Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

5. szám - Dr. Schiefner Kálmán: Az ivóvízminőség romlása okainak felderítése biológiai módszerek segítségével

226 Hidrológiai Közlöny 1981. 5. sz. Dr. Schiefner K.: Az ivóvízminőség romlása nyeződést a k ül színről történő közvetlen becsurgás vagy a csurgalékvíz visszaszivárgása okozza. Ilyenkor a szennyezettséget jelző szaprobionta szervezeteken kívül előfordulhatnak növényi mikroszervezetek is. Különösen azokban a vízadó berendezésekben, melyek fedetlenek, elsősorban a falusi kutak vízfelszínén gyakran az ugróvillások rendjébe tartozó Podura aqiuüira tömeges előfordulása jelenti az ivóvízként! fogyasztásra való alkalmatlanságot. Az ásott kutak szennyezettségének megszüntetésére javasolt tisztítás és fertőtlenítés a talaj általános elszennyeződése miatt rendszerint csak átmenetileg nvújt védelmet. A karszt- és a bányavizek ivóvízkénti hasznosításának esetében a friss talaj-, felszínirészecskék, illetve a régebbi szennyezettségre utaló alkatrészek mikroszkópiai felmérése felhívja a figyelmet a biológiai szempontból szennyezettnek minősülő víz időszakos tisztításának, vagy a rendszeres fertőtlenítésnek a szükségességére. A védett vízadó rétegre telepített fúrt kutak vizének vizsgálata során a szennyezettséget általában az anyacső korrodeálódása révén beszívott talajvíz okozza. Ilyenkor a szennyezett védetlen talajvízben élő szervezetek jelenléte hívja fel a figyelmet a vízminőség romlás okára. Az is gyakori, amikor a mélyfúrású kutak mellé telepített aknából nyerik ki az ivóvizet, melvnék rossz műszaki kiépítése, illetve meghibásodása a felszínről a szennyezett víz becsurgását teszi lehetővé. A különben kifogástalan minőségű fúrt kút vize tehát a gyűjtőaknában másodlagosan szennyeződik. A fúrt kutak vize gyakran vasas, mely agreszszivitás következménye is lehet. Ilyenkor a szenvnyezettséget a nyálkás telepeket alkotó vasbaktériumok előfordulása jelenti [Crenothrix, Leptothrix, Clenothrix ssp.], melyeken könnyen megtelepednek egyéb szennyezettségre jellemző protozoonok is. így nemcsak a vastartalom jellegzetes íze jelent közegészségügyi szempontból kifogást, hanem a cső falán megtelepedett mikroorganizmusok is, melyek tömegei a vízvezeték eltömődését is előidézhetik. Ha az ivóvizet felszíni vízből nyerik, meg kel határozni összehasonlítás céljából a nyers felszíni víznek a biológiai képét is. Partiszűrésű kutak esetében a talaj- rossz szűrőhatásán kívül az áradásos időszak jelent veszélyt, mely elsősorban a termelőkút eliszaposodását idézi elő. Ilyenkor megnövekszik az üledék menynyisége, és a talajlakó szervezeteken és a felszíni vízre jellemző fajokon kívül megjelennek az iszapban élő szervezetek is. A csápos kúttal való ivóvíz nyerésnél a vízminőség romlásának oka szintén a talajréteg kedvezőtlen szűrőhatásával van összefüggésben. Ugyanakkor tekintetbe kell venni a mederváltoztatás folyamatait, melyre a hajózás is kedvezőtlen hatással lehet. Ilyenkor a csáponkénti vizsgálat öszszehasonlító eredménye hívja fel a figyelmet a talajszűrés folyamatának hibáira [3, 4]. A minőségi és a mennyiségi vizsgálat eredménye a felszíni vízzel megegyező is lehet. A talajvízdúsítás során nyert ivóvízminőség romlásának oka lehet a nyers víz szennyezettségével magyarázható [5], az előülepítő rossz méretezésével összefüggésbe hozható [6, 7], a dúsítókra történő ráeresztés módijával [5, 8], vagy a dúsítókban való tartózkodási idővel kapcsolatos [6]. A vizsgálati tapasztalatok ugyanis arra utalnak, hogy az időjárási viszonyoktól függően olyan mértékű algásodás is bekövetkezhet, amikor az algatömeg eltömi a szivárogtató réteget, ezáltal csökken a beszivárgás és következményeként a kitermelhető víz mennyisége, egyes algák pedig kedvezőtlenül befolyásolják, organoleptikusan károsítják a vízminőséget. A rendszeres biológiai vizsgálat eredményeinek figyelembevétele elősegíti a víztermelés optimális mennyiségének a meghatározását is, ugyanis a megfelelően csökkenő szervezetszám a talajszűrés folyamatát jól jellemző biológiai indikátor. Amennyiben az ivóvíz minőséget közvetlen vízkivétel utáni víztisztítási folyamat biztosítja, úgy a technológiai folyamatot a nyers víz biológiai változásainak figyelembevételével kell kiépíteni. Ebben az esetben az eutrofizálódás következményeként időszakosan megjelenő plankton produkciók jelentik a legveszedelmesebb biológiai vízminőség romlást. Ugyanis a tisztítás során nemcsak a nagy tömegű alga szeryezettől kell az ivó vizet mentesíteni, hanem azok organoleptikus vízminőség romlást előidéző melléktermékeitől is, költséges utótisztítási folyamatok beállítása révén [9, 10, 11]. Ilyen technológiai változtatást kellett alkalmazni pl. a Duna vízminőség romlása miatt a budapesti felszíni víztisztító mű üzemeltetése során is, részben a rendszeresen jelentkező organoleptikus panaszok megszüntetésének érdekében [14, 15]. A víztisztítási folyamat hatékonyságát a biológiai vizsgálatok eredményeivel is követni lehet, és esetenként fel lehet hívni a figyelmet azok hibáira. Például egyes szabadon úszó szervezetek mozgásukkal zavarják a pelvhesedés folyamatát, ezáltal csökken az ülepedés, ami kedvezőtlenül befolyásolja a szervezetszám csökkenését [9, 12], A vizsgálati eredmények szerint, ha a tisztított vízben a szervezetszám előfordulás literenként a tízezres nagyságrendet meghaladja, úgy az üledékben az élő és élettelen anyagok feldúsulása potenciálisan megnöveli a másodlagos biológiai vízminőség romlás bekövetkezésének lehetőségeit. Az ivóvíz vezetékbe jutó üledék mennyiségét növelik a víztisztításra kerülő felszíni víz szezonális-, vagy a gyors vízminőség változásai, melyeket pl. előidézhet a tartós esőzés vagy nyári zápor is. Ilyenkor a szedimentációt elősegítő adalékanyagok mennyiségének gyors növelése biztosíthatja a hatékonyabb víztisztítást. Ezért olyan esetekben, amikor a felszíni víz ivóvízkénti hasznosítására kerül sor, részletes elővizsgálatok eredményei alapján kell felkészülni az időszakosabekövetkezhet vízminőség-változásokra, melyeknek ismeretében kell kialakítani az üzemeltetés feltételeit. A vezetékbeni vízminőség romlás okai visszavezethetők pl. a víz nem megfelelő tisztítására a vízben lezajlódó fizikai-kémiai és biokémiai folyamatokra [13].