Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

1. szám - Váradi József: A Hajdúhátsági Többcélű Vízgazdálkodási Rendszer üzemeltetési alapelvei

44 Hidrológiai Közlöny 1981. 1. sz. Váradi J.: A Hajdúhátsági többcélú rendszer utasítások is tetszés szerinti szivattyúkhoz legyenek csatlakoztathatók. Ezt az igényt a karbantartási okok és az esetlegesen előforduló üzemzavarok miatt kikapcsolódó szivattyúk pótlási igénye teszi szükségessé. A 2. számú napi kiegyenlítő tározó A szivattyútelep, 11 1 2 vezetékre dolgozó egységének üzemét a 2. sz. napi tározó vízszintjéről vezéreljük, egyetlen szempontot figyelembevéve, nevezetesen azzal a megkötéssel, hogy az esetleges szünetelő vízelvezetések miatt a tározó nem töltődhet túl. Ennek érdekében a tározóban elhelyeztünk egy olyan vízszintértékelőt, mely akkor lép üzembe (azaz ad leállítási parancsot a szivatytyútelepre), ha a tározó vízszintje az előírt biztonsági értékig megközelítette a tározó töltésének koronaszintjét. A 2. sz. napi tározó és az N-l-2 tározó közötti H-l-2 gravitációs vezeték alulról van elzárva, s a zárószerkezet nyitását, illetve zárását áz N-l-2 tározó vízszintje vezérli. Energiacsúcs idején a szivattyútelepnek a 2. sz. napi tározóra dolgozó egységeit is óraszerkezet indítja és állítja le. Az óraszerkezet zárási utasításának itt is prioritása van a tározótól jövő jellel szemben. A napi tározók működési és működtetési elvét tisztázva rátérhetünk a rendszer többi létesítményének a működésére. A rendszer déli részének üzeme Mint ahogy az 1. sz. napi tározó ismertetésénél már elmondtuk, az L-l tározó töltését a saját vízszintje vezérli. Az L-l tározóban így befolyó víz abból, részben az L-2 tározóba, részben a H-III vezetékbe kerül a következő módon: Az L-l és L-2 tározót az alulról vezérlés elvét szem előtt tartva egy, az L-2 tározó vízszintjéről vezérelt elzárószerkezet köti össze. Az L-2 tározó végén pedig egy alvízszinttartó kerül beépítésre, aminek feladata, hogy — ugyancsak alulról vezérléssel — a Pece-ér előírt üzem vízszintjét tartsa biztosítva ezzel a vízfolyásra települt szivattyús vízkivételek üzemszintjét. Az L-l tározó felé történő vízleadást egy, a napi tározóban elhelyezésre kerülő bukó biztosítja. A bukó koronamagasságát a napi tározó hasznos térfogatát meghatározó vízszintjével kell azonos magasságban kialakítani és úgy kell méretezni, hogy a H-I-l vezetékre dolgozó szivattyúk teljes kapacitásának megfelelő vízmennyiséget képes legyen szállítani. A napi kiegyenlítő tározót és az L-l tározót összekötő közbenső vezetékszakasz a vasút és az országút alatt csövön jut keresztül, a kiegyenlítő tározó bukója és a cső torkolata között, legalább 30 m hosszú csatornaszakaszt kell megépíteni abból a célból, hogy ott a bukó hitelesítő méréseit el lehessen végezni. Az áteresztő cső záradék-vonala, a belépő szelvényben, legalább D/3 átmérővel legyen a csatorna minimális üzemvízszintje alatt. Az L-l tározó és a H-III vezetékszakasz találkozási pontjánál be kell építeni egy elzáró szerkezetet, ami a csővezeték javításakor szükséges elzárást teszi lehetővé. A H-III vezeték kezdetén az L-l tározó mindenkori vízszintjének megfelelő nyomás alakul ki, s ez kedvezőtlen esetekben gravitációs vízmozmozgást eredményez. Ugyanakkor a H-III vezeték az L-l tározótól, mintegy 1,5 km-re kétfelé ágazik; a H-III-1 és H-III-2 vezetékszakaszokra oly módon, hogy a H-III-1 csőszakasz vízszállító képessége lényegesen nagyobb a H-III-2 vezetékénél, így gravitációs vízszállítás esetén előfordulhat az, hogy a H-III-1 vezetékszakasz olymódon megszívja a vezetéket, hogy a H-III-2-be nem tud a szükséges vízhozam belépni. Ennek megakadályozására irányoztuk tehát elő a H-III-1 szakasz elejére egy olyan (a későbbiekben esetleg automatizálható) fojtás beépítését, amely minden körülmények között biztosítja a H-III-2 szakasz vízellátását. A fojtást biztosító szerkezettel szemben nem követelmény a tökéletes vízzárás, ugyanakkor kialakításánál gondolni kell arra, hogy esetleg automatizálási igény felmerülése esetén az könnyen és olcsón átalakítható, illetve az automatikusan mozgatható szerkezet egyszerűen beépíthető legyen. A H-III-1 és H-lll-2 vezeték végére vízhozammérési lehetőséget kell biztosítani, a fojtás mértékének beállítására. A H-III-1 az E-tározóba, a H-III-2 vezeték az A-l tározóba vezeti a vizet és mindegyik vezeték végére egy olyan elzárószerkezet kerül, melyet —az alulról vezérlés elvét figyelembevéve — a megfelelő tározó vízszintje vezérel. Az A-l tározóból, alulról vezérléssel, nyílt csatornán juttatjuk el a vizet az A-2 tározóba. Ezért az A-l tározó töltésében az alvizéről vezérelt zárószerkezetet kell beépíteni. Ha az A-l tározó alatti csatornában az A-2 tározó maximális vízszintje kialakulhat, a két tározó közé több műtárgyra nincs szükség, ellenkező esetben a csatornát alvízszinttartókkal bögézni kell és az A-l tározó végén lévő műtárgyat a legfelső böge vízszintje vezérli. A távirányítással állítható magassági helyzetű vízszintérzékelő mindig ahhoz a műtárgyhoz kerül, amelynek alvize megegyezik az A-2 tározóban kialakult vízszinttel. Az előirányzott alulról vezérlés következtében az A-2 tározó, valamint az E tározó végéhez alvízszinttartó kerül beépítésre és ha szükséges, mind az Ágodvölgyet, mind a Vérvölgyet a már említett alapelvek szerint bögézni kell. i., . , A rendszer északi részének üzeme A rendszer északi részének ismertetésére áttérve (2. sz. ábra) a B-l tározóhoz csatlakozó létesítmények vezérlési elvét kell ismertetnünk, hiszen a B-l tározót kiszolgáló H-III-1 csatorna működési elvéről az 1. sz. napi tározó ismertetésénél már szóltunk. A B-l tározóhoz nyíltcsatornával csatlakozik a B-2 tározó, ezért itt ugyanazok az alapelvek érvényesek, mint amelyeket az A-l és A-2 tározókkal kapcsolatban már bemutattunk. Ennek megfele-