Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
8. szám - Kuzman Gábor: Hidrológiai észlelések a Duna budapesti szelvényében
368 Hidrológiai Közlöny 1981. 8. sz. Kuzmann G.: Hidrológiai észlelések CMHTaeror ocoöo öjiaroripiiHTHbiM, MTO B neMaraoM BHfle COXpaHHJIHCb flaHHbie 00 H3MCpeHHT>IX pacxoaax BOflbi 3a nepiiofl 1832—1838 rr: iiMeercji 13 nap flamibix, KOTOPBIE ocBeujaioT fluariaaoH ypoBHeií OT Z//217 AO íí/511 CM. McXOflfl H3 3THX flaHHblX nOCTpOCHa KpHBajI pacxoflOB, KOTopaji fleHCTBHTejibHa «o 31. 05. 1872. r. PacMHTaHbi 95%-e flOBepiiTejibiibie ypoBim TOMHOCTH npHMeHCHHH KpHBOH. HsMcpeHHM BbinojiHji^iicb BepTyuiKOH BojibTManna, ipe3BimaiiH0 aKKypaTHO HO JXawe H3 HHX OCOÖO TOHHbIMH CMHTaiOTCÍl 3 H3MepeHIlH, BbinOJIHeHHbie BbiflaiomHMCji BeHrepcKHM rH«p0TexHHK0M BamapxeiíH riaji. ÓocJie 01. 06. 1872. r. — MTO cmiTaeTcji naroü saKpbrnoi uiopoKuiapcKoro pynaBa — CTOK pacHinaH no H3MepeHH}IM nepnofla 1887—1911 (25 pacxo^oB). PaciHTaHbi cpeflHeMec^MHbie h cpe/iHeroaoBbie pacxo^bi bo^h. FIoCKOJibKy HMeioiUHecfl HaöjnoceHHíi He oxBaTbiBajm 3jiefloBbie ycjioBHji, CBefleHH>i no jie/joBoi! oöcTanoBKe BOCCTaHÓBJieHbi nyTeM HayMeHHji MecTHbix H3BecTHíí eH<e«HeBHbix raaeT H npnoflHiecKHX »ypHajiOB aaHHoro nepHOfla. Hydrologische Beobachtungen im Profil der Donau . bei Budapest Kuzmann, G. In der Hvdrologie sind die langdauernden, kontinuierlichen Beobachtungen von besonderer Wichtigke'it. Dies bezieht sicli besonders auf die Abfluss-Daten der über bedeutend grosse Einzugsgebiete verfügenden Flüsse, nachdem im Besitz dieser Daten die bisherigen antropogene Einflüsse — und deren künftige Folgen — verhiiltiiismássig genau bestimmt werden können. Auch die bereits publizierten Daten der Budapester Donau-strecke umfassen eine bedeutende Periode: Wasserstandsbeobachtungen von 1876 und Abflussmengenmessungen ab 1887. In dieser Abhandhmg werden die untersuehbaren Perioden -— zurüekgehend — bis zurn Jahre 1817 verlangert. Der Budapester üonaupegel wurde wahrsebeinlieh am Ende des XVIII. Jahrhunderts (um 1785) errichtet, aber über seine regelinássige Ablesung liaben wir nur seit dem 1. V. 1817 Kenntnis. Die tágliehen Daten von V. 1817 — III. 1849 stehen uns sozusagen mangellos, wáhrend jene zwisehen IV. 1&49—XII. 1875. mehrweniger mangelhaft zur Verfügung. Die Mángel können aljer mit einigen zeitgenössischen (an versehiedenen Stellen publizierten) Nachweisen und Aufarbeitungen ergánzt werden. Die Fehlergrenze der trotzdem noch zurückbleibenden mangelhaften Daten habén wir auf 95 %-igem Konfidenzniveau berechnet. Es kann als ein besonderes Glück betrachtet werden, dass die zwisehen den Jahren 1832—1838 durehgeführten Abflussmessungsdaten im Druck zurückgeblieben sind und wir, wenn auch teilweise mangelhaft: mit Verwendung von 13 Wertpaarerl, die zwisehen +217 und +511-der Wasserstandsbereich umfassen, die bis 31. Mai. 1872 als gültig zu betrachtende Abflussmengenkurve festgestellt habén, mit deren Fahlergrenze von 95 %-igem Konfidenzniveau. Die Messungen wurden mit Woltmann-Flügel durchgeführt undzwar mit ausserst grosser Sorgfalt, aber auch^ von dicsen ragon die drei Messungen von VÁSÁRHELYI Pál hervor. Nach 1. Juni. 1872 — welches Dátum den Verschluss des Donauarmes bei Soroksár bedeutet — wurden die Abflüsse aufgrund der Messungen zwisehen 1887 — 1911 vorgenommenen 25 Messungen berechnet. In Kenntnis der Wasserstánde und des Abflusskurven konnten auch die monatliehen und jáhrliehen Abflüsse berechnet werden. Nachdem sich die Beobachtungen im allgemeinen nicht auf die Eisdaten ausgebreitet habén, wurden diese durch Durchsicht des sozusagen ganzen zeitgenössischen Nachrichtenmaterials