Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

5. szám - Dr. Salacz Tamásné Morelli Klára: Az ivóvízellátásban alkalmazott műanyagok higiénés elbírálásának szempontjai

Hidrológiai Közlöny 1981. 4. sz. 220 Az ivóvízellátásban alkalmazott műanyagok higiénés elbírálásának szempontjai DK. S A L A C Z TAMÁSNÉ MOKEILI KLÁRA* Bevezetés A műanyagok megjelenése és elterjedése a XX. században szinte példátlan ütemű az élet minden területén, így nem kivétel ez alól az ivóvízellátás sem. A műanyagok alkalmazása sok előnnyel jár, egyúttal azonban veszélyt is jelent, mivel a víz a műanyagokkal érintkezve abból az előállításukhoz felhasznált anyagok közül számosat kioldhat [1]. A kioldódott anyagok koncentrációja az ivóvízben rendkívül kicsi, amelyet hagyományos, analitikai módszerekkel meghatározni nem is lehet. Mégis ezeknek a nagyon kis koncentrációban jelen levő anyagoknak a meghatározása elengedhetetlen, mivel közöttük lehetnek olyanok, amelyek a szervezetben kumulálódnak, vagy amelyek káros hatása összegződik, hiszen a vizet egy egész életen át fogyasztja az ember. Ez szükségessé tett egy olyan vizsgálati módszer, ill. elbírálási rendszer kialakítását, amely alapján az egyes műanyagok, bevonatok ivóvízellátás területén való alkalmazhatóságáról vízhigiénés szempontból kellő biztonsággal lehet véleményt alkotni. Az élelmiszeriparban csomagoló anyagként már a hatvanas évek óta nagy mennyisétben használnak fel különböző típusú műanyagokat. Az iparilag fejlett országok rendeletekkel, ill. törvényekkel szabályozták az élelmiszeriparban felhasználásra kerülő műanyagok gyártásának, alkalmazásának feltételeit. Un. pozitív listákban határozzák meg a gyártáshoz felhasználható alap- és segédanyagok fajtáit és megengedhető mennyiségeit [2]. A Német Szövetségi Köztársaságban az élelmiszertörvény alapján a műanyagokból előállított késztermékekre, valamint ezek alap- és adalékanyagaira vonatkozó egészségügyi ajánlásokat 1962-től kezdődően folyamatosan teszik közzé [3]. Az ivóvízellátás területén alkalmazásra kerülő műanyagok egészségügyi megítélésének szempontjai azonban csak a legutolsó években jelentek meg a Szövetségi Egészségügyi Közlönyben [4, 5, 6, 7, 8]. Magyarországon az élelmiszerekkel érintkező műanyagok gyártásánál, ill. feldolgozásánál alkalmazható alap-, segéd- ós adalékanyagok pozitív listáját a hazai tapasztalatok és külföldi előírások egybevetésével állították össze [9]. Ujabb anyagnak a listába történő felvételét toxiko-higiénés szempontból egészségügyi szerveknek, alkalmassági szempontból valamely iparági kutató intézetnek kell javasolnia. E pozitív listát az ivóvízellátásban alkalmazásra kerülő műanyag higiénés elbírálásánál magunk is figyelembe vesszük. Az Egészségügyi Minisztérium 3/1971 (VII. 17.) Eü. M. sz. rendelete szabályozza az ivóvízzel érintkező műanyagok engedélyezési eljárását [10]. Az engedélyezés alapját a rendeletben szereplő kémiai-, esetenként toxikológiai vizsgálatok képezik, amelyeket az Országos Közegészségügyi Intézet vízhigiénés, valamint élettani és toxikológiai osztálya végzi. Műanyagok vizsgálati módszere A vizsgálati program összeállításához szükséges a műanyag előállításához felhasznált alap-, segéd és adalékanyagok ismerete. Ezt az előállító vagy a forgalmazó vállalattól minden esetben megkérjük. így egyrészt ellenőrizhető, hogy a kérdéses termék előállításához csak a pozitív listában szereplő komponenseket használták-e fel, másrészt az összetevők ismeretében eldöntjük, * Országos Közegészségügyi Intézet, Budapest. hogy vízhigiénés szempontból mely komponensek kioldódását kell az áztatás során figyelemmel kísérnünk. Emellett a szervesanyag-, valamint a szervetlen- és a nem illó szerves komponenseket meghatározó bepárlási maradék mérését minden esetben elvégezzük. Korrózióvédő bevonatok, szigetelő, tömítő anyagok, beton vízzáróságát növelő adalék-anyagok, víztároló medence burkoló fóliák esetében az áztatást a következő módon végezzük: kb. 150 cm

2 összfelületű mintadarabot egyenként 1,5 liter desztillált vízbe, fővárosi csapvízbe, klórozott desztillált vízbe és szénsavval telített desztillált vízbe helyezzük befedett üvegedényekben olymódon, hogy a víz a mintadarabot teljesen elfedje [11, 12], Modell számítással megállapítható, hogy az áztatásnál alkalmazott felület : víztérfogat arány több százszorosa egy 1000 m

3-es tartály felület : víztérfogat arányának. Ez azt eredményezi, hogy a laboratóriumi körülmények között kioldódott szerves anyag a gyakorlatban csaknem három nagyságrenddel kisebb koncentrációban fog jelentkezni. Ez jó minőségű bevonatoknál a kezdeti időszak után még jelentékenyen csökken. Az áztató vizekből 1, 3 és 7 nap elteltével mintát veszünk, és meghatározzuk a káliumpermanganáttal mért savas oxigénfogyasztást és a bepárlási maradékkal mért összes szilárd anyagtartalmat. A műanyag előállításához felhasznált anyagok ismeretében meghatározzuk az áztató vizekbe kioldódott nehézfémeket,- pl. ólom, ón, kadmium, cink és króm. A kioldódó szerves komponensek közül specifikus vizsgálatokat végzünk fenolok, aminők, formaldehid, lágyítók és vinilklorid monomer kimutatására. Minden esetben megvizsgáljuk az áztató vizek organoleptikus tulajdonságainak változását, vagyis a víz ízét, szagát, színét. A műanyagok magasabb hőmérsékleten — egyes kivételektől eltekintve — könnyen bomlanak, ezért célszerűnek látszik meleg vízben való áztatás után is megvizsgálni a belőlük kioldódó komponenseket. Ezért 80 °C-os desztillált vízben is végzünk 24 órás áztatást. Lehűlés után meghatározzuk a savas káliumpermanganátos oxigénfogyasztást, az előzőekben felsorolt nehézfémek, ill. szervesanyagok közül azokat, amelyek oldódására a műanyag összetétele alapján számítani lehet. Amennyiben valamilyen műanyagot melegvízhálózatban kívánnak felhasználni, úgy azt egy hétig áztatjuk 80 °C-on a különböző típusú vizekben. A kioldódás ellenőrzésére ugyanazokat a vizsgálatokat végezzük el, mint a hideg áztatás során. Az ivóvízhálózatban alkalmazott csöveknél az 1 : 10 felület-víztérfogat arány mellett végzett laboratóriumi vizsgálatok eredményei nem adnak reális képet a gyakorlatban kioldódó anyagok, pl. nehézfémek mennyiségéről, még kevésbé bizton-