Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
10. szám - Áll Lajos–Dr. Szirota István: Magyarország vízellátásának és csatornázásának helyzete és fejlődése
Áll L .—Dr. Szirota 1.: Magyarország vízellátása Hidrológiai Közlöny 1981. 10. sz. 435 —- Keletmagyarország térségében (Debrecen, Nyíregyháza) -Ész ak-Magvarország térségében (meglévő rendszer fejlesztésével, Miskolc, Ózd, Salgótarján); — Dél-Alföld térségében (vízhiányos térségek: Szeged, Békéscsaka, Kecskemét stb. ellátása érdekében); — Észak-Dunántúl térségében (a bányászat vízelvonása és az ipari, urbanizációs fejlődés következtében); — Balaton térségében (Középdunántúl); — Sopron-Szombathely térségében (a térség vízpótlásának biztosítására); —- Dél-Dunántúl térségében (a helyi vízkészlet pótlására, Pécs és térsége). A csatornázás területe A csatornázás, szennyvíztisztítás fejlődésére ható szempontok megítélése: — A települések közműves csatornahálózata a továbbiakban is elvezeti az ipar technológiai szennyvizeinek egy részét. A magas fajlagos beruházási költségek a vízellátásnál nagyobb mértékben indokolják a gazdasági megfontoláson alapuló közös rendszer létrehozását, illetve — szükség szerint — az ipar szennyvízelvezetésének önálló megoldását. Az ipari szennyvizek előtisztítását annak jellegéből, a csatornába ós a szennyvíztisztításra gyakorolt hatásából kiindulva, ökonómiai megfontolással kell megállapítani. — A szennyvíztisztítás lemaradásának felszámolása — országrészenként, térségenként, illetve befogadóként más szempontok szerint — az eddigiekhez mérten nagyobb erőfeszítést kíván (beruházási arányok, technológiai, technikai fejlesztés, kutatás-tervezés stb.). Emellett a beruházási költségek mértéke a fejlsztés beruházási eszközökkel megoldható területein kívül, az egyszerű, kisebb költséget igénylő megoldások alkalmazását, a természetben lejátszódó folyamatok fokozottabb igénybevételét is szükségessé teszi. —- A szennyvíztisztítás vagy a szennyvíz ártalommentes elhelyezése — mint eddig általánosan alkalmazott megoldás — mellett növekvő mértékben teret kell biztosítani a szennyvíz és szennyvíziszap mezőgazdasági és erdészeti hasznosításának. A mai ismeretek mind műszaki, mind mezőgazdasági szempontból a megoldás előnyeit bizonyítják, így reálisnak véljük, hogy az ezredfordulón a szennyvizek 20%-át, a szennyvíziszap 80%-át gazdaságosabb a mezőgazdaságban hasznosítani, mint az élővizekben, talajon elhelyezni. — A településfejlesztés a kisebb települések csatornával való ellátását is szükségessé teszi. A szennyvízelhelyezésre alkalmas befogadók távolsága, a szennyvíztisztítás gazdaságos megoldása az ország több térségében a regionális csatornázási és szennyvíztisztítási rendszer kialakítását indokolja. A fokozott vízvédelmi követelmények a tisztított szennyvizek bevezetését sem teszik lehetővé a Balaton, a Velencei-tó, a Ráckevei Duna stb. esetében. Ezekben a térségekben regionális szennyvízelvezető rendszer révén — más befogadókba való szennyvízbevezetés nyújtja a megfelelő műszaki megoldást. A csatornázás és szennyvíztisztítás fejlesztésének legfontosabb mutatói 2000-ben várhatóan a következőképpen alakulnak: Közművel elvezetett szennyvízmennyiség 5,0 millió m 3/d Tisztított szennyvízmennyiség biológiailag 2,8 millió m 3/d csak mechanikailag 0,5 millió m 3/d összesen 3,3 millió nr'/d Keletkező szennyvíziszap mennyisége (94%-os víztartalommal) 15 ezer m 3/d csatornahálózat hossza 21 ezer km lakossági ellátás városokban 92% községekben 60% országos átlag 80% Regionális szennyvízelvezető és tisztító rendszer kialakulása várható: — a Balaton és a Velencei-tó térségében, a Dunakanyar és a Mátra üdülőövezetében, — a budapesti agglomerációban és a TatabányaDorog-Észtergom ipari térségében, —- ugyancsak regionális rendszernek tekinthető Budapest és a későbbiekben más nagyvárosok rendszere, a körülöttük lévő agglomerációs települések csatornázási rendszerének együttesével. 3. A fejlődés tervezett értékeinek megbízhatósága A távlati fejlesztés megfogalmazásával azonos érdeklődésre tarthat számot annak a gondolkodásnak az ismertetése, amelynek révén a fejlesztés tervezett színvonalát végül is az elérni kívánt sávval vagy becsült értékkel jellemezhetjük. Az ismertetett fejlesztésnek vannak feszítő erői, mint a lakásépítés, a lakosság életszínvonalának növelése, vagy az ipari, mezőgazdasági fejlesztés. Ezek mindegyike a más' ágazatokkal való szoros kapcsolatot jelzi. A vízellátási és csatornázási fejlődés számadatainak extrapolálással való megállapítása — az előrejelzés leggyakrabban alkalmazott módszere — bizonyos fokú bizonytalanságot eredményez. Mindezek a gondolatok éreztetik, hogy a távlati fejlesztés országos összesített értékekkel nehezen jellemezhető. Valószínű, hogy az ellátási arányok alakulása fogja a legnagyobb valószínűséggel megközelíteni az előrejelzett értéket. Megbízhatóságát 95—98%-osnak vesszük. Érdemes azonban a műszaki megoldás tartalmát tekintve egy kis fejtegetésbe bocsátkozni. A közműves vízellátás és csatornázás lakosságra vetített értékei a mai technikai felkészültségből levezetett értékek. Már ma is látható azonban, hogy az ellátásnak más formái is lehetnek, anélkül, hogy a lakosság érdekei háttérbe szorulnának.
