Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

8. szám - Kuzman Gábor: Hidrológiai észlelések a Duna budapesti szelvényében

362 Hidrológiai Közlöny 1981. 8. sz. Kuzmann G.: Hidrológiai észlelések 3. A mederérdesség számítása A mérések hibáinak megállapításához szükséges a mederérdesség (y

0) ismerete, amely a vizsgált mederszakasz makro-és mikroérdességének összegét jelenti. Tekintsük a mederszelvényt két szimmetrikus, vízszintes tengelyű parabolából összetett alakzatnak az 1. ábra szerint. Ekkor bármely kiválasztott li mélységű függély tetszőleges p pontjában a sebesség ü=üA— In , U y o ) ahol C =8,48 (állandó), U* =(ghl)

2 a keveredési tényező. Ekkor a függély átlagsebessége w=uj-In —+c) , y. ey

0 a teljes keresztszelvényé pedig 2 n ey

0 3n+2 M3ra+2 ahol U*=(gHI)H*. Az Országház szelvényében 1928—1965 között végzett mérések adatainak felhasználásával és [4] gondolatmenetének követésével y

0= 129 mm értéket kapunk IF — O esetre. Ennek birtokában az átlagsebesség függvényében számítható — értéke: =2,500 + 0,351 W, (IFs 1,04 m/s) =1,947+1,450lT-0,516Jr

2. (lfal,04 m/s) Az összefüggések segítségével az egyes mérési szelvényekre számított y

0 értékeket a 2. ábra tünteti fel, azzal a megkötéssel, hogy y

0 nem lehet kisebb, mint a mederanyag 10%-os szitamaradékú szemátmérője. 4. A vízhozammérések állandó hibái A hibák miatt a vízhozamokat módosítanunk kell. A hibák négy fő csoportra oszthatók: Szel vény fel vétel hibái: — a szelvény a merőlegestől I. eltér k

n< 1,000 — a vízhozamot helytelenül redukálták a más vízállásra való átszámításkor A;

3

3< 1,000 IV. A vízhozam nem permanens volta miatt szükséges redukció 1,000 Az egyes tényezők értéke az alábbiak szerint számítható, illetve becsülhető: 4.1 Ha a szelvény a sodorvonalra emelt merőlegestől a szöggel eltér, k

n^ cos a 4.2 Engels képletének és Weissmahr József mérési adatainak [41] felhasználásával, egyszerű levezetéssel k

1

2=l-0,08W*M*IG ahol W szelvény középsebessége, M a közepes mélysége, és G a nehezék súlya. 4.3 Amennyiben a szárny a vízszálak irányától (vízszintes síkban) y szöggel eltér, [41] grafikonja szerint k.

n— 1 lcos

3y 4.4 Ha a műszer tengelyének a vízszintes síkkal bezárt szöge ő, akkor k

2

2^ 1 jcos

3ö Amennyiben a ö szög nem ismert, [41] adatainak alapján jfc

2

2^l+3,47TP/G* 4.5 A k

:

u korrekciós tényező nem más, mint a tényleges középsebesség és a 0,5 M mélységben mért sebesség hányadosa, azaz ^31—~ log -^-+3,683* ey o log M 2y

0 -3,683*: 4.6 Ha a szelvény tényleges középsebessége a 3. pont szerint számított W, a hibás számítás szerint pedig W

0, akkor W k 32 " W 0 — a mérőkötél a függőlegestől eltér &

1

2= 1,000 II. A sebességmérés hibái: — a műszer tengelye a vízszálak irányától vízszintes síkban eltér &21 — 1,000 — a műszer tengelye a vízszálak irányától függőleges síkban eltér &

2

2&: 1,000 III. Számítási hibák: — a függély középsebességének a mélység felében mért sebességet tekintették 1,000 — a szelvény középsebességé- • nek a függélysebességek egyszerű számtani közepét vették 1,000 1 =U

±J wdx = (J^+OH-^] . I y

n 2 + n J x w+2 4.7 A függélysebességek redukcióját a múlt század első felében az Eytelwein-képlet alapján végezték. E szerint a korrekciós tényező ,* _(M_2_ T+2M

1 f 3

3 M

1 T+2M

2) ' ahol M

l a tényleges, M

2 a redukált függélymélység, T pedig a függélyek távolsága. Ezzel szemben a tényleges korrekciós tényező inkább