Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
5. szám - Dr. Schiefner Kálmán: Az ivóvízminőség romlása okainak felderítése biológiai módszerek segítségével
Hidrológiai Közlöny 1981. 4. sz. 225 Az ivóvízminőség romlás okainak felderítése biológiai módszerek segítségével DK. SCHIEFNEIt KÁLMÁN* Előzmények Hazánkban az egészségügyi hatóságok adnak véleményt az ivóvizek ihatóságáról, melyet komplex kémiai, bakteriológiai, biológiai és a helyszíni szemle alapján alakítanak ki. Az ivóvízvizsgálatokat a szabványokban leírt módszereknek megfelelően végzik, és az eredményeket az ivóvízminőségi határértékek figyelembevételével bírálják el. Az Országos Közegészségügyi Intézetben az 1962-ben kialakított víz biológiai vizsgálati munkakörrel vált komplexszé a higiénés vízvizsgálati spektrum. A kutatási témák keretében és a vízszennyezések okainak a megállapítása céljából elvégzett vizsgálati eredmények figyelembevételével kidolgozták az ivóvízvizsgálat és minősítés biológiai szabványait [1, 2], melyek használata 1977-től kezdődően vált kötelezővé. A vizsgálati módszerek, a hidrobiológiában alkalmazott eljárár sok, melyek a higiénés intézmények műszerezettségi feltételeinek megfelelnek és elsősorban alkalmasak a szennyezettség megállapítására, az ivóvízminőség romlás okainak felderítésére. A biológiai vizsgálat kiterjed a víz felszínén szabad szemmel felfedezhető, illetve a vízben lebegő mikroszkopikus méretű részecskék minőségére és mennyiségére, valamint a vízzel érintkező szilárd felületeken kialakult bevonatok és a vízhez tartozó fenéküledék összetevőire. A vizsgálat során minőségi szempontból a vízben felfedezhető mikroszkopikus és makroszkópos nagyságrendű szerves és szervetlen anyagokat, élő és élettelen növényi és állati szervezeteket, míg a mennyiségi vizsgálat során a vízben előforduló élő szervezetek és élettelen részecskék számát vagy mennyiségét kell meghatározni. A higiénés vízminőségi vizsgálatok során a biológiai vizsgálat elvégzésére akkor kerül sor, amikor szükség van — a víz minőségének, — a talaj szűrőképességének, — a víznyerő, tároló berendezések és a vízvezeték állapotának, esetleges hibájának, — a víztisztítás hatékonyságának, — a vízadó berendezésben korábban lejátszódott életfolyamatoknak, — az ivóvíz házi-, vagy ipari szennyvízzel, vagy felszíni vízzel való esetleges szennyeződésének, — a víz normális állapotától eltérő színének, ízének és a zavarosság okának a megállapítását a mikroszkopikus vizsgálatok eredményeivel is kibővíteni [1]. Ez a vizsgálat különösen akkor fontos, amikor gyors intézkedésre van szükség. A mikroszkopikus vizsgálat ugyanis akár a helyszínen is elvégezhető, * Országos Közegészségügyi Intézet, Budapest. így a tájékoztató vizsgálat eredményének ismeretében már rövid idő alatt lehet előzetes véleményt alkotni. Az ivóvíz ugyanis a mikroszkopikus biológiai vizsgálat eredménye alapján nem tartalmazhat : — háztartási, ipari vagy mezőgazdasági eredetű szennyező anyagokat, — emberi vagy állati fekális eredetű anyagokat, patogén és fakultatív patogén protozoákat és férgeket, azok cystáit és petéit, — natív készítményben meghatározható szenvnvezettségjelző baktériumokat, natív készítményben megfigyelhető vas- és mangánbaktériumokat literenként 2 • 10 4-t meghalandó telepszámban, — kén ós egyéb fonalas baktériumtelepeket W/litert meghaladó mennyiségben, — valamint m : ,-enként 1 cm ; i-nél több üledéket. — A nem védett vízadó rétegből (talaj-, karszt-, forrás) származó ivóvízben a szervezetek száma nem haladhatja meg a 10 3/liter nagyságrendet, — a védett vízadó rétegből származó ivóvízben a szervezetek száma nem haladhatja meg a 10 2/liter nagyságrendet, — a parti szűrésű kút, csápos kút és a talajvízdúsítás víznyerő kútjainak vizében az algaszám nem haladhatja meg a 10 4/liter nagyságrendet, míg a talajlakó szervezetek száma a 10 2/litert, — a felszíni víztisztító mű vizében a tisztításra kerülő vízben levő jellemző szervezetektől eltérő szervezetek nem válhatnak jellemző szervezetekké, és az algszám nem haladhatja meg literenként a 10 4 nagyságrendet, — a víztároló medencék és a vezetékhálózat vizében a szeszton mennyisége a vízadó berendezés vizéhez viszonyítva nem emelkedhet, és a vízadó berendezésben levő szervezetektől eltérő minőségű élőlények nem válhatnak jellemző szervezetekké, valamint a szervezetek száma a vízadó berendezést elhagyó vízhez viszonyítva nem emelkedhet [2]. Az ivóvízminőség-romlás bekövetkezését feltáró biológiai vizsgálatok tapasztalatai A nem védett vízadó rétegre telepített ivóvíznyerő berendezések esetén a vízminőség romlás okai lehetnek pl. a biológiailag lebontható szervesanyaggal történő szennyezettsége vagy a vízadó berendezésben [aknáskút] idővel felhalmozódó iszap szennyező hatása. Ezt jelzik a protozoonok megjelenésén kívül a natív készítményben meghatározható szennyezettséget jelző baktériumok, valamint az iszaplakó férgek, szúnyoglárvák stb. előfordulásai. Sok esetben az is előfordul, hogy az ivóvízminőség romlás oka az ivóvíz szolgáltató berendezés hibás műszaki kiképzése vagy meghibásodása. A vizsgált vízminták többségében a szeny-
