Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

5. szám - Dr. Schiefner Kálmán: Az ivóvízminőség romlása okainak felderítése biológiai módszerek segítségével

Dr. Schiefner K.: Az ivóvízminőség romlása Hidrológiai Közlöny 1981. 5. sz. 227 A helytelen vízkezelés következtében szennyeződött el a mohács-üszögi távvezeték is [16]. A távvezetékben kiülepedett hordalékban vízminőség rontó élőlények telepedtek'meg, és csökkent a csővezeték vízszállító képessége is. A hálózati vízminőség romlás azonban nemcsak a rosszul működő felszíni víztisztítás folyamataként jelentkezhet, hanem bekövetkezhet a vezeték meghibásodása, korrodeálása vagy szabálytalan csatlakozások következményeként, különösen azokban a vízelosztó rendszerekben, ahol a karbantartás nem megfelelő vagy elhanyagolt. Ilyen esetek jellemzőek a régebben létesített vízművekre, de a szennyeződés veszély forrása lehet az új regionális rendszereknél is, különösen ott, ahol a víztermelés és szállítás szezonálisan ingadozik [17]. A másodlagos vízminőség romlás oka lehet a vezetett víz magasabb hőmérsékletével is kapcsolatos, mely különösen a baktériumok megtelepedésének kedvez. Ezek jelenlétében elszaporodnak a vízminőség romlás biológiai indikátoraként a szennyezettséget jelző baktériumfaló protozoonok is [3], Az ivóvízben a nem megfelelő szennyvíz elvezetés és az ivóvíz termelő és tároló berendezések vagy a szállító vezeték meghibásodása következtében a szennyvíz okozta szennyezés jelenlétére utaló alkatrészek is kimutathatók: ezek lehetnek pl. kommunális eredetre utak) olaj-, zsírcseppek, keményítő szemcsék, ételmaradékok stb. Előfordulhatnak a vízmintákban a mikrobiológiai lebontást végző baktérium csoportok is. Ezeknek a szennyezettségjelző biológiai indikátoroknak a gyors felismerése már a helyszínen támpontot nyújthat a szennyezés eredetének és mértékének kivizsgálásában. Ugyancsak kimutathatók a biológiai módszerek segítségével azok a jellemző szennyezések, melyeket ipari eredetű szennyvizek okoznak. Különösen a régi üzemek területén, ahol a szennyvíz elvezetés rendszerét nem ismerik jól, s így a csatornák karbantartása, felújítása hiányában esetenként meghibásodásuk révén jelentenek az ivóvíz szolgáltatás számára fertőzési veszélyt. Az ivóvíz biológiai vizsgálati eredményeinek értékelése során azonban előfordulhatnak olyan esetek is, amikor a vízi élet hiánya nem a jó vízminőség, a víz tisztaságának a kifejezője. Ilyenkor feltételezhető, hogy az ivóvíz mérgező anyaggal szennyezett. A mikroszkopikus vizsgálat ilyen esetben a szervezethiány vagy az élettelen szervezetek felismerése révén figyelmeztet, és teszi szükségessé olyan vizsgálatok elvégzését, melyek segítségével a feltételezett méreganyag jelenlétére következtetni lehet. Ilyen gyors választ adó biológiai vizsgálat az akut víztoxikológiai tesztvizsgálat. Az utóbbi években kidolgozták a víztoxikológiai vizsgálatok általános irányelveit [18], és folyamatosan készülnek el a vízminősítést segítő tesztmódszerek szabványai [19, 20, 21] is. A szabvány rendelkezik a felszín alatti, a felszíni, a szenynvezett és a szennyvizek mérgező képességének [toxicitásának] biológiai teszteléssel történő vizsgálatával, így tágabb értelmezésben az ivóvízként felhasználásra kerülő vízféleségekkel is. A higiénés vizsgálati gyakorlatban az akut víztoxikológiai tesztvizsgálatok elvégzésére: — a mintavétel alkalmával lefolytatott környezeti megfigyelés, — a vízhasználók konkrét panaszai, — a laboratóriumi vagy a helyszíni mikroszkopikus vizsgálatok eredményei, illetve — a vízkémiai elemzések adatai hívják fel a figyelmet [22], Az akut víztoxikológiai tesztvizsgálatokat célszerű egvidőben többféle egymástól eltérő tűrőképességű tesztszervezettel elvégezni. Elsősorban víziállatokkal, pl. kisrákokkal [27, 28, 3], tavikagyló lárvával [23], halakkal [3, 29] stb., mivel azoknak a megfigyelése egyszerűbb, mint pl. a növényi szervezeteké [3, 19, 26, 27], melyek olykor .képesek különféle nehézfém ionok raktározására is, ami a vizsgálati eredmény értékelését kedvezőtlenül befolyásolhatja. Ha az akut tesztvizsgálat során kapott válasz pozitív, az ivóvíz fogyasztásának a betiltását azonnal el kell rendelni, egyidejűleg pedig meg kell kezdeni a szennyezőforrás felderítésére és megszüntetésére a helyszíni vizsgálatot, és meg kell kísérelni a mérgező anyag kémiai meghatározását [22], A higiénés rutin ivóvíz vizsgálati gyakorlat keretében az utóbbi években 396 méreg-anvag eredetű szennyezésre gyanús vízminta toxikológiai tesztvizsgálatát végezték el az OKI vízbiológiai laboratóriumában. A vízminták 65%-a toxikusnak bizonyult. A pozitív eredmények oka rendszerint a növény védőszerek által előidézett szennyezés volt, pl. a sziráki vízmű kútja; Bő község ásott kútjai; a nagykörösi tanyai kutak; az alsónémedi ásott kutak stb., illetve a melléküzemágakból származó pl. galván üzem nehézfém ionok talajszennyező hatására vezethetők vissza, melyeket a részletes kémiai vizsgálatok eredményei is bizonyítottak [3, 24, 25], Az akut víztoxikológiai tesztvizsgálatok alkalmazásának nagy jelentősége van a felszíni víz ivóvízkénti felhasználása esetén a váratlan szenynvezések előfordulásának folyamatos észlelésében, is. Az úgynevezett biológiai monitor-állomások kialakítását a folyamatos ivóvíz-termelés biztosítása érdekében azoknak a vízfolyásoknak az ellenőrzésére javasolják, ahol jelenleg a szennyezés valószínűsége nagy, pl. a Gyöngyös patak esetében, melynek vizét talajvízdúsításra is hasznosítják [4]. összefoglalás 1. A higiénés vízvizsgálati gyakorlatban a bevezetésre került alkalmazott hidrobiológiái módszerekkel kapott eredmények felhasználhatók az ivóvíz fogyaszthatóságának közegészségügyi megítélésében. 2. A mikroszkopikus vizsgálat az ivóvíz szennyezettségének gyors felismerését teszi lehetővé. 3. A biológiai vizsgálat eredménye fontos paraméter a víztisztítás technológiai folyamatának kialakítása és a víztisztítás hatékonyságának ellenőrzési gyakorlatában.