Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

10. szám - Áll Lajos–Dr. Szirota István: Magyarország vízellátásának és csatornázásának helyzete és fejlődése

434 Hidrológiai Közlöny 1981. 10. sz. Áll L.—Dr. Szirota 1.: Magyarország vízellátása H 700000 600000• 500000 m ooo 3000002000001000003T 1 211955-1978 Magaslati tárowtérm

3 0- 0

J 2. ábra. „Vízellátás-csatornázási olló" Puc. 2. «HoMHUifbn> Mejicdy eodocHaőxceuueM u KaHaAU3aqueü Abb. 2. „Wasserversorgungs-Kanalisations-Schere" delkezésre álló felszín alatti készletet. A gazdaságosság azonban — az ország némely térségében — a mainál nagyobb mértékű felszíni víz ivénybevételét indokolja, melynek aránya a távlatban 20—25%-ra becsülhető. — A nagyfogyasztású ipari és urbanizációs központok, térségek ivóvízszükségletét egyre kevésbé lehet kielégíteni helyi víztermeléssel. Az ivóvíz nagyobb távolságról való szállítása és az ehhez szükséges költséges műszaki létesítmények alkalmazása általánossá, az ország minden térségében szükségessé válik. A vízellátás biztonsága, a műszaki és gazdasági megfontolások nagy térségben, esetleg országrészekben is összefüggő regionális rendszerek kialakítását igényli. — A gazdasági szempontok a helyi vízkészletek elsődleges hasznosítását diktálják. Ezért a helyi vízellátási rendszerek továbbra is fontos elemei lesznek az ivóvízellátásnak. A helyi és regionális vízellátással kiszolgált vízmennyiség arányát — a jelenlegi 80—-20%-hoz képest -—• 2000 körül 50—50%-ra becsüljük. — A vízbázisok között is első helyen marad a parti szűrésű vízkészlet. Jelenleg az ivóvízigények 50%-át nyerjük az igénybevételével és a távlatban is ilyen arányban vesszük figyelembe. A parti szűrésű vízkészletnek mennyiségi és minőségi védelme emiatt az egyik legfontosabb föladata a vízgazdálkodásnak. Veszélyeztetése mind a víz felől, mind a háttér felől fennáll, védelmét tehát mindkét irányból biztosítani kell. A településekből származó, valamint mezőgazdasági és ipari tevékenységre visszavezethető szennyeződési folyamat megállítása, illetve lassítása összehangolt vizsgálatokat, értékelést és intézkedések sorozatát teszi szükségessé. A felszín alatti vízkészletek közül a rétegvíz kevésbé veszélyeztetett, de védelmét az ivóvízellátásban betöltött szerepénél fogva — az igények 30—35%-át tervezzük ebből a forrásból kielégíteni — ugyancsak biztosítani szükséges. — A talajvíz ma még jelentős szerepet játszik a helyi vízellátásban. Védelmét alig, vagy csak drága áron lehet biztosítani, ezért a távlatban országos viszonylatban nem számolunk az igénybevételével. A háztartások, illetve a települések nem ivóvíz minőségű vízigényének kielégítésében jelentősége lehet. .—- Az ivóvízellátásra igénybevett készletek védelme ellenére a jelenleginél nagyobb arányú víztisztításra kell felkészülni a távlatban. Elsősorban a parti szűrésű vízkészlet használatában várható a tisztítási igény előtérbe kerülése, mely a fertőtlenítésen kívül a vas-mangántalanítás, a savtalanítás, az ózonizálás, a szűrés (lassú szűrés, aktív szűrés) technológiájának elterjedését jelentheti. Aránya nehezen beosülhető. A védelem érdekében tervezett beavatkozások, valamint a mezőgazdasági és ipari fejlesztés együttes hatásának előrejelzése az észlelési technikában is előrelépést kíván. — A technikai fejlődés, a szolgáltatás rendszerének és rendjének fejlesztése a fajlagos lakossági vízszükségletek lassúbb növekedését, az ipar takarékosabb vízhasználatát eredményezheti. A technikai fejlődés a szerelvények és csőanyagok minőségében, az építéstechnológiában érezteti hatását, eredménye a mainál jóval alacsonyabb vízveszteséggel fejezhető ki. A szolgáltatás rendszerének és rendjének fejlesztésével a vízellátás biztonsága növelhető, illetve a vízhasználati szokások alakulhatnak a mainál kedvezőbben. A szükségletek és a fejlődésre ható tényezők számbavételénél az ivóvízellátás legfontosabb jellemzői várhatóan a következőképpen alakulnak: Átlagos vízszükséglet Ivóvízművek mértékadó kapacitása Tárolókapacitás Vezetékhálózat Vízellátás aránya: városokban községekben országos átlag 5 millió m

3/d 7,0 millió m

3/d 2000 ezer m

3 60—70 ezer km 98% 85% 95% Regionális művek létrehozása szükséges a következő térségekben: — Budapest és az agglomeráció térségében, a Dunakanyart is ideértve (a főváros és az agglomeráció együttes rendszerének megteremtésével);