Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

10. szám - Almássy Endre–Deák Béláné: A közműves vízellátás bázisául szolgáló vízkészletek mennyiségi és minőségi alakulása

Almássy E.—Deák B.-né A közműves vízellátás Hidrológiai Közlöny 1981. 10. sz. 453 gántartalom eltávolítására. Kevésbé vált he a robbanásveszélyes gázok eltávolítására és ennek következményeként fellépő másodlagos szennye­ződések kivédésére alkalmazott eljárás, további kutatást-kísérletet igényel az ammónia és humin szennyeződésű vizek kezelése. A rétegvizekben nem várható vízminőségrom­lás, ha csak el nem mulasztjuk a viszonylag köny­nyen megtehető védelmi intézkedéseket, melyek a természetes védettség visszaállítására irányulnak, így meg kell akadályozni a jó minőségű vizet tar­talmazó mélyebb fekvésű víztartó képződmények szakszerűtlen harántolását, ami a felszíni szennye­ződéseket lejuttathatja ezekbe a rétegekbe; gon­doskodni kell a felhagyott fúrt kutak megszünte­téséről, amelyek elhanyagolt állapotban ugyan­csak képesek a szennyeződések közvetítésére. 3. A vízminőségromlás megakadályozására tehető intézkedések A közműves ivóvízellátásban számításbavehető vízkészletek minőségromlása közismert tény. Eb­ben az érdekeltek egyetértenek. Afelől már meg­oszlanak a vélemények, hogy a vízminőségromlás a gazdasági fejlődés elkerülhetetlen kísérő jelen­sége-e. Kétségtelen, hogy a vízminőségromlás minden országban együtt jelentkezik a gazdasági fejlődés­sel. A fejlődés olyan emberi tevékenységek ered­ménye, amelyek vizet (és más környezeti elemeket) károsító anyagokat juttat a természetbe. A káro­sító anyagoknak a természetbe juttatása azonban nem elkerülhetetlen. A megoldáshoz rendelkezésre állnak a szükséges technikai eszközök, bár a be­avatkozás általában költséges. A megszokottá vált tevékenység utólagos kiegészítése a szükséges ten­nivalókkal már igen nehéz és a költségek terén is kedvezőtlenebb. A gyakorlatban mégis az utóbbi módszer terjedt el. Erre igen sok a példa. Számos nagyobb vízbázis telepítését nem előzte meg a cél­tudatos vízkutatás, a leggyakrabban elmaradnak a megfigyelőkutak, amelyek segítségével figyelem­mel lehetne kísérni a vízbázis üzemének a vízkész­letek alakulására gyakorolt hatását Ezek hiányá­ban csak későn lehet észlelni a kedvezőtlen jelen­ségeket. A vízbeszerzés megvalósítását megelőző előmunkálatok elmaradásából számítható költ­ségmegtakarítás utólag, a passzív védekezés címén esetleg többszörös értékkel jelenik meg. Hiány­zanak a hidrogeológiai védőterületek a vízbázisok körül, emiatt a szennyezőforrások telepítése ellen alig lehet védekezni, s így valóban realitássá válik a vizek minőségének romlása. Azt azonban el kell utasítani, hogy a minőségi romlás a gazdasági fej­lődés elkerülhetetlen velejárója. A mai helyzetet igen, a gyakorlatot azonban nem kell mindenkép­pen realitásnak tekinteni. Meg kell határozni a fo­lyamatba való beavatkozás reális mértékét, a kellő körültekintéssel megállapítható védelem hatását és az ezenfelül jelentkező vízkezelés módját a mű­szaki-gazdasági mérlegelés szempontjából is. Ha az előzőek szerinti eredményes intézkedése­ket tudunk hozni mindannak a vízkészletnek a vé­delmére, amelyet biztonságosan számításba vehe­tőnek ítéltünk, akkor 10,5 millió m 3/d védetté tett felszínalatti vízkészlet áll a közműves ivóvíz­ellátás rendelkezésére. Mérlegszerűen a teljes 7,0 millió m 3/d vízigény tehát kielégíthető. Ma az egyetlen jogintézmény a védőterületek ki, alakításáról szóló 11/1961 OVH-EüM utasítás, amelynek alapját a Vízügyi Törvény 16.§-a, illetve a Vhr 35.§ (1) szakasza adja. Eszerint védőterületet kell megállapítani az ivóvízellátásra szolgáló köz­használatú vízbeszerző létesítmények, valamint az ezekből kitermelt víz kezelésére és tárolására szolgáló művek és berendezések védelmére. Isme­retes, hogy az említett jogszabály belső, külső ós hidrogeológiai védőterület kialakítását teszi lehe­tővé. Mai felfogásunk szerint a belső védőterület főként a vízbeszerző létesítményeket és az általuk fel­színre hozott vizet, a terület alatt elhelyezkedő vízkészletet védi. A külső védőterület arra szolgál, hogy a rajta (alatta) áthaladó vízből távolítson el minden károsító anyagot. Méreteinek meghatá­rozásához ismerni kell a vízvezető- és fedőképződ­mény tulajdonságait, a benne lejátszódó folyama­tokat. Meg kell jegyezni, hogy ezekről még megle­hetősen keveset tudunk. A hidrogeológiai védő­terület kijelölésekor azt a távolságot állapítjuk meg, amelyen belül bejuthatnak a felszínalatti vízbe a külső és belső védőterület alatt megtett úton kiszűrődő anyagok, ahol azonban meg kell akadályozni az olyan anyagok bejutását, melyek nem szűrődnek ki a vízkivételig megtett úton. A hidrogeológiai terület kijelölése címén a legtöbb esetben védőidomot is ki kell jelölni, ami már egy felszínalatti tér-rész; ezen belül bizonyos tevékeny­ségeket a felszín alatt is korlátozni kell. A védőterületek—védőidomok—helyes megállapí­tásához előmunkálatokra van szükség. Ezek során meg kell ismerni a vízvezető és fedőréteg tulaj­donságait, az áramlási viszonyokat, melyek isme­retében megtervezhető a vízbeszerzés üzeme, a ki­alakuló hatásterület, az azokon elrendelhető korlá­tozások jellege, mértéke. Mindezek alapján tehát: a védelmi kérdésekkel már a vízbázis kialakítása érdekében végzett víz­kutatás során foglalkozni kell. Az így lehatárolható védőterület csak előrejelzés, a valóságos üzemi kö­rülmények az előrejelzést módosíthatják, s a még rendszeresen végzett ellenőrzések is szükségessé tehetnek korrekciós beavatkozásokat. A jelenlegi helyzetet számbavéve megállapíthat­juk, hogy még nem zárultak le azok a felmérések, amelyek megmondanák, hogy melyik vízbázison mi­lyen elmaradt védelmi intézkedéseket kellene pó­tolni; meg lehet-e hozni azokat az adott helyen és milyen áron. Arról van csupán ismeretünk, hogy durva becsléssel a teljeskörű védelemhez szükséges hidrogeológiai védőterületek kiterjedése a mező­gazdaságilag művelt területek mintegy 9,4%-át érintené az üzemelő vízbázisok esetében, az ország teljes területének pedig mintegy 6,8%-ára terjedne ki. Meg kell említeni, hogy ez a terület sem ki­sajátítást nem tesz szükségessé, sem túlzott korláto­zást a mezőgazdasági (és egyéb) tevékenységben; korlátozást jelent azonban bizonyos szennyezőanya-

Next

/
Oldalképek
Tartalom