznosítás biztosítja a bulladékanvagok ártalommentes megsemmisítését és magas színvonalú hasznosítását. Célkitűzéseink, terveink világosak. A megvalósítás ütemét, dinamizmusát, szakmai színvonalát — a beruházási lehetőségek csökkenése mellett — erőteljesen zavarják, akadályozzák a meglévő szemléletbeli hiányosságok, amit a teljességre való)