Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

6. szám - Budavári Kurt: Kommunális szennyvizek és szennyvíziszapok mező- és erdőgazdasági területeken történő elhelyezésének problémái

252 Hidrológiai Közlöny 1981. 6. sz. Budavári K.: Kommunális szennyvizek azáltal, hogy a folyók fenékiszapjában akár évtizedeken át is felhalmozódhatnak és végül teljesen — és tartósan — tönkretehetik a folyók vizét (még a szennyvíz tisztítása esetén is, mert —- a szerzők szerint is — : ,,. .a szennyvízkezelés során a fémek nagy része rendszerint az iszapba kerül, míg kisebb része a tisztított szennyvízzel távozik. Az iszap végső elhelyezését és értékesítését annak fémtartalma döntően befolyásolhatja, ezért tartottuk szükségesnek, hogy országos tájékoztató felmérést végezzünk..."). 7 Dr. Homonnay András: „Szennyvíziszap elhelyezésének jogi problémái" című tanulmányából: ,,.. . A szennyvíztisztítás során keletkező másodlagos hulladékok, ill. melléktermékek kezelése, illetőleg azok elhelyezése nem, vagy csak áttételesen illeszthetők a meglévő szabályozás kereteibe... Ily módon...az az abszurd helyzet állhat elő, hogy. . .a koncentrált, esetleg átalakított, de még mindig szennyező anyag visszakerül a vízrendszerbe esetenként nagyobb károkat okozva, mintha a tisztítás meg sem történt volna.. . Teljes körű szabályozásnak jelenleg nincsenek meg a feltételei. .. Ezért a jogi szabályozásra irányuló javaslatnak bizonyos elvi jelentőségű keretek meghatározására és a jogi fejlesztés ütemtervére kell szorítkoznia... Mindezek miatt az iszap elhelyezésének komplex témakörében olyan átfogó, országos jelentőségű kérdésekben kell rendelkezni, melyek a későbbi részletszabályozás feltételeit teremtik meg. . ." 8 Fórizs József né—Dr. Szabó Zoltánné—Dr. Szovátay György—Dr. Vermes László: „Szennyvíziszapok mezőgazdasági hasznosítása" című tanulmányból : „Hazai körülmények között a szennyvíztisztító telepeken keletkező szennyvíziszapok elhelyezésére gyakorlatilag csak a földkéreg és zömmel annak is legfelső rétege: a talaj áll rendelkezésre. . .A talajban való iszapelhelyezés tehát az ország legnagyobb részén, igen sok helyen kikerülhetetlen — alternatíva nélküli —megoldás lesz, annál is inkább, mert a mezőgazdaságilag művelt területeken történő elhelyezés nemcsak az iszap anyagainak visszajuttatását szolgálja a természetes anyagforgalomba, hanem lehetővé teszi hasznos anyagainak ismételt fölhasználását is a növénytermesztés révén. Ez pedig egy improduktív, de társadalmilag nélkülözhetetlen feladat, a szennyvízkezelés és tisztítás mellékterméke, a szennyvíziszap ártalommentes kiküszöbölésének viszonylag gazdaságos megoldását ígéri..." „Az iszap talajban való elhelyezésekor a benne lévő anyagok hatása alapján agrokémiai szempontból kedvező és kedvezőtlen tényezőket különböztetünk meg. Föltétlenül kedvezően ítélendők meg a növényi tápanyagok (NPK) és a szerves anyagtartalom, valamint egyes nyomelemek (pl. Mn, Mo, valamint még azok, amelyekből növénytáplálkozási szempontból az adott talajban hiány mutatkozik). Kedvezőtlen elbírálás alá esik mindenképpen a kadmium (Cd), a nikkel (Ni), az ólom (Pb), a higany (Hg) és az arzén (As), de bizonyos mennyiségen felül káros lehet a cink (Zn), a réz (Cu), a króm (Cr). a szelén (Se) és n bór(Tí) tartalom is Az iszap vas- és aluminium-tartalma agrokémiai szempontból gyakorlatilag nem játszik szerepet, mint ahogy nincs jelentősége a makrotápanvagok közül a káliumnak sem, a települési iszapokban a nitrogénhez és a foszforhoz képest ugyanis koncentrációja igen alacsony." ,, Agronómiai szempontból a mezőgazdasági iszap-elhelyezés és hasznosítás iránt nem, vagy alig mutatkozik igény. Ennek több oka van; mindenekelőtt a talajművelési módszerek és a termelési struktúra változása, a természetes trágyaanvagok nem kellő értékelése (éppen azok nehézkes szállítása, kiszórása, felhasználásuk egyéb problémái miatt, szemben a műtrágyákkal), továbbá félelem az esetleges toxikus hatásoktól stb. . . A mostanában megindult fejlesztő munkának hézagpótló szerepe van ezen a területen is. A megkezdett kísérletek és a külföldi tapasztalatok azt bizonyítják ugyanis, hogy a korszerű agrotechnika és a talajművelés igényeivel az iszapelhelyezés megoldásai összeegyeztethetők, az érdekellentétek meg szüntethetők. A legtöbb helyen megtalálhatók az adott körülmények közt legalkalmasabb módszerek, még ha sok szervezési, szabályozási nehézséget kell is leküzdeni." 9 Dr. Juhász Endre—Ódor István: „Szennyvíziszapok deponálása" című tanulmányból: A deponálás különböző módjait ismertetik a szerzők. Figyelemre méltó — többek között — az a megállapítás is, hogy: ,,. . .a szállítási eszközök különféle módozatai a szállítandó anyag mennyisége, a távolság és a természeti adottságok kihasználásának függvényében . .az alábbiak lehetnek — híg állapotban (W=95%) csővezetéken szállítva, — híg állapotban (nagy vízfolyás térségében) uszály és csővezeték kombinációjával, — víztelenített állapotban tengelyen. . ." 10 Dr. Csanády Mihály: „A szennyvíziszapszállítás és elhelyezés egészségügyi szempontjai" című tanulmányából: A tanulmány szempontokat ad az iszapszállítás, deponálás és mezőgazdasági hasznosítás tervezéséhez és megvalósításához. A mezőgazdasági hasznosításra vonatkozóan a jelenlegi ismeretek alapján vázolja a szükségesnek látszó korlátozásokat. Figyelemre méltó megállapítása — többek között — a következő: „A hazai helyzet jelenleg nem érett az iszapfertőtlenítés széles körű megvalósítására,ezért a korlátozással való hasznosítás látszik inkább járható útnak." 11 Dr. Bartha István — Kiss György — Müller László: „Szennyvíziszap-kezelés, szállítás és elhelyezés költségei" című tanulmányból: A 10. ábra szerint a csővezetékes szállítás a legolcsóbb. A szövegben azonban a következő olvasható: „Elvileg üzemköltségben a legolcsóbb szállítási mód, de hátránya a viszonylag nagy beruházási költség. A beépített csővezeték állandó jellegű és ezért csak újabb beruházással módosítható. A rendszer tehát nem rugalmas, nem tudja az iszapfogadás mindenkori igényét követni..." Ezek az állítások vitathatók, ugyanis - csővezeték alkalmazása esetén elmaradhatnak