der Zeitschriften und der Tagesblátter festgestellt. Könyvismertetés Dr. Bartha I., Perecsi F., Dr. Ravasz T., Rácz T., Dr. Vermes L.: „Szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági elhelyezése és hasznosítása" (Vízügyi Műszaki Gazdasági Tájékoztató) 120. sz. kiadi'ány VJZDOK, Budapest, 1980.: 280 oldal, 18 ábra, 57 bibliográfia Településeink vízgazdálkodásának jelenleg egyik legégetőbb feladata a keletkező szennyvizek összegyűjtése, megfelelő tisztítása és károkozás nélkül elhelyezD/ise, nem kisebb gond a szennyvíztisztítás melléktermékének, a szennyvíziszapnak a kezelése és elhelyezése sem. A megoldás egyik — méghozzá gazdaságos — lehetőségét kínálja a talajban — rekultivációra szoruló, vagy mezőgazdaságilag művelt területeken — történő elhelyezés, ami egyben a szennyvizek, illetve a szennyvíziszapok értékes anyagainak hasznosítását ÍB lehetővé teszi. A tanulmány bevezetőjében vázolja a szennyvíztisztítás és az iszapkezelés terén Magyarországon jelentkező feladatokat, a mezőgazdasági szennyvíz- és szennyvíziszap elhelyezés ökológiai alapjait ós agronomiai lehetőségeit. A második fejezet a vízügyi ágazati követelményeket foglalja össze, majd pedig a mezőgazdasági elhelyezésre felhasználható szennyvizek ős szennyvíziszapok minőségi értékelésük szempontjaival és a felhasználásuk egészségügyi felvételeivel foglalkozik. Ezt követően a kiadvány ismerteti a műszaki tervezés lépéseit, majd a szennyvíz- ós iszapelhelyezés technológiai megoldásait, műszaki lehetőségeit. A szennyvíz- és szennyvíziszap hasznosítás ökonómiai szempontjairól, a megvalósítás formájáról és szervezéséről ad áttekintést ós végül az alkalmazott módszer gyakorlati megvalósításának néhány külföldi ós hazai példáját ismerteti. Az irodalomjegyzék a témával foglalkozó — elsősorban hazai — szakirodalmat mutatja be, amelyre a szerzők az anyag összeállítása során alapvetően támaszkodtak. A tanulmányt a vízgazdálkodás bármely területén dolgozó szakemberek jól hasznosíthatják. Dr. Erdélyi Mihály: Mérnöki célú vízföldtani térképezés (VITUKI közlemények, Budapest, 1979., magyar és angol nyelven.) Viszonylag kis példányszámban jelent meg a Szerző újszerű, hiánypótló, elsősorban oktatási célú könyve. A könyv 6 témakört tárgyal: 1. A tározás területének vízföldtani térképezése. 2. Csatornák, csővezetékek vízföldtani térképezése. 3. A talajerózió vízföldtani térképezése. 4. A felszín alatti víz védelmével kapcsolatos vízföldtani térképezés. 5. Vízföldtani térképezés a szilárd ós folyékony hulladék felszíni elhelyezése céljából. 6. Vízföldtani térképezés a felszín alatti tározás, dúsítás és szikkasztás céljából. A hat témakört tartalmazó hat fejezetben a szerző a legkorszerűbb kutatási tevékenységeket ismerteti. A tárgyaltakhoz sok szaktudományág kapcsolódik, így a földrajz, geológia, geofizika, hidrológia, hidrobiológia, hidrogeológia, vízépítés, vízgazdálkodás, általános kémia, meteorológia, radiológia, hidrokémia és geokémia. A szerző érdeme a következetes hidrogeológiai szemlélet. Nyilvánvaló, hogy a vízellátás felszín alatti vízkészletre támaszkodó hidrogeológiai előkészítése, az ásvány- gyógy- ós hévizek hasznosítását előkészítő hidrogeológiai munkák, a vízépítési műtárgyépítés hidrogeológiai előkészítése, a bányavíztelenítések hidrogeológiai vizsgálata, és egyéb mérnökgeológiai feladatokkal kapcsolatos vizsgálatok is feldolgozást érdemeltek volna. Erre azonban csak további kötetekben lehet mód. Kár, hogy a hivatkozott szakirodalom terjedelme is korlátozott, így több hazai szerző nem kerülhetett említésre. Mindazonáltal, szakkönyvtárunk értékes darabbal bővült. Németh László (MÉLYÉPTERV)
