Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

10. szám - Áll Lajos–Dr. Szirota István: Magyarország vízellátásának és csatornázásának helyzete és fejlődése

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 61. ÉVFOLYAM 10. SZAM Budapest, 1981. október 429—476. oldal Magyarország vízellátásának és csatornázásának helyzete és fejlődése ÁLL L A J 0 S*—D K. SZIROTA ISTVÁN* I. Bevezetés A közműves vízszolgáltatás és csatornázás a termelő infrastruktúra kategóriájába tartozó társadalmi-gazdasági tevékenység. Az infrastruktúra valamely terület gazdasági fejlődését befolyásoló tényezők között fontos szerepet játszik: az ipar, a mezőgazdaság ós a lakosság telepítésének egyik nélkülözhetetlen eszköze. A többi infrastrukturális ágazattal együtt a közműves vízellátás-csatornázásnak a termelőerők telepítésében is szerepe van, amennyiben elősegíti a terület természeti erőforrásainak jobb kihasználását. A közműves szolgáltatásokat — így a vízellátást, csatornázást is — jellemzi á magas beruházási, a növekvő üzemletetési költség, a beruházások időigényessége, a nehezen megfogalmazható hatékonyság, ez utóbbiból következően, a fejlesztési sorrend megállapításának bonyolultsága. A vízellátás és csatornázás helyzetének értékelésére és fejlesztésének megfogalmazására olyan időszakban kerül sor, amikor a közműves szolgáltatással szembeni elvárások rohamosan növekszenek. A vízgazdálkodáson belül e területre biztosítható anyagi erők hatékonyságát a széles körű szakmai nyilvánosság ós egyetértés révén kívánjuk fokozni, mivel az ágazati célkitűzések végrehajtása a kutatással, tervezéssel, beruházással és üzemeltetéssel foglalkozó szervezetek és szakemberek összehangolt munkáját követeli. Csatornázás (ellátott területen élő lakosság aránya, %): 1945. 1960. 1965. 1970. 1975. 1980. Város 35 50 54 57 63 72 Község — 1 2 3 8 12 Ország 18 23 25 28 33 43 Az ivóvízművek 1960. évben 1,1 millió m

3/d kapacitása 1980. év végére elérte a 3,7 millió m

3/d értéket. (Ipari közüzemi vízművekkel együtt 4,0 millió m

3/d.) A vízvezeték-hálózat hossza ugyanezen idő alatt 7 ezer km-ről 33 ezer km-re növekedett. A vízellátás fejlődéséhez képest a csatornázás lényegesen elmarad. A lemaradást jellemző arányszámokhoz képest további hátrányt fejez ki az a tény, hogy az elvezetett szennyvíz mennyiségének kisebb része kerül tisztításra és csekély a biológiailag tisztított szennyvizek aránya: Megnevezés 1960. 1965. 1970. 1975. 1980. II. A vízellátás és csatornázás helyzete 1. Az elmúlt időszak fejlődésének jellemzése A II. világháború előtti, szinte csak a fővárosra és a nagyobb városokra kiterjedő közműves vízellátást és csatornázást 1950. évtől a dinamikus fejlődés jellemezte: Vízellátás (ellátott lakosok aránya, %): 1950. 1960. 1965. 1970. 1975. 1980. Város — 75 80 84 86 89 Község — 5 10 30 40 54 Ország 22 35 44 55 66 75 "Országos Vízügyi Hivatal, Budapest — Közcsatornán elvezetett szennyvíz [millió m

3/d] 0,7 0,8 1,2 1,8 2,4 — tisztított szennyvíz [millió m

3/d] — 0,1 0,3 0,6 0,9 — biológiailag tisztított szennyvíz (millió m

s/d] — 0,1 0,2 0,3 0,7 — csatornahálózat hossza [ezer km] 2,9 3,5 4,6 7,2 7,5 A naturáliákkal jellemezhető fejlődésen kívül, az üzemeltetés szervezete is kedvező változáson ment keresztül. 1958—1962 között az addigi 430 üzemeltetési szervezeti egységből megyei (városi) víz-, csatornamű és fürdővállalatok alakultak. A hatvanas évek közepétől pedig folyamatosan alakultak az OVH közvetlen felügyelete alá tartozó regionális vállalatok. Jelenleg 5 OVH vállalat és 32 tanácsi vállalat működik.