Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

2. szám - Könyvismertetés

84 Hidrológiai Közlöny 1980. 2. sz. Frész J.—Huszár L.—Dr. Merényi M.: Acél víztornyok Könyvismertetés A magyar liidrogoológia adattára 1979 nyár elején jelent meg, de még 1978-as kelettel, Magyarország Mélyfúrási! Kútjainak Katasztere c. kiadványsorozat nyolcadik kötete. Ez a sorozat tartalmánál és szerkesztési elveinél fogva a hidrogeológiai forrásgyűjtemények kimagasló példája, nem ismerünk hasonlót a világirodalomban sem. Címében, fejléceiben, beosztásában, táblázataiban statisztikai mű, valójában azonban gonddal és ésszel összeállított és értelmezett tudományos mű. A sorozat 1963-ban indult két, kötettel, amelyek az országban 1962 év végéig épített fúrt kutak adatait tartalmazták megyék és községek szerinti rendben. Az adatok felvilágosítást adtak a kutak számáról, mélységéről, vízhozamáról, a víz nyugalmi szintjéről, hőmérsékletéről ós jónéhány műszaki adatról. Összefoglaló grafikonok tették az értelmezésüket könnyűvé ott, ahol egyegy községben vagy városban a fúrt kutak száma többszázra rúgott. Az induló kötetekhez igen széles körű gyűjtőmunkát kellett folytatni, hiszen adatszolgáltatási kötelezettség a fúrt kutakra csak 1913 óta állott fenn, de a kútfúrók ezt a kötelezettséget igen hiányosan teljesítették. A század elején Halaváts Gyula állította össze az artézi kutak jegyzékét, 1936—Í940-ben a tiszántúli talajtérképezés nyomán Schmidt E. Róbert gyűjtött adatokat a Tiszántúl artézi kútjairól s ezek az adatok a Kreybig-féle talajtérképek magyarázó füzeteiben nyomtatásban is megjelentek. 1950—1954. években az ásott kutak katasztere mellett a síkvidéki területeken összeírták az artézi kutakat is. Ezt a felvételt a következő években megismételték. Ez az adatgyűjtés és az Állami Földtani Intézet vízföldtani archívuma volt az alapja annak a feldolgozásnak, amelynek eredményei a Mélyfúrási kutak katasztere első két kötetében megjelentek. A kötetek kiadója az Országos Vízügyi Főigazgatóság, majd az Országos Vízügyi Hivatal volt, szerkesztője: dr. Urbancsek János. Ezzel a két kötettel indult az a sorozat, amely 1966-ban folytatódott az 1962—1965-ig (III. kötet); 1971-ben az 1966—68-ig (IV. kötet); 1969— 71-ig (V. kötet) és 1072—74-ig (VI. kötet) fúrt kutak adatait tartalmazó kötetekkel állandóan bővülve és tökéletesedve, megtartván azonban az adatgyűjtés, feldolgozás és közreadás rendszerét. 1977-ben új kötettel lépett a szerkesztő dr. XJrbancsek János a szakközönség elé. A sorozat VII. köteteként megszerkesztette és megjelentette a Pannóniai medence mélységi víztározói c. 546 oldalas tanulmányt 109 db térkép és rajzmelléklettel. Ebben tájanként, megyénként és földtani korok szerint összefoglaló leírást adott az eddig gyűjtött adatok alapján az ország vízföldtani viszonyairól, a legfontosabb vízadó rétegekről és az azokat megcsapoló kutakról. A szöveget sok táblázatos összefoglalás kísérte. Összegyűjtötte és közzétette Urbancsek dr. a fúrások karotázsszelvényeit. Ezek nem csak a vízföldtani viszonyokról, hanem a földtani felépítésről, a rétegtani viszonyokról is képet adnak. A munka önmagában egyedülálló és pótolhatatlan kódexe a magyar vízföldtani viszonyoknak, eredményes megkoronázása egy egész élet céltudatos, fáradhatatlan munkájának. Alapvető kézikönyve minden hidrogeológiával foglalkozó magyar szakembernek. Konkrét, megbízható, ellenőrzött adatokért eddig is mindenki az Urbancsek-féle kötetekhez nyúlt, ezután azt senki nem nélkülözheti vagy mellőzheti. A most megjelent VIII. kötet újra összefoglaló részt is tartalmaz, de egyben folytatása is a sorozatnak. Közli az 1975—1977. években lemélyített kutak adatait kibővítve az eddigi megfigyeléseket vízkémiai és gázvizsgálati adatokkal, valamint a karotázsszelvényekkel. Az összefoglaló rész 200 db vízföldtani szelvényt közöl és 102 táblázatos rétegsorgyűjteményt, kitűnő képet adva egy-egy táj vízföldtani viszonyairól. A szemléletesség érdekében a szerző 24 db tömbszelvényt is készített az alföldi víztároló rétegsorokról. Mindehhez járul egy teoretikus tanulmány az Alföld negyedkori üledékeiben uralkodó rétegvíznyomásról. E tanulmány gazdagon illusztrált ábrákkal, grafikonokkal. Az 548 oldalas és 163 táblázatot 102 rétegsorgyűjteményt tartalmazó mű nagyszerű gyarapodása vízföldtani irodalmunknak. Végigtekintve e húszéves céltudatos munka eredményein, a legnagyobb elismerés hangján kell szólni a szerző gyűjtőszenvedélyéről, feldolgozó kedvéről és következetesen végigvitt tudományos koncepciójáról. Kevés nagyszabású gyűjtőmunkát valósítottak meg ilyen következetességgel, leküzdve nagyon sok akadályt. A szerző mellett teljes elismeréssel kell szólni munkatársairól is, akik az országterület egy-egy részének kitűnő ismerői és hosszú gyakorlati és tudományos munkára támaszkodhatnak. Névszerinti kiemelés illeti meg: Zsolnay Lajosné, dr. Mónus Lórántné és Farkas Tiborné geológusokat. Dr. Rónai András