Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

6. szám - Budavári Kurt: Kommunális szennyvizek és szennyvíziszapok mező- és erdőgazdasági területeken történő elhelyezésének problémái

Budavári K.: Kommunális szennyvizek Hidrológiai Közlöny 1981. 6. sz. 253 a gépi iszapvíztelenítés építményeinek és gépeinek, valamint a rakodó- és szállítóeszközöknek és a depóniahelyek kialakításának a költségei; így tehát — összességében — csővezeték alkalmazása esetén sem nagyobb általában a beruházási költség, mint a többi szállítási módnál, — a beépített csővezeték bármikor leágaztatható, vagy meghosszabítható (rendszerint nem nagy költséggel); így tehát ez a rendszer is rugalmasan tudja az iszapfogadás mindenkori igényét követni. 12 Dr. Juhász Endre—Dr. Magó István—Dr. Stehlik József: „Az iszapkezelés egységesítése" című tanulmányhoz: A tanulmány részletesen ismerteti az egységesítés érdekében eddig megtett erőfeszítéseket, amelyek valóban rendkívül fontosak, mert a korábban épült szennyvíztisztító-telepek mind más és más típusúak, így a tartalék- és pótalkatrészekkel váló ellátásuk csak rendkívül nehezen és költségesen valósítható meg. A hazai géptípusok kialakításának és alkalmazásának is alapfeltétele az egységesítés. A szerzők 8 típust javasolnak (1—25, 8—2000, 30—5000, 500—10 000, 2000— 10 000, 5000—50 000, 10 000—100 000 közötti és a 70 000 m

3/d feletti mennyiségekre). Ezeken túlmenően a következőre is rámutat a tanulmány: „Az iszapkezelés technológiáját egyes esetekben az iszap mezőgazdasági területen való elhelyezése egyszerűbbé teheti (folyékony iszap-injektálás a talajba)." Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy az injektálás várhatóan valóban nagyon jó iszapelhelyezési módszer lesz, de az iszap elhelyezése más módszerekkel is jól megoldható (pl. a gördülőcsöves árkos, vagy barázdás öntözési módszerekhez hasonlóan). A 12 tanulmány megjelenése óta is számos, rendkívül pozitív eredményről számoltak be a kutatók. Így például minden jelenlévő számára meglepetést okoztak az 1979. 01. 24-én a Fővárosi Csatornázási Művek által megrendezett vitaülésen elhangzott beszámolók: Ódor István, Dr. Gönczöl Jánosné, Dr. Szabó Zoltánné, Dr. Borica Gyula, Dr .Polyák Dezső, Dr. Czeglédi Jankó Géza és Dr. Ravasz Tibor előadásai egytől egyig azt erősítették meg, hogy a kellőképpen adagolt szennyvíziszap nemcsak, hogy nem ártalmas a kultúrnövényeinkre, hanem — ellenkezőleg — rendkívül serkentőleg hatnak ezek növekedésére és jelentősen növelik a terméseredményeiket. Itt kell említést tenni Dr. Bognár Győző—Dr. Vermes László: „A szennyvizek és hulladékok mezőgazdasági elhelyezésének, ill. hasznosításának hatása a mezőgazdasági vízgazdálkodásra" című, rendkívül figyelemre méltó, tanulmányról is, amely a Hidrológiai Közlöny 1980/4. számában jelent meg. Mindezek álapján a szennyvíziszapok mező- és erdőgazdasági területeken való elhelyezése a jövőben már nagyüzemi méretekben is megvalósítható. A további kísérletek főleg már — a szennyvíziszapok jobb hasznosítását és — a tervezésnél betartandó biztonsági tényezők csökkentését eredményezhetik (a jelenlegi 1,5—2,0-szeresről az 1,2—1,3 felé). 3. A komplex szemlélet szükségessége A) A szennyvíztisztító-telepek megvalósítási sorrendjének megállapításánál a teljes vízgazdálkodási és környezetvédelmi komlexitást is figyelembe kellene venni: a) A legsürgősebben azoknál a városoknál kellene — véleményem szerint — a szennyvíz megfelelő elhelyezéséről gondoskodni (és a hangsúly az elhelyezésen van és nem a tisztításon, mert azt csak az elhelyezéshez szükséges mértékben indokolt elvégezni), ahol az közvetlen környezeti veszélyt jelent: szag-, légy- vagy egyéb fertőzési ártalmat okozhat, mert a város új lakónegyede már nagyon megközelítette a szennyvíz elhelyezésére ideiglenesen igénybe vett területet, vagy a szennyvíz leszivároghat a karsztvízbe és azt megfertőzheti (mint pl. a budai hegyvidéken, ahol a fertőzés már a dunaparti hévízforrásokat is elérte) stb. b) Másodsorban azoknál a városoknál és nagyközségeknél szükséges a szennyvíz tisztításáról és megfelelő elhelyezéséről gondoskodni (lehetőleg mező- vagy erdőgazdasági területeken), amelyeknél a szennyvíz közvetett környezeti veszélyt vagy ártalmat okoz a vizeinkben; pl.: — ahol a szennyvíz a belvízi főcsatornahálózatba jut és ezen keresztül az öntővízbe (ezek közül a legsürgősebb Szarvas, valamint Debrecen, Hajdúnánás, Hajdúböszörmény, Balmazújváros, Hajdúszoboszló, Kaba, Nádudvar, Püspökladány, Karcag és Kisújszállás szennyvizeinek mechanikai tisztítás utáni öntözéses elhelyezése, mivel ezek a szennyvizek a rizstermesztés és az egyéb növények öntözése szempontjából már károsak: évente több száz millió Ft-ot kitevő népgazdasági kárt okoznak és ez az összeg évről-évre növekszik); — ahol a szennyvíz tóba, vagy csatornázott folyószakaszba jut (a Balaton, a Velencei tó, a Tisza, a Körösök térségében stb.) c) Harmadsorban kellene a nyáron kis vízhozamú vízfolyások és folyók menti városok és községek szennyvizeit elhelyezni, majd — végül — a többit. B) Az egyes szennyvíztisztító-telepek tervezésénél és megvalósításánál minden esetben a tisztítás, kezelés és elhelyezés teljes vertikumát kellene figyelembe venni a jövőben (vagyis a szennyvíz tisztításának és elhelyezésének, valamint a szennyvíziszap kezelésének és elhelyezésének egymással is szorosan összefüggő teljes problémakörét). A szennyvíz és a szennyvíziszap elhelyezésének szempontjai ugyanis nemcsak a tisztítási és kezelési technológiát határozzák meg, hanem — például — még a szennyvíztisztító-telep helyét is. Ugyanis, ha a tisztított szennyvíz elhelyezése — a szennyvizet kibocsátó település közelében lévő folyóba történik, akkor a tisztítótelepet a folyó közelében célszerű elhelyezni, — és a szennyvíziszap elhelyezése is mező- vagy erdőgazdasági területen történik, akkor cél-