Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

8. szám - Dr. Benedek Pál–Licskó István–Uzarovicz Roman: Szervetlen mikroszennyezők eltávolításának lehetőségei a szennyvíztisztításban

Dr. Benedek P.—Licskó 1.—Uzarowicz R.: Szervetlen Hidrológiai Közlöny 1981. 8. sz. 353 a, b, 1-nyers szennyvíz C, 2 - biológiailag tisztított szennyvíz 1 pH= W-W 2 pH-7,35-7,60 1 pH = 7,30-7,60 2pH= 7,55-7,80 1 pH - 7,40-7,70 2 pH- 7,65-7,80 10. ábra. Nehézfémek kicsapódása nyers- és biológialag tisztított szennyvízben Puc. 10. Ocaxcdeitue míixcejibix MemaAAoe e Cbipux u öuoAoewiecKU oiutyeHHbix cmoKax Abb. 10. Ausfallung von Schwermetalle in rohem und biologisch geklartem Abwásser A 6—10. ábrákon szemmel is látható törvény­szerűségeket szerettük volna matematikailag is értékelni. A kicsapódás mellett Ifellépőj adszorpciós jelenség hiperbolikus függvénnyel jellemezhető, melynek egyenlete ?/=100-­k xt k 2+t (1) ahol: y — kicsapódás után oldatban maradó nehéz­fém (%-ban, vagy mg/l-ben) — állandó k 2 — állandó t" — kontakt idő (óra) (O<t<8,0) Az 1. táblázat tünteti fel a konstansok hozzáve­tőleges értékeit. A 7. és 9. b ábrákon látható anomá­liák magyarázatát fentebb már indokoltuk. összefoglalás A szervetlen mikroszennyezők — melyeknek nagyobb részét a nehézfémek alkotják — veszélyt jelentenek a vízi élővilág számára. Befogadótól va­ló távoltartásuk alapvetően kétféle módon érhető el: a) szennyvízkezelés a nehézfém szennyezés ke­letkezésének helyén (forráskontrol), b) nehézfém eltávolítás a városi szennyvíztisztító telepen. A nehézfémek kevés kivételtől eltekintve (pl. ólom) elsősorban pontszerű szennyezőforrásból ke­rülnek a városi csatornahálózatba, vagy a befoga­dóba. Ez a tény lehetővé teszi, hogy a veszélyes nehézfém szennyezőket keletkezésük helyszínén „megfogjuk". A forráskontrol leggyakoribb alkal­mazási módja nehézfémek esetében az, hogy a szennyező anyagot szilárd állapotba visszük, majd alkalmas fázisszétválasztással elkülönítjük a víz­től. A szilárd állapotba vitel három módon történ­het: a) tagosítással (nehézfém-karbonátok, bázisos karbonátok és hidroxidok képződnek, melyek víz­ben rosszul oldódnak), b) szulfid ionok jelenlétében vízben ismét csak rosszul oldódó nehézfém szul­fidok keletkeznek; c) speciális szerves komplexképző anyagokkal organikus-nehézfém -komplexeket ala­kítanak ki, melyek kationos polielektrolitokkal szilárd fázisba vihetők és elválaszthatók a víztől. Regenerálás után mind a nehézfémek, mind a komplexképzők visszanyerhetők. Ez utóbbi módszer hazai alkalmazását a speci­ális komplexképzők és polielektrolitok magas ára jelenleg illuzórikussá teszi, a szulfidos kezelést pe­dig célszerűbbnek látjuk a városi szennyvíztisztító telepen alkalmazni. Bár a nemzetközi szakirodalomban sokat olvas­hatunk a nehézfémek szilárd állapotba vitelének (kicsapatásának) lehetőségeiről, legkedvezőbb kö­rülményeiről, egyáltalán nem hangsúlyozzák, hogy a szilárd állapot kialakítása és a folyadék-szilárd fázisszétválasztásra való alkalmasság nem azonos. A pH> 9,0 tartományban a frissen képződő, víz­ben rosszul oldódó nehézfém vegyületek kolloid, kvázikolloid diszperziót alkotnak. A galvanizáló és egyéb, nehézfém tartalmú szennyvizeket „termelő" üzemek szennyvizei jelentős koncentrációban tar­talmaznak olyan szerves vegyületeket, melyek kol­loid, stabilizáló hatással rendelkeznek. Ennek kö­vetkeztében a 9,0—10,0 pH tartományban a fo­lyadék-szilárd fázisszétválasztás hatásfoka — és így a nehézfém eltávolításé is — rendkívül rossz lesz. Kísérleteink szerint azonban a 10,5—11,0 pH tartományban elegendő Mg 2 + ion jelenlétében koa­guláció következtében a kolloid, kvázikolloid disz­perzió aggregatív állandósága megszűnik, a fázis­szétválasztás — és ezzel együtt a nehézfém eltávo­lítás — hatásfoka megközelíti a 100%-ot. A nehézfém-cianid és amin komplexek egyszerű lúgosítás hatására nem „engedik el" a nehézféme­ket. Az említett komplexeket lúgosítás előtt meg­felelő módszerekkel meg kell bontani. Az oxidatív körülmények között végzett komplexbontás (pl. cianid komplexeknél Na-hipoklorittal) még azzal az előnnyel is jár, hogy a többféle vegyértékkel is rendelkező nehézfémek az oxidáltabb formát ve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom