Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
10. szám - Markovits László–Dr. Bulkai Lajos: Vízkezelés a hazai közüzemi vízellátásban
Hidrológiai Közlöny 1981. 10. sz. 467 Vízkezelés a hazai közüzemi vízellátásban MAIIK OVIT S, LÁSZLÓ*— I) It. BJIKAI, LAJOS** Magyarország ivóvíztermelése 1978-ban 832,6 Mm 3 volt. Ennek 90,72%-át 32 közüzemi víz- és csatornamű vállalat szolgáltatta. Nem számítva az egy önálló csatornamű és a négy tisztán fürdő profilú vállalatot, melyek ivóvíztermeléssel nem foglalkoznak, a 32 vállalat mintegy 60 milliárd Ft-os állóeszközállományával jelentős súlyt képvisel a népgazdaságban. E közüzemi vízmű vállalatok vízforgalmát az 1. táblázat szemlélteti: 1. táblázat Közüzemi vízmű vállalatok vízforgalma Taőn. 1. Bodnbtű öaMiHC KOMMynaAbiibix npednpufimnü no eodocHaíutceniiw Tabelte 1. Wasservnisatz öffentlicher WasserwerksU nternelimen Vállalat Termelt Átvett Átadott Rendelkezésre állt ivóvíz Mm 3 1978-ban Víz- és Csatornamű Vállalat Regionális Vízmű Vállalat 668,3 87,0 86,0 37,0 2,3 32,5 752,0 91,3 Összesen: 755,3 123,0 35,0 843,0 Az ivóvíztermelés származás szerinti megoszlását a 2. táblázatban láthatjuk. 2. táblázat Az ivóvíztermelés származás szerinti megoszlása TUÖA. 2. JJoAeeoe coomnouienue no eudy 3a6opa numbeeoü eodbi Tabelte 2. Verteilung der Wassergewimiung ggmass ihrer Abstammung Az ívóvíz szármaVíz. Reg. Összes Megoszzása Csat. Vállalat lás Váll. Mm 3 1978-ban Felszíni 47,6 37,4 85,0 11,3 Felszín alatti 620,7 49,6 670,3 88,7 Ebből: Parti szűrésű 300,4 31,8 332,2 44,0 Talaj 11,8 5,1 16,9 2,2 Réteg 254,7 6,4 261,1 34,6 Karszt 53,8 6,3 60,1 7,9 Összes (felszíni+ felszín alatti) 668,3 87,0 755,3 100,0 * Országos Vízügyi Hivatal, Budapest. ** Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, Budapest. Látható, hogy az ivóvíztermelés zömében (88,7%) a felszín alatti készletekre támaszkodik. Ebből is a parti szűrésű és rétegvizeknek van döntő szerepük a közműves vízellátásban, míg a talajés karsztvíz felhasználás csak elenyésző mértékű. A vízkezelés technológiai problémáit a későbbiek során tárgyaljuk részletesebben, elöljáróban az egyes vízfajták szerint a következő minőségi jellemzést adhatjuk: — Felszíni víz: A természeti és hidrológiai jelenségektől erősen függő, magas hordalék és lebegőanyag tartalom, valamint a biológiai produkcióval kapcsolatos szorves szennyező anyagok eltávolítása a vízkezelés egyik fő problémája. Ennek során kell eltávolítani — előzőkön kívül — az emberi, kommunális, ipari és mezőgazdasági tevékenységgel kapcsolatosan a felszíni vízbe kerülő szennyező anyagokat is. Ezek detergensek, olajok és olajszármazékok, szerves és szervetlen mikroszennyezők, stb. — Parti szűrésű víz: Ezen az ivóvíztermel és szempontjából legjelentősebb készletünk tisztítására (vízkezelésre) a természetes szűrő tisztító hatásának kihasználása miatt jelenleg általában nincs szükség. A vízkezelést csupán — az elosztás során fellépő másodlagos szennyezést megakadályozandó — fertőtlenítés jelenti. Esetenként szükség lehet a vas és mangán eltávolítására. Az utóbbi időben a háttér-szennyezésként jelentkező nitrátosodási tendencia aggodalomra ad okot, ezt elsősorban preventív megelőző intézkedésekkel (védőterületi rendszer) kell megakadályozn i. — Talajvíz: Elsősorban az emberi szennyező tevékenység folytán (nitrátosodás, sótartalom-növekedés stb.) e készletről egyre inkább le kell mondanunk. Szerepe a közműves ellátásba be nem kapcsolt települések esetében azonban még ma is alapvető (falusi ásott kutas vízellátás). — Rétegvíz: A vízkezelésben egyes területeken az ammóniaés a metán-tartalom, valamint az esetenként jelentkező vas- és mangán tartalom okoz gondot. — Karsztvíz: Az ország ivóvízellátásában nem számottevő a karsztvíz-felhasználás aránya. Egyes térségekben (pl.: Tata-Tatabánya) azonban ez a közvetlenül felhasználható, jó minőségű karsztvíz jelenti az egyetlen ellátási lehetőséget. Ezeken a területeken elsősorban a készletek szennyeződéstől való megóvása a fő feladat.